Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-809

18 július 12-én, pénteken. 506 809. országos ülés 19J a női társadalomban az az uj morál és az az atlieista agitáczió, amely bizonyos feminista gyülekezetekben, kiadványokban és röpiratokban megnyilatkozott. Ha ők ettől tartózkodni fognak és inkább olyan témákat tűznek napirendre, amelyek a magyar női társadalomnak és a magyar nemzetnek belső, nagy kérdéseit képezik, meg vagyok győződve, hogy egy elkövetkezendő kampányban a női választójognak is mind több és több hive lesz. A családi erények kultusza, a szocziális felvilágosítás és az állampolgári öntudatnak nevelése, ez legyen az ő programmjuk, ezzel a nemzeti női mozgalommá' érvényesülni fognak. De, ha ők az ő egyoldalú, szélsőséges, túlzó mozgalmukkal atheista világfelfogásokat hirdetnek, akkor a női osztálynak, a női társadalomnak emelkedését ők maguk, saját akaratuk ellenére hátráltatják ebben az országban, mert maguk fognak olyan ellenkezést támasztani magukkal szemben, meljre egyáltalában nincs szükség. Meg akarok még emlékezni Farkas Pál t. képviselőtársunk megjegyzéséről, aki azt mondotta, hogy a választásokon, pl. a néppárti választásokon, a nők akarata érvényesül. Hát igen, ezt mi nem tagadjuk, ez érvényesül, érvényesülni fog ezután is és én egészen bátran és nyiltan el merem mondám, hogy az mindig, minden alkalommal a köztisztesség, a közbecsület és az ország érdekében nyilvánul. Nem tudok esetről, ahol az asszonyok a korrupezió szolgálatába állottak volna, de tudok száz es ezer esetet, ahol ellene küzdöttek és én ezért Farkas Pál t. képviselőtársamnak a néppárti asszonyokra és a néppárti asszonyoknak a választásokon való szerepe ellen intézett szavait visszautasítom, mint olyanokat, melyek egyáltalában meg nem állanak. Most pedig Szabó István t. képviselőtársamnak akarok egyet-mást feleimi. Én elvileg azon az állásponton vagyok, hogy minden olyan nőt, aki ugyanazt a korhatárt eléri, melyet a törvény a férfitől kíván, ugyanazon feltételek mellett, ha maga keresi kenyerét, vagy tartja el családját, megillet a választójog. Ez az én elvi álláspontom. Miután azonban tudom, hogy ezzel a véleményemmel ebben a házban többségben nem vagyok, elfogadok minden olyan választójogot, mely olyanoknak, akik eddig jogtalanok voltak, ezentúl jogokat ad. Sajnálom, hogy azt a nekem legértékesebb kategóriát, a hadiözvegyek kategóriáját, kikapcsolták. Megnyugtathatom azonban Szabó István t. képviselőtársamat, hogyha ő annak idején a bizottságban is emellett erélyesebben szállott volna, síkra, talán meg lehetett volna menteni a hadiözvegyek választój ogát. Szabó István (nagyatádi) : Nem rajtam múlt! Huszár Károly : Nem önön múlt, de sok múlt önön is. Vázsonyi Vilmos: Kifigurázták! Huszár Károly: A hadiözvegy nem egy városi típus . . . Meskó Zoltán : Főleg nem városi tipns ! Huszár Károly:... elég hadiözvegy van a városokban is, azonban a falusi népben is szép számban van képviselve. A végczélt nem tudjuk elérni, de szerintem az, aki a politikában csak akkor nyugszik meg, ha a végczélját egyszerre eléri, ne politizáljon, mert az ilyen politika nem komoly dolog. Csak játék az, ha az ember csak olyan törvényjavaslatot tud elfogadni, ami az ő észjárásának száz perczentben megfelel. Miután eddig a nőknek nem volt szavazati joguk, (Zaj. Elnök csenget.) a kormány javaslata pedig módot ad arra, hogy ezt a kategóriát, mint egy uj kategóriát a jogkiterjesztés szempontjából belekapcsoljuk a magyar politikai életbe, én minden olyan módosításhoz és javaslathoz, mely ebben az irányban tétetett, ugy a ministerelnök úréhoz, mint azokhoz, melyeket Giesswein Sándor és Fényes László képviselő urak tettek, hozzájárulok és azokat a magam részéről a leghathatósabban támogatom. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök : Szólásra ki következik ? Szojka Kálmán jegyző': Lukács György! Lukács György: Elállók a szótól. Szojka Kálmán jegyző: Gróf Tisza István! Gr. Tisza István : T. ház ! Midőn a választójogi bizottság a nők választójoga kérdésében a mindnyájunk előtt ismert elvi határozatot hozta, igen erős megtámadásba'! részesült a bizottság többsége azért, hogy ezt a kérdést, egy, a kérdés fontosságához és horderejéhez mért beható elvi diskusszió nélkül döntötte el. Megvallom, t. ház, ez után az előzmény után meglehetősen meglepett a mai vita, amelyben a nők választójoga mellett állást foglaló t. képviselőtársaim megelégedtek azzal, — amihez különben teljes joguk volt — hogy álláspontjukat röviden jeleziék és tulaj önképen a szőnyegen forgó nagy kérdés megvitatásába egyáltalában nem mentek bele. Ugy hogy voltaképen nem is igen találok magam előtt olyan vitat kozási anyagot, amelyhez ellenkező véleményem indokait kapcsolhatnám. Méltóztassanak aícn ban mégis megengedni, hogy lehető rövidséggel összegezzem azokat a főbb szempontokat, amelyen sajnálatomra arra birnak, hogy a nők szavazati jogára vonatkozó egyik indítványt se fogadjam el. {Helyeslés a jobboldalon.) T. ház ! Azt hallottuk több ízben, — és maguk a szavazati jogot kivánó nők is nagyon szokták hangoztatni ezt — hogy amelyik társadalmi tényezőnek szavazaü joga nincsen, (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) annak érdekeit a törvényhozás kellőleg nem honorálja. Hát én azt hiszem, t. ház, hogy erre az állításra a történelem meglehetősen ráczáfolt. Itt nemcsak arra az annyiszor felhozott példára akarok hivatkozni, t. i. a magyar nemességnek 1848-ban tanúsított magatartására és nemcsak azt kívánom hozzáfűzni ehhez a példához, hogy tulajdonképen nagyon tévesen és szűkkeblűén idézzük azt, amidőn kizárólag a 48-iki eseményekre mutatunk rá, mert, hiszen a magyar nemesség nemcsak a fellelkesültség és felhevülés azon pillánál aiban fogta a politikai jogokkal nem bíró társadalmi osztályok pártját, hanem tette ezt a Széchenyi István-