Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-809

50- 809. országos ülés 1918 Julius 12-én, pénteken. az törvénynyé válik, bizonyos politikai természetű fejlődésen szokott keresztül menni. A pártok felvetik a kérdést, megbeszélik, vélemény csoportok képződnek, a vélemények módosulnak, kiegészíttetnek, kompromisszumok jönnek létre, mig végtére olyan egységes kép alakul ki, mely többségi vélemény bázisát képezlieti. A női választójog kérdése ezen a fejlődésen, ugy látszik, nem ment keresztül, hanem körülbelül ugyanabban a stádiumban van még ma is, melyben a törvényjavaslat benyújtásakor volt. Ez annak" a következménye, hogy a pátrok, legalább a nagyobb pártok, a kérdést nem vették fel, s ezáltal az mellékvágányra került, ahonnan még a bizottsági tárgyalások sem tudták kiszabadítani. Sajnosnak tartom ezt, mert ennek következménye az, hogy a bevált pártbeli szakemberek véleménye nem talált a pártfegyelem kellő támogatására és igy az egyesek szükségképen nem annyira szakszerű, hanem inkább nagy részben lélektani motívumokon nyugvó véleményének tág tér engedtetik. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) A bizottsági tárgyalások hiven tanúsították a kérdésnek ezen fejlődését, illetőleg a kérdésnek ezen az egy ponton való maradását. Ahány szónok nyilatkozott, annyi különböző, szétágazó véleményt hallottunk, melyből egy egységes többségi vélemény nem igen képződhetett. En sokkal komolyabbnak tartom a női választójog kérdését, semhogy a? olyan mellőzésre érdemes lett volna. Ezért bátor leszek előadni azon indokokat, melyek engem a nők választójogának hivévé tesznek. (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt azonban.ezekre rátérnék, a választójog ellenzői által felhozott egynéhány érvet rövid tárgyilagos kritikának fogok alávetni. Talán sikerül egyik vagy másik lerontása által annyi tért nyernem, hogy saját véleményemet azon felépíthessem. (Halljuk !) Az egyik főindok. melylyel a női választójog ellenzői argumentálnak, a bizottsági szerkesztés szerint az, hogy kétségtelen ugyan, hogy a nők politikai egyenjogositásának eszméjét a legutóbbi időben több külföldi államban megvalósulva látjuk ; de bizonyos az is, hogy e példák nem azokban az államokban merültek fel, amelyeknek társadalmi viszonyai a mi hazai viszonyainkhoz legközelebb állanak. Én is ezt, kétségtelennek tartom ugyan, de abból, hogy a mi társadalmi viszonyaink nem olyanok, mint azon államok társadalmi viszonyai, amelyek női választójoggal birnak, még nem következik az, hogy a hazai viszonyaink mellett nem lehetne egy női választójogot megcsinálni. (Igaz ! ügy van ! jobbjelöl.) A viszonylagos helyzet tehát még nem bizonyít semmit, hanem az abszolút tényleges helyzetet kell kutatnunk s alapos vizsgálat tárgyává tennünk. Én semmi esetre sem vagyok azon helyzetben, hogy a magyar nőket olyan tehetségteleneknek és csekélyértéküeknek tartsam, hogy ők az országgyűlési képviselőválasztói jogukat kellően gyakorolni ne tudnák. Egy másik érvelés megint a bizottsági szerkesztés szerint az, hogy a nők választójogára irányuló mozgalom nálunk magának a női társadalomnak is csak egy csekély részére szorítkozik, s ezzel kapcsolatban az, hogy az ország sem. kívánja a női választójogot. Ami az ország véleményét illeti, azt hiszem, erre hivatkozni nem igen lehet, és pedig nem lehet azért, mert az ország annyira igénybe van véve mindenféle kérdéssel, különösen az élelmezés és a megélhetés körüli kérdésekkel, hogy nemcsak a női válaszótjogról, hanem az egész javaslatról, amely most a ház előtt fekszik, nem igen gondolkozott senki. (Igaz! Ugy van ! jobbfelől.) De különben is nem szabad nekünk az ország véleményéről beszélni anélkül, hogy egyszersmind az ország érdekét ne kutassuk. Ezt a két tényezőt mindig egymással szemben kell megfontolásunk mérlegére tennünk', s amelyik súlyosabban nyom, az lesz az irányadó. Ha mindig csak az ország érdekét néznők, nem volnánk azon helyzetben, hogy évente négyszer az állami szükségleteket, az állami adókat megszavazzuk, s kétségtelen, hogy az adófizetés ellen országszerte az ellenszenv mindenesetre nagyobb, mint a női választójog ellen. Ugyanez áll a női társadalom nemtörődömségére nézve is. Az, hogy a női társadalomnak talán túlnyomó része nem törődik a választói joggal, nem szolgáltathat nekünk okot arra, hogy a nők azon részét, akik már nagyon régen, és erélyesen, követelik a nők választójogát, ne hallgassuk meg. Sokkal mélyebbre nyulónak s komolyabbnak tartom a nők választójoga ellen felhozott azt a kifogást, hogy a női választójog által várható szocziális eltolódások kedvezőtlenül befolyásolhatnák nyugodt állami fejlődésünket. Azt hiszem, hogy ezen aggodalom szempontjából alapos vizsgálat tárgyává kell tennünk minden egyes kérdést, amely a női választójoggal összefügg, de nem akkor, amikor elvi elhatározásokról beszélünk, hanem, amikor a kérdés fogalmazásához fogunk, vagy

T amikor a kérdés hatását keressük. Mert akkor, ha a fogalmazásnál egy ezen szempontból megfelelő formulát nem találnánk, még mindig módunkban van az egész kérdést a gyakorlati kereszt ül vihet etlensége miatt egy későbbi időre félretenni. De előre, ab ovo a kérdés tárgyalását azért utasítani vissza, mert attól félünk, hogy egy megfelelő fogalmazást nem fogunk találni, ezt nem tartom helyesnek. Már csak azért sem tartom helyesnek, mert a házban eddig mutatkozott hangulat, azt hiszem, elég biztosítékot nyújtott nekünk a tekintetben, hogy a házban a kérdésnek egy olyan szerkesztése, amely túlnagy szocziális eltolódásokat eredményezne, nem találna többségre. Ez a bizonyosság megnyugtat engem a tekintetben is, hogy a női választójog alkalmas volna a nő-kérdéseket egy mellékvágányra terelni; mert ettől csak akkor kell félnünk, ha a női választók társadalmi szempontból nem csoportosulnának megfelelően. Mielőtt rátérnék indokaimra, még egy tényt szeretnék megállapítani, s ez az, hogy az eddig felszólalt urak között — ha jól figyeltem — négyet