Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-809

500 809. országos ülés 1918 közbeszólások a szélsőbalold ahn : Látjuk, hogy nőtlen ember.') Hock János: Ezért kell a titkos választójog ! Teleszky János : Titkos szavazás mellett még legrosszabb lenne a helyzet, mert ez olyan viszonyokat vinne bele a házaséletbe, melyeket nézetem szerint minden körülmények között lehetetlenné kell tenni. (Zaj és derültség a bal- és a, szélsőbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Teleszky János : Másrészt azonban nézetem szerint a magyar jogfejlődésnek teljesen megfelelő, hogy igenis azok a nők, akiknek nincs férjük és akik családfentartók, akik tehát teljesitik a nő hivatását — mert hiszen első és legfontosabb hivatása a nőnek a családi életben van — és emellett teljesitik abban a családban még a férfi hivatását is, amennyiben családfői szerepet is játszanak, mondom, ezeknek nézetem szerint is minden veszély nélkül megadható a választójog, jelezvén ezáltal egyrészt azt, hogy a magyar törvényhozás nem szűkkeblűén ítéli meg ezt a kérdést, nem előítéletek által vezetteti magát, hanem a nőnek ott, ahol felfogása szerint méltó a képviseletre, megadja a választójogot, másrészt azonban ennél tovább nem megy. Es őszintén megvallva, én ezt nem is csak első lépésnek tekintem, —ami alatt természetesen nem azt értem, hogy ez végleges megoldás, mert hogy idővel mi lesz, azt nem tudhatom,— de én nem azért és nem abban az értelemben javaslom ezt a megoldást, hogy most tegyük meg ezt a lépést és azután fog következni a többi. Részemről azt hiszem, mindig ezen az állásponton fogok állni. En tehát nem megalkuvásképen ajánlom ezt a megoldást, én ezt, amennyiben a választójogról emberileg szólhatunk, végleges elvi megoldásnak, elvi alapnak tartom, mig mindazok a többi javaslatok, amelyek ebben a tekintetben felmerültek : ugy az eredeti javaslat, mint a ministerelnck ur javaslata és a többi javaslatok, amelyeket e tekintetben hallottunk, tulaj donképen csak egy megalkuvás! és nem elvi alapon állanak, t. i. bizonyos kategóriáknak meg akarják adni a választójogot, a többi kategóriáknak pedig az említett elvi okokból ki akarják küszöbölni. Ezek a javaslatok egyelőre csak első lépésként akarják bizonyos nőknek a választójogot megadni. Én ezt nem tartom helyesnek, szerintem elvi alapon kell a kérdést megoldani. Javaslatom nagyon közel áll Landauer Béla képviselő ur javaslatához, de azt nem fedi teljesen, nem pedig főképen azért, mert az ő javaslata azt az elvi álláspontot, melyet én elfoglalok, nem viszi következetesen keresztül. Öis a családfentartó nőnek akarja megadni a választójogot, de ezenfelül a magasabb kvalifikáczióhoz kötött állásokat betöltő nőknekismegakarja adni azt, tekintet nélkül arra, hogy családfentartók-e vagy sem. Ez tehát már az elvi alapról való lesiklás ; ezért nem tehetem magamévá ezt a javaslatot. Másrészt a családfentartó nő fogalmának meghatározásában Julius 12-én, pénteken. és abban a szelekczióban, hogy a családfentartó nők közül kik láttassanak el most választói joggal, az én javaslatom messzebb megy, mint az övé. Természetes, magam sem javaslom azt, hogy a családfentartó nők minden szankczió nélkül választói joghoz jussanak, mert hiszen akkor tulajdonképen a családfentartó nők tekintetében meszszebb mennénk, mint a férfiak tekintetében, akikre vonatkozólag a törvényjavaslat szintén gyakorol szelekcziót, természetes tehát, hogy a családfentartó nőket illetőleg is kell szelekcziót gyakorolni. Nézetem szerint azonban ennek nem kell nagyon messzemenőnek lennie és ennélfogva azt tartom, a szelekczió leghelyesebb módja, ha azt bizonyos elméleti műveltséghez, bizonyos műveltségi czenzushoz és egyúttal bizonyos vagyoni czenzushoz is kötjük. Ennélfogva nézetem szerint választói jog volna adandó annak a családfentartó nőnek, aki a polgári iskola vagy a középiskola negyedik osztályát elvégezte és legalább 20 K állami adót fizet, vagy pedig annak, aki a népiskola negyedik osztályát elvégezte és legalább 100 K állami adót fizet. Javaslatom kiegészítéséül természetesen szükség van arra, hogy a családfentartó nő fogalma is megfelelően körülirassék. Bátor leszek majd javaslatomat felolvasni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ez a hajadonok választójoga!) Még csak azt vagyok bátor megjegyezni azzal az ellenérvvel szemben, hogy egy ilyen választói jog tulaj donkép épen azokat a nőket zárná ki a választói jogosultságból, akik legtöbbet szenvedtek ebben a világháborúban, t. i. a feleségeket és az anyákat, hogy a feleséget a férjnek kell képviselni, ha pedig özvegy asszonyról van szó, akkor igenis az özvegy nőnek mint családfentartónak meglesz a választójoga, tehát az anyáknak is, amennyiben férjük nem él és gyermekeiket ők tartják el. Nem látom tehát be, hogy ez a javaslat a feleségekkel és anyákkal szemben igazságtalanabb mértékkel mérne, mint a többiekkel szemben és az a nagy szempont, amelyre én mindig a legnagyobb súlyt helyeztem a nők választójogánál, s amiért én az egész női választójog kérdését olyan nehezen megoldhatónak tartom, nézetem szerint csak ennek az elvnek a legkövetkezetesebb keresztülvitelével valósitható meg, mert minden más megoldás beleviszi a politikát a családi életbe, amit minden áron kerülni akarok. Ezért legnagyobb sajnálatomra kénytelen vagyok az összes többi javaslatokkal szemben ellentétes álláspontot elfoglalni és kijelenteni, hogy szavazatommal egy olyan javaslatot nem támogathatok, amely nem kizárólag csak a családfentartó nőknek adja meg a választói jogot. Javaslatom következőképen szól (olvassa) : »3. §. Országgyűlési képviselő választójoga van minden családfentartó nőnek, akinek nincs férje, vagy férje nem választó és aki az 1. §.-ban felsorolt általános kellékeken felül megfelel a következő különös kellékek valamelyikének: 1. a polgári iskola vagy a középiskola negye-