Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-809

809. országos ülés 1918 Julius 12-én, pénteken. 503 vagy ötöt kivéve, elvben mindenki hozzájárult a nők választójogához ; s csak azért, mert az nem korszerű, vagy pedig azért, mert a kérdés formulázása nem felelt meg nekik teljesen, csak azért nem járultak hozzá a mostani megvalósításhoz. (Zaj. HaUjuk ! Halljuk ! Elnök csenget.) Lényegileg tehát most már csak arról van itten szó, hogy a nők választói jogát mikor és milyen formában kell megvalósítani. A külföld példája, a nők háborús munkája és egyeseknek túlbuzgó agitácziója nem olyan indokok, amelyek engem a nők választójogának elfogadására szorítanának. Azt hiszem, az, hogy valamely idegen államban valamely alkotmánykérdés máskép van rendezve, nem szolgálhat egyik országban sem indokul arra, hogy alkotmányán akármit változtasson, de legkevésbbé egy olyan individuálisan fejlődött és individuálisan gondolkozó országban, mint Magyarországban. Csak akkor lehet a külföld példájára hivatkozni, ha az országnak egy belső szükségletét valamely alkotmányváltoztatás irányában már kimutattuk; s hogyha ez a szükséglet be van bizonyítva, akkor minek a külföldi példa ! Ami a nők háborús munkáját illeti, ugy megvagyok róla győződve, hogy azt nehezen lehet túlbecsülni ; de mégis egész felfogásom tiltakozik az ellen, hogy kvázi jutalomból akárkinek is választójogot adjunk. (Helyeslés jobb felől.) De azt hiszem, hogy a női választójog híveinek sem külföldi példára, sem a nők háborús munkájára való hivatkozásra nincsen szükségük. Nézzük meg az ország viszonyait; ezeknek vagy megfelel a női választójog, vagy nem. Évszázadokon át teljesen megfelelt az ország viszonyainak az, hogy a nőknek nem volt befolyásuk a politikára. Mellékesen legyen szabad megjegyeznem, hogy néhány Írónál található az a felfogás, hogy a nemes nőnek bizonyos törvényhozói jogköre történelmi időben volt; de ez még nem szolgáltat nekünk okot arra, hogy a női választójogot, . mint alkotmányunkban régen ismeretes elvet üdvözöljük és pedig azért nem, mert a nemes nő ezen jogát nem önálló jogczimen gyakorolta, hanem csak egy általános elvből kifolyólag, amely a nemes nőnek bizonyos esetekben a nemes családfő jogainak gyakorlására adott engedélyt. Azt hiszem tehát, hogy ez az intézmény nem a női egyenjogúsítás gondolatára vezetendő vissza, hanem inkább a nemes család fentartásának érdekére. Melyek most azok a változások, amelyek egy női választójog létesítését indokolnák? A nő, aki régebben a társadalomban csak mint a család tagja szerepelt, a legutóbbi időkben nagy tömegekben kilépett a családi körből. (Ugy van! jobbfélőí.) Egy egész sora keletkezett az uj női osztályoknak, amelyeket a statisztikában a keresőnő neve alatt foglaltak össze. Sajnos, de ugy van, hogy a nőnek ezen tulaj dónké peni hivatásától való távoltartása a munka belterjességének fokozódása következtében mind nagyobb mérvet fog ölteni. Az 1910. évi statisztika szerint a magyar birodalomban 2.242.0UU keresőnő volt, 8,298.000 eltartott nővel szemben. Azt hiszem, nem túlzás, ha felteszem, hogy ehhez a két és egynegyed millióhoz azon nyolcz év alatt, amely azóta eltelt és amely nyolcz év sorában négy háborús év van, még kétmillió nő száma járult. így aztán azt a képet nyerjük, hogy női lakosságmik fele a kereső nők osztályába tartozik. (Ugy van! balfelől.) Reméljük ugyan, hogy a háború után ezen osztály létszáma apadni fog, de mégis számolnunk kell azzal, hogy a női lakosságnak legalább harmad-, vagy negyedrésze, azaz 3 vagy 4 millió továbbra is a kereső nők osztályába fog tartozni. Ezen uj társadalmi rétegnek viszonyai még teljesen rendezetlenek és a törvényhozásnak fontos feladata lesz a háború után e viszonyok rendezéséhez hozzáfogni. (Ugy van! jobbfelől.) Én az állam nyugodt és békés fejlődése érdekében állónak tartom, hogy ezen osztályoknak viszonyaik rendezésére közvetlen befolyásuk legyen, mert ha igaz is, hogy e kereső női osztályok még kevésbbé vannak ma szervezve, ha elzárjuk őket most minden befolyás elől, attól félek, hogy ez egészségtelen és szenvedélyes szervezkedésre fog vezetni, mert ezeket a különböző osztályokat egy közös érvényesülési vágy fogja összekovácsolni, ami azután tényleg nagyon alkalmas lesz arra, hogy a női kérdéseket veszedelmes mellékvágányra terelje. (Helyeslés jobb- és balfelöl.) Mivel épen statisztikai számokról beszélten), legyen szabad nekem itt egy kis összehasonlítást eszközölnöm. A kereső nők száma Magyarországon az 1910-iki statisztika szerint több mint kétmillió. Az ipari munkások száma, hozzászámítva még minden velük rokon osztályt, csak egymilliót tett ki. Nem követtünk-e el az utolsó időben mindent arra, hogy ezen egy millió állampolgárnak választójogosultságát biztosítsuk ? Már a harmadik kormány dolgozik azon, hogy ennek az osztálynak megfelelő választójogot teremtsen. És a kétszer olyan nagy kereső női osztályok választójogáról milyen szerényen emlékeztünk meg eddig ! Helyesebbnek tartanám, ha az állam érdeke nagyobb szerepet játszana a választójog kiterjesztése alkalmával az erőszakos követelésekkel szemben. Kíméljük meg hazánkat attól, hogy az osztályharczok hadszintere legyen. Az ut, amely idevezet, azt hiszem, csak egy aránylagos törvényhozási képviselet teremtése. Nem azon értelemben aránylagos, hogy a számbeli viszonyoknak megfeleljen. Az arányt aszerint kell megállapítani, amit a magasabb igazság az állami érdekek szempontjából előír. Ez a gondolat, a salus rei publioae gondolata, még arra is indít bennünket, hogy a választójogról való felfogásunkat egy kis revíziónak vessük alá. Jogról van-e itt egyáltalán szó, vagy kötelességről ? Jogosult-e az egyes állampolgár szavazatát teljesen egyéni érdekeinek megfelelve használni s akkor miért nem terjed ki ez a jog a szavazati jog eladására, vagy pedig köteles-e az egyes választójogát az államérdekében használni 1 Nem akarom