Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-809

809. országos ülés 1918 Julius 12-én, pénteken. . 509 pártpolitikai ellentéteket művelt családokban is ; de az mind semmi ahhoz képest, mintha bevisszük a pártpolitikai ellentétet, a pártpolitikai agitácziót a nép szélesebb rétegeibe. (Igaz! ügy van! jóbbfelől.) Hiszen tudjuk, hogy mindezeknél a kérdéseknél minél magasabb színvonalán van valaki a politikai műveltségnek, annál kevésbé áll a jelszavak hatása alatt és annál kevésbé kellene, hogy álljon — átlagban igy is van — a szenvedélyek hatása alatt. Most, méltóztassanak meggondolni, hogy ha itt belevisszük a szélső agitáeriónak a szenvedélyekre appelláló összes eszközeit és fegyvereit a családi életbe is, ha szembeállitjuk majd a politikai agitátorokat egymással, akik igyekezni fognak férfit és nőt egymásra hajszolra, hogy ennek azután milyen hatása lesz a magyar társadalmi életben gazdaságilag, kulturálisan és erkölcsileg, azt mindenki könnyen elképzelheti magának. (Igaz ! ügy van ! a jobboldalon.) Azt hiszem, hogy a mi politikai életünkben is az a korlátolt számú női szavazat, amelyre azok a t. képviselőtársaim gondolnak, akik azt megakarják adni, az a korlátolt számú női szavazat sem nem szoroz sem nem oszt és a városi kerületeket sok tekintetben előnytelenül fogja befolyásolni — és ez olyan körülmény, amelyet ne méltóztassanak figyelmen kivül hagyni — városi kerületekben a polgári iskola végzéséhez kötött szavazati jog sok tekintetben nagyon is nem a politikailag érett, nem a kellő higgadt judicziummal biró elemeket fogja bevinni, de egyébként nagyban és egészben az erőviszonyokat megzavarni nem fogja. Ismétlem, abból indulok ki, hogy ez csak nagyon rövid átmeneti idő lehetne, hogy nagyon rövid idő alatt követni fogná ezt a nők tömeges felruházása a szavazati joggal. Akkor pedig, méltóztassanak megengedni, a választói közönségbe egy nagyon tiszteletreméltó, nagyon rokonszenves, de olyan elemet viszünk be, amely csakugyan a divatos jelszavak és a momentán hangulatok áramlata által indíttatva, nagyon könnyű játékszere lehetne azoknak, akik elég lelkiismeretlenek ahho^, hogy divatos jelszavak és divatos áramlatok húrjain az ország érdekeire való tekintet nélkül játszanak. Ezekből az indokokból kiindulva és nem azért, mintha bárminő, tudja isten, micsoda szűkkeblű előitélettel viseltetném a magyar asszonyokkal szemben, nem is azért, mintha be nem látnám, hogy a magyar asszonyok érdekében nagyon sok a teendő és hogy a magyar asszonyoknak a magyar társadalmi életben is nagyon fontos és nemes missziójuk van, de azért, mert meggyőződésem szerint mindezen nagy közérdekű szempontokat helyesebben szolgáljuk akkor, ha a nőket nem vonjuk bele a pártpolitikai élet, a választási küzdelmek szenyrryes hullámaiba . .. Jánosi Zoltán : Miért szennyes? (Nagy zaj a szélsőbálóldalon.) Gr. Tisza István : . . . hanem egészen konczentráljuk, a nőknek szellemi és erkölcsi energiáját arra a térre, ahol az a legzavartalanabbul és a legtisztábban érvényesül, a magam részéről a benyújtott indítványok egyikét sem fogadom el. (Élénk helyeslés és taps jóbbfelől.) Elnök : A ministerelnök ur kivan nyilatkozni. Wekerie Sándor ministerelnök: T. képviselőház ! Méltóztassék megengedni, hogy az itt elhangzott beszédek után és különösen gróf Tisza István t. képviselőtársamnak most elmondott beszéde után egy kissé preczizirozzam azt az álláspontot, amelyet mi elfoglalunk, akik a női szavazati jogosultságát be akarjuk vezetni a közéletbe. En megengedem, hogy gróf Tisza István képviselő urnak helyes az az argumentácziója, hogy a nőkre, avégből, hogy érdekeik itt képviselve legyenek, szükség tulajdonképen nincs, ö hivatkozik a történelmi múltra, hivatkozott arra, hogy az emelkedett hangulat és felfogás, amely nemcsak azokat az érdekeket képviselte, amelyek a törvényhozó testületben képviselve voltak, hanem az azon kivül állók érdekeit is, miképen nyilvánult meg egyes államokban, miként nyilvánult meg minálunk is, azt merném mondani, korábban és a legutóbbi időkben is, amidőn oly

r osztályok, oly rétegek érdekeit képviselték itt a leghumánusabb, a legszebb modorban, amelyek itt képviselve még egyáltalában nem voltak. Hiszen a magyar história bizonyságát szolgáltatja annak, hogy a jogegyenlőség érzete soha magasztosabban kifejlődve nem volt, mint akkor, amidőn egész osztályok voltak kizárva a jogegyenlőségből. (Igaz! Ugy van!) En tehát nem azért kivánom a nők idehozatalát, hogy érdekeik általuk itt képviselve legyenek. Nem ez a főindokunk. Mi nem azért hozzuk ide a nőket, mert a nőknek van szükségük rá, hanem azért, mert nekünk van szükségünk rá. (Élénk tetszés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. Mozgás jóbbfelől. Halljuk! Bálijuk!) Elnök : Csendet kérek ! Wekerle Sándor ministerelnök : Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, de mégis felemlitendőnek tartom azt, hogy a társadalmi és a közéletnek számos oly kérdésével találkozunk, a melyeket nők közreműködése nélkül sikerrel alig oldhatunk meg. (Ugy van ! balfelől.) Hiszen itt van egy egész sorozata a szocziális kérdéseknek, itt vanazanyaa csecsemő- és a gyermekvédelem, itt van égés z közegészségügyünk, itt van népességünknek egyik legkényesebb problémája : a korlátolt gyermekszám. Ezt a kérdést meg kell oldani, de én a-t hiszem, hogy ezt a nők közreműködése nélkül megoldani alig lehet. (Helyeslés baljelöl. Zaj. Halljuk! Halljuk!) Engedje meg nekem a t. képviselőház, hogy iit kitérjek Szabó István képviselő urnak velem szemben való állásfoglalására, amidőn nem épen sima modorban lépett fel ellenem. Azért bocsánatot is kérek, ha talán az általa való megértés szempontjából egy kissé én is erősebben fogok szólni. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur azzal kezdte, hogy nem tudom bámulatát fejezi ki, vagy csodálkozását és felháborodását, Engedelmet kérek, minálunk min-