Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-809

510 809. országos ülés 19 j denkinek joga van felháborodni egész a megpukkadásig, (Derültség jobbfelol.) csodálkozni és bámulni is jogosult mindenki, ha tetszik a szájeltátásig, (Zaj.) De egyet nem ismerek el: azt, hogy mikor, amidőn mi. épen. az osztályérdekek megszüntetésére törekszünk és ezen munkálkodunk, hogy altkor ezzel szemben egy egyoldalú osztályérdeket akarjon előtérbe hozni, és még egyet nem ismerek el, azt, hogy ő a falu nevében beszélhetne. Szabó István : De igen ! Wekerle Sándor ministerelnök: A falu névé ben nem beszélhet és ne akarjon ott messzebbmenő vágyódásokat felkelteni. Ha a t. képviselő nr a falu nevében akar beszélni, vagy helyesebben szólva •— amivel fenyegetett — a faluban akar beszélni, akkor engedje meg, használja fel ezt a beszélőtehetségét annak a nagy bajnak kisebbítésére vagy kiirtására, amely ugy tudom épen azon a környéken ütötte fel fejét és terjedt el legjobban, (Felkiállások: Az egyke! Somogyban! Ugy van ! ügy van ! balfelől.) ahonnan a képviselő ur való. Erről világosítsa fel a falut. (Élénk helyeslés és taps a ház minden oldalán.) Mert higyje el nekem a t. képviselő ur . . . (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek. Wekerle Sándor ministerelnök: ... hogy igen helyesen jellemezte valaki — nem tudom, hol olvastam, — hogy szomorú az a vidék, amelynek erdői csak a koporsó fáját termik meg és nem egyúttal a bölcsőkét is (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és még szomorúbb az a vidék, ahol a játszadozó gyermekek helyett csak az enyészet szele veri fel az utcza fövényét. (Élénk helyeslés balfelől.) Mert az enyészet kezdődik ott és a t. képviselő ur ne a mi törekvéseink ellen igyekezzék annak a falu népének érdeklődését felkelteni, hanem ha annak nevében szól, vagy ahhoz szól, ebben az irányban igyekezzék azt a szebb és jobb jövő felé vezetni. Richter János: Sajnos, az intelligencziától tanulta azt a nép. (Mozgás jobbfelol. Halljuk! Halljuk !) Wekerie Sándor ministerelnök: Én, t. képviselőház, sokszor találkozom azzal az aggodalommal, hogy mi lesz abból, ha a nőket politikai jogokkal ruházzuk fel. hová fog ez vezetni, milyen átalakulás lesz itt. Aki a nők társadalmi fejlődésének történetét csak felületesen veszi birálat alá, hamar tudomására jut annak, hogy milyen óriási utat irt le ez a női fejlődés egész onnan kezdve, amikor a kereszténység emelte egyenrangú családi és társadalmi tényezővé a nőt, egészen addig a fejlődési fokig, amelyet a nő innen kezdve a rnai állapotig elért. Nem félünk mi attól a jövőtől, hogy a családi, a társadalmi viszonyok megbontása fog beállani. A fejlődésnek az a nagy útja, amelyet a női fejlődés leirt, szolgáltatja a biztositékot, hogy akkor, amidőn elértünk addig a határig, hogy a további fejlődésnek egyengetjük az útjait, ne tartson vissza az a félelem, hogy az felforgató lesz. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Nem lehet az felforgató, átgázol az mindenen ; tápláló és Julius 12-én, pénteken. teremtő ereje lesz. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezen előrehaladott órában nem akarok hosszadalmas lenni. Nem mehetek el addig a határig, mint itt egyes képviselő urak kívánják. Én akkor, midőn felszólaltam ebben a kérdésben — és ezt tudtommal ma is említettem — azt mondottam, hogy én a női választójog megadását szükségesnek tartom, mert ha mi a közérzületet és a közfelfogást, amelynek a nő egyik döntő tényezője, valóban kifejezésre akarjuk juttatni a választójogban, akkor addig a határig kell megadni a nőknek ezt a jogot, ameddig a határig ők ennek a közérzületnek és közfelfogásnak döntő tényezőjévé válnak. Ez az a határ, ameddig elmehetünk. Az én javaslatom azt hiszem eddig a határig megy el és ezért ajánlom annak elfogadását. ( Hosszantatró élénk éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Szojka Ká'mán jegyző: Tisztelettel jelentem, hogy az interpellácziós-könyvben a következő uj bejegyzések foglaltatnak (olvassa) : Julius 10. Haller István, az ármaximálás tárgyában, a kereskedelemügyi minister úrhoz ; Julius 11. Porkoláb Mihály, a moratóriumi eljárási rendelet módosítása tárgyában, a ministerelnök és az igazságügyi minister urakhoz ; Julius 11. Meskó Zoltán, a földmivelő nép ruhaés lábbeliszükséglete tárgyában, a földmivelésügyi és kereskedelemügyi minister urakhoz ; Julius 11. Reök Iván, a m. kir. államvasutak birtokállományában és üzemében fennálló nagytömegű visszaélések tárgyában, a kereskedeíemüg};' minister úrhoz ; Julius 11. Barta Ödön, Magyarország közgazdasági érdekeinek a salzburgi konferenczián leendő megvédése és e czélból a gazdasági magyar szakkörök előzetes meghallgatása és tájékoztatása tárgyában a ministerelnök, a kereskedelemügyi és a földmivelésügyi minister urakhoz; Julius 11. Gróf Károlyi Mihály külpolitikai kérdésekről, a ministerelnök úrhoz. Elnök : A napirend tárgyalására szánt idő letelt, a vitát emiélfogva most félbeszakítjuk. Lovászy Márton képviselő ur kivan bejelentést tenni. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Lovászy Márton : T. ház ! (Halljuk ! Halljuk !) A képviselői mentelmi jog megsértésének egy esetét vagyok kénytelen a t. képviselőháznak bejelenteni. (Halljuk ! Halljuk !) Az esetet egészen röviden kívánom előterjeszteni, minthogy annak bővebb tárgyalása a mentelmi bizottságra tartozik. Laehne Hugó t. képviselőtársam ellen Szunyoghy Ferencz, a nyírbátori járás főszolgabirája az »A Nap« czimü újságban egy sértő tartalmú és amellett bizonyos politikai természetű vádakat tartalmazó nyilt levelet tett közzé. Ez az ügy azután lovagias eljárás tárgyává tétetett és minthogy mind a két fél, ugy a sértő, mint a sértett honvédtiszt, ennélfogva az ügy a honvédfőtiszti becsületügyi választmány elé került. A becsületügyi választmány vizsgálatot indított Laehne Hugó képviselőtársam ellen ezeknek