Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-809

809. országos ülés 1918 július 12-én, pénteken. 507 féle reform-mozgalom megindulásától fogva következetesen, évtizedeken kereszt ül, •— mondom,nemcsak erre akarok utalni, de utalok arra az országra is, amelyet pedig mint a gazdasági kérlelketetlenség és a gazdasági önzés klasszikus hazáját szoktak egyéb nagy tulajdonai daczára emlegetni, t. i. Anglia példájára. T. ház ! A modern törvényhozásnak az a nagy, mondhatni forradalmi átalakulása, amely a munkás összes életviszonyaira kiterjeszkedve a modern gépipar által az emberi méltóságtól teljesen megfosztott munkásosztályt újból felemelte arra a magas színvonalra, amelyen hála Istennek, ma az ipari munkásosztály összes életviszonyai tekintetében, kivált az előrehaladottabb nyugati államokban látjuk, ez az egész forradalmi átalakulása a jogi felfogásnak, a törvényhozásnak, arra az időszakra esik, amidőn Angliának politikai életéből a munkásosztály teljesen ki volt küszöbölve. Mert hiszen az angol munkásosztály, lokálisan egy-egy városi választókerületben, birt kiterjedt politikai jogokkal az 1832-iki reform-bili előtt is. Igaz, hogy kevés kerületben, de igenis, voltak kerületek, amelyek a legszélsőségesebb demokratikus alapon rendezkedtek be. Viszont a 32-iki választói jog teljesen megfosztotta az alsóbb néposztályokat a politikai jogoktól és a |}olitikai hatalmat teljesen a középosztály kezébe tette, mert hiszen, nem szeretek számot emlékezetből idézni, de mindenesetre nagyon-nagyon sokkal szűkebb választói jogot statuált Angliában, mint aminő az 1848-iki, vagy az 1874-iki törvény szerint Magyarországon felállíttatott. Tehát épen az angol közé]3osztály. amelynek mindig szemére vetik, hogy a legridegebben szokta gazdasági érdekeit követni, épen az angol középosztály kizárólagos uralma esik össze azzal az emberöltőre kiterjedő munkával, — körülbelül a 40-es évek legelejétől a 70-es évekig — amely alatt az angol munkásosztály megkapta az emberhez méltó ekszisztenoziának, életnek törvényes előfeltételeit. Mondom, t. ház, igy áll ez még akkor is, amidőn egy olyan társadalmi rétegről vagy társadalmi tényezőről vagy osztályról van szó, amely ha kirekesztetik a politikai jogokból, tényleg hozzá közel álló vagy rokontényezők nem vesznek r; szt a politikában. Tehát még sokkal inkább kell hogy álljon ez a nőkre vonatkozólag. Hiszen a nő nem egy külön társadalmi réteg vagy osztály, amely a férfiakkal szemben ellenség, vagy idegen gyanánt állna szemben. A nő és a férfi között a kapcsolat sokkal erőteljesebb minden társadalmi rétegben, semhogy mindaz, ami a nőt érdekli, egyúttal mélyen ne érdekelné a férfit is ; (Igaz ! Ugy van ! jobbjelől.) semhogy mindarról, ami a nő érdekében szükséges, a férfi is tudomást ne szerezne és minden jóérzésű és helyes gondolkozású férfiben meg ne lenne a komoly akarat megtenni mindazt, ami a nők jogos érdekeinek megóvása szempontjából szükséges. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) Különösen Magyarországon például azon a téren, amelyen az u. n. müveit nyugaton még nagyon is sok a teendő, — elég csak a franczia polgári törvénykönyv idevágó rendelkezéseire utalnom, — a polgári jogok terén való egyenjogúság, a törvény előtti egyenjogúság szempontjából, igazán csak egyes szépséghibák azok, amiket a törvényhozásnak ki kell küszöbölnie. Ami pedig a nőknek egyéb gondozást igénylő érdekeit illeti, én ugy gondolom, mindnyájan át vagyunk hatva annak tudatától, hogy a modern társadalmi élet hovatovább mind ujabb és nagyobb problémákat vet fel, amelyeknél azon nő kereseti viszonyairól, kereseti lehetőségéről, a női méltóságnak és az emberi méltóságnak minden tekintetben megfelelő életviszonyairól kell gondoskodni, amelyik nő a maga hivatását, életczélját a családi életen belül, a családalapítás utján el nem érheti. Ezekben a tekintetekben azt hiszem, hogy semmivel nagyobb gondozást nem fognak a nők idevágó érdekei kapni akkor, ha a nőknek szavazati jogot adunk, mint amennyit kaphatnak anélkül. Ami padig Farkas Pál t. barátomnak azt az okfejtését illeti, hogy a nők szocziális tevékenysége fokoztatni fog a nők szavazati joga által, hát bocsánatot kérek, én homlokegyenest ellenkező véleményben vagyok. (Igaz! Vgy van! a jobboldalon.) Én egyenesen attól félek, hogy annak az energiának egy része, amely a nők szocziális tevékenysége terén valóban a legszebb, a legnehezebb és a nőkhöz legjobban illő munkakörban érvényesül, egy rájuk nézve sokkal heterogénebb, nekik sokkal kevésbbé kongeniális és az országra nézve is sokkal kevésbbé hasznos térre fog a szavazati jog által átvitetni. (Igaz ! Ugy van 1 a jobboldalon és a középen.) Már most, t. ház, egyetértek Teleszky János t. barátommal abban, hogy az egész társadalmi és állami berendezkedésnek, az egész emberi szervezetnek egységét, hogy ugy fejezzem ki magamat, sejtjét a családban látom én is. (Igaz! Ugy van! Helyeslés jobbfelől.) Az igazi megfelelő berendezkedése az életnek mégis csak az, amely férfit és nőt a családban egyesíti és ezen az igazságon szerintem nem változtat az a tény, hogy fájdalom, vannak olyanok és talán a modern társadalmi élet mellett szaporodó számban, ámbár, ha visszagondolunk pl. arra a szerepre, amit ezen a téren a középkorban a zárdák játszottak, láthatjuk, hegy ez a probléma nem uj és nem a modern élettől függ csak össze, de mindenesetre ha aktuális problémákat vet fel az a tény, hogy a női társadalomnak egy tekintélyes hányada nem juthat a feleség és az anya magasztos szerepéhez. Ez indíthat arra, hogy foglalkozzam ezzel a kérdéssel, indíthat arra, hogy azok számára, akik a családalapításban részt nem vehetnek, igyekezzünk megfelelő megélhetési lehetőségeket, megfelelő életviszonyokat teremteni, de nézetem szerint semmi esetre nem indíthat arra, hogy politikai jogokat adjak épen azoknak, akik a családban nincsenek benne, épen azoknak, akik nem vihetik magukkal a közéletbe azt a lelki egyensúlyt. (Igaz ! Ugy van! jobbfelől.) azt a nyugodt 64*