Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-809

809. országos ülés 1918 Julius 12-én, pénteken. 005 előrehaladott stádiumban van a vita, hogy ez teljesen felesleges. Mégis rá kell azonban mutatnom arra, hogy nagyon furcsa, ha például olyan képviselőtársaim, akik a Schönberger Eózákat a magyar politikai életben felhasználták, most egyszerre azzal jönnek, hogy a politikai életbe nem kell belevinni a nőket és hogy a családi életbe nem kell belevinni a politikát. Én azt hiszem, hogy Magyarország nőinek erkölcse áll azon a magaslaton, műveltsége áll azon az általános szintájon, ami megvan azokban az országokban, ahol a nőknek szavazati jogot adtak és hogy általános politikai, különösen szocziálpolitikai szempontból minden ország csak hasznát és előnyét láthatja a nők szavazati jogának. (Ugy van ! a baloldalon.) Nagyon humoros az is, hogy például Teleszky t. képviselő ur olyan aggódó félelemmel mondja itt, hogy a családi életet meg fogja rontani a politika. (Felkiáltások a baloldalon: Az övét nem!) Hát az agglegények nem lehetnek szakértők ebben a kérdésben. (Derültség.) Az én gondolatomtól és felfogásomtól nem áll távol olyan munkás, iparcs vagy földműves család házi tűzhelye, ahol férfi és nő nyugodtan és higgadtan beszélnek az ország közügyeiről. Én csaknem azt szeretném, hogy a nők foglalkozzanak politikával. Ha azt akarjuk, hogy abban a demokratikus evoluczióban, amely Magyarországban is végbe fog menni, meg tudjuk védeni népünket a demagógia ellen, akkor az egész magyar ifjúságnak, fiuknak és lányoknak egyaránt, már kora ifjúságuktól kezdve foglalkozniuk kell a közügyekkel. Mert szégyen és gyalázat, hogy kéthárom grófi család vagy kotéria, vagy egy keskenyvágányu választójog alapján megválasztott parlament 8—10 évig lefoglalja magának az ország közügyeit és azt higyje, hogy amit ő csinál, az tényleg az ország dolga. Azért hiányzik a parlamentben az érdeklődés a komoly kérdések iránt, azért tátong olyan nagy szakadék az egész ország és a parlament között, mert mi nem csinálunk komoly értelemben vett, erkölcsi magaslaton álló politikát, (Ugy van! a baloldalon.) Itt klikkeknek, zártkörű társaságoknak, egyes versengő embereknek a játéka folyik a porondon, de ez nem az egész népnek a politikája és az ügye. Én nem félek attól, hogyha Magyarország asszonyai, akár munkás, akár földműves, akár iparos-asszonyai, akár az intelligens osztályhoz tartozó asszonyok a választások idején arról fognak beszélni, hogy a nemzet sorsának koczkája most dől el. Ezekkel a nagy, fontos kérdésekkel foglalkozni kell mindenütt ott, ahol az asszonyok összejönnek. S tapasztalatból tudjuk, hogy ahol asszonyok ilyen politikai gyűlésen összejönnek, emelkedett hangon, a legmagasabb szempontból általános, egyetemes nemzeti érdeket szolgáló módon foglalkoztak, a férfiaknál sokszor sokkal komolyabban, politikai és szocziális kérdésekkel. (ügy van ! a baloldalon.) És én mint képviselő és férfi, szégyenkezve mondom el, hogy nagyon sokszor pirulok, amidőn a női kérdés és különösen a női szavazati jog kérdése szóba kerül, hogy az náKÉPVH, NAPLÓ. 1910—1915. XI,. KÖTET. lünk Magyarországon, sajnos, a férfiak éretlensége miatt frivolitás nélkül meg nem eshetik, (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) Ez egy szomorú jelenség, a kulturátlanság jelensége és ami furcsa keleti erkölcsi felfogásunknak egyik rnelléktimete. Egyik legértékesebb gondolata volt az eredeti javaslatnak a hadiözvegyek választójoga. Amint sajnálom, hogy elejtetett a hősök választójoga, mely a patinája, az igazi históriai fénypontja volt a választójogi küzdelemnek, épugy sajnálom, hogy a hadiözvegyek választójoga, mely nem lett volna osztályválasztójog, mert abban minden réteg képviselve lett volna, kikapcsoltatott az eredeti javaslatból. Ennek kapcsán el akarom mondani, hogy különösen sajnálom azt, hogy a választójogi bizottságban a hadiözvegyek szavazati jogával szemben bizonyos könnyelmű kijelentések történtek. Tudom, hogy odakint a falvakban valóságos szent háborúnak nézi a mi népünk ezt a nagy véráldozatot, ami most folyik és ha valaki, ugy e nép mélyen átérzi, hogy itt a hazának létéről, életéről van szó. Az a falusi közönség, a falu asszonyai ugy élnek a háború alatt, mint ezelőtt még sohasem éltek. Járják a templomokat, dolgoznak a mezőn, négy esztendő óta elvégzik mindazt a munkát, amin eddig több millió férfi dolgozott és a munkájukban nem marad hiány, pótolnak mindent, amire csak képesek. (Mozgás a középen.) Kivételek mindig vannak. De olyanok, akikszekszuáliseltévelyedésben vannak, léteznek nemcsak az asszonyok között. Ha egyszekszuális czenzust állitanánk fel a férfiakra nézve, hogy minden férfi, aki szekszuális eltévelyedésben szenved, nem lehetne szavazó és képviselő, akkor sokan nem ülnének itt. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ilyen czenzust nem lehet felállítani. Én nem általáncsitok és nem akarok jobb lenni, mint más, nem akarok itt egyéni kérdéseket felvetni, de nem szabad a társadalomnak másik részével szemben igazságtalanságot elkövetni. Nekem a női választójog azért szimpatikus, mert a korrupezió elleni küzdelemben és szocziális szempontból is közreműködésüket nagyon fontosnak tartom, s ha sokszor eltűnődöm azon, hogy miért népszerűtlen mégis ez a kérdés Magyarországon, akkor olyan konklúzióra jutok, ami bizonyára feministáinknak nem igen fog tetszeni, de amelyet kötelességemnek tartok itt elmondani. A szoczialdemokrata mozgalomnak sok aranyigazsága van, velejében nagyon sok az egészséges gondolat is, de elfogadhatatlanná lesz azáltal, hogy egész Európában komplikálták a szoczialdemokrata munkásmozgalmat, világnézletet, antinaczionálista kérdésekkel s ezzel mozgalmuk felfelé való törekvését két táborra szakitották. így a feministák is, különösen Magyarországon, elkövették azt a hibát, hogy a női választói jogért és a nők sorsáért való küzdelmüket kombinálták olyan világnézleti problémákkal, melyekkel megosztották a magyar női társadalmat és azoknak támogatását is, akiknek őket egyetemesen valamennyiüknek támogatniuk kellene. Különösen antipatikussá tette őket 64