Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-809

4Ö8 809. országos ülés 1918 Julius 12-én, pénteken. vazati jogot, de a falusi asszonyoknak nem. Majd meg fogják rá hallani a választ. Nem lesz egy sem, aki azt ne mondja, hogy igy akartok velünk bánni? Ne jöjjetek többet közénk ! En Magyarország falusi népessége nevében tiltakozom ezen törvényjavaslat ellen, azon égbekiáltó, minősíthetetlen, durva igazságtalanság ellen, amelyet itt a falu nejéével szemben elkövetnek és majd annak idején hivatkozni fogok azokra, akik ilyen női szavazati jogot megszavaznak. A javaslatot semmikép sem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Szólásra következik? Szojka Kálmán jegyző: Gróf Károlyi Mihály ! Gr. Károlyi Mihály: T. képviselőház ! En is röviden hoz?á akarok szólni a nők választójogához és elsősorban előttem szólt t. képviselőtársamnak a beszédére akarok néhány megjegyzést tenni. Szabó István t. képviselőtársam a legnagyobb felháborodással utasította vissza a ministerelnök indítványát, mondván, hogy ez a legdurvább igazságtalanság, mert hiszen az asszonyoknak csak egy része, csak a városi asszonyok kerülnek bele a választójogba, ellenben a falusi asszonyok egyáltalán kimaradnak. Teljesen aláírom ebben a tekintetben az ő álláspontját. En is azt tartom vele együtt, hogy nagy igazságtalanság történik akkor, amikor jóformán kizárólag csakis a városi asszonyok kapnak szavazati jogot. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Azonban ennek a konzekvencziája nem az, hogy a javaslatot en bloc elvesse hanem az, hogy tessék módosítást benyújtani, tessék azt mondani, hogy én a javaslatot ilyen alakban nem fogadom el, azonban tessék art kiterjeszteni. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Nagyon csodálkozom azonban, hogy a t. képviselő ur annyira fel van háborodva ezen az igazságtalanságon, amely voltaképen negatív módon áll elő. ellenben, amikor pozitív igazságtalanságokról van szó., amikor a jogfosztások egész sorozatának voltunk a szemtanúi ma délelőtt és tegnap, akkor erre a fc. képviselő urnak egy szava sem volt ? Akkor a t. képviselő ur nem állott fel, nem háborodott fel, akkor sem, amikor a Károlykereszteseket egészen kidobták, sem akkor, amikor a négy elemit elejtették. Szabó István : Hát nem itt szavaztam ? Gr. Károlyi Mihály: A t. képviselő ur elfogadta általánosságban a törvényjavaslatot, holott benne vannak ezek a jogfosztások. Mi a törvényjavaslatot épen ezek miatt sem fogadtuk el. Szabó István (nagyatádi): Mégis megszavazzák a nők választójogát! (Derültség a szélsőbaloldalon.) Gr. Károlyi Mihály: Köviden megindokolom, hogy miért fogadom el ezt a nézetem szerint csonka választójogot is, miért járulok ahhoz hozzá. De mielőtt ezt tenném, ki kell hogy jelentsem, hogy tudomásom van róla, hogy Fényes László t. barátom, egy indítványt fog benyújtani, amely épen a Szabó István t. képviselőtársam által most felemlített hibát szándékozik korrigálni, hogy t. i. a falusi asszonyok egyáltalán nem jutnak választójoghoz. Ehhez az inditványhoz én eleve hozzájárulok és ezzel a módosítással fogadom el a javaslatot. (Helyeslés a szélsőbaloldalion.) Engem azonban más szempontok is indítanak arra, hogy én a nők választójogát, ugy az aktiv, mint a passzív választójogát, elfogadjam. Elfogadom pedig azért, mert ebben egy nagy elvi kérdést látok. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Én meg vagyok róla győződve, hogy ez csak az első lépés, amelyet nagyon rövid idő múlva a többi is követni fog. Meg vagyok győződve, hogy az a rés, amelyet most megnyitunk és amelyen most csak beszivárognak, csak nagyon kevés asszony jut be, egy gáttörést jelent, amelynek révén rövid időn belül ki fog egyenlítődni az asszonyok és a férfiak közti nag}

r egyenlőtlenség és igazságtalanság. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A nők választójogának nemcsak abból a szempontból vagyok a híve, mert a mai állapotban egy nagy társadalmi egyenlőtlenséget, nagy igazságtalanságot látok, különösen a világháború után, amikor ők gazdaságilag tényleg tért hódítottak, hogy politikailag nem érvényesülhetnek. En nemcsak a nők szempontjából kívánom a női szavazati jog behozatalát, hanem azért is, mert épen a férfiak érdekében kívánatosnak, szükségesnek tartom, hogy a nők gyöngéd, altruisztikus érzését belekapcsoljuk a férfiakéba, akik az önzés, a sacro egoizmus elvének az alapján állanak. Itt egy nagy elvről van szó. Arról van szó, hogy be kell kapcsolnunk a nők nagy tömegeit azért, hogy ők ezt az egoisztikus irányzatot enyhítsék. Itt kénytelen vagyok Farkas Pál t. képviselő urnak a felszólalásával homlokegyenest ellenkező álláspontot elfoglalni. En ugyanis azt tartom, hogy igenis, jmczifista szempontból igen nagy fontossággal bír, hogy a nők szavazati jogot kapjanak. Farkas Pál t. képviselő ur azt mondta, hogy a paczifizmust egyáltalában nem értik meg a nagy tömegek és hogy ő tiltakozik az ellen, hogy egy pár, mint pl. a mi pártunk, úgyszólván kisajátítsa magának a békeagitácziófc. Farkas Pálnak azt felelem, habár az ő képességeit nagyon is nagyra becsülöm, — hiszen volt alkalmam gyönyörködni az ő irodalmi műveiben — hogy épen ezért csodálkozásomra ugy látszik, ő maga az, aki nincs tisztában a paczifizmus fogalmával. Mert a paczifizmus nemcsak annyit jelent és főleg nem azt jelenti, hogy a békét pro nunc akarjuk, hanem, hogy a békét pro futuro akarjuk. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A béke pro futuro megalapozásának a munkájához pedig a férfivilágnak okvetlenül szüksége van a nők segítségére. Mert igenis lehetséges, hogy gróf Tisza Istvánnak igaza volt abban, hogy amikor kitörit a háború, akkor az asszonyok a háború mámorában tényleg örömmel üdvözölték azt, hogy a fiaik háborúba mennek. Azonban természetes, hogy ma, a háború negyedik esztendejében, mikor alig van asszony, aki fiát, férjét, vagy kedves hozzátartozóját ne siratná, náluk az a paczifikus érzés, amelylyel nemcsak a férfit akarják óvni, hanem biztosítani akarják