Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-809

809. országos ülés 1918 azoknak a gazdaságilag és kulturálisan fejlett női ekszisztencziáknak, akik a társadalomban akár szellemi, akár gazdasági téren produktív és hasznos munkát végeznek, megadja a választójogot: egyik oldalon erősitik a nemzeti szempontot és a másik oldalon erősitik az intelligenczia fölényét, vagyis azt a két szempontot, amelyet ennek a kérdésnek tárgyalásában mindig elsősorban látunk követésre méltónak. Giesswein Sándor: A paczifizmussal nincs ellentétben ! Farkas Pá!: Én a paezifizmusról elmondottam mindent, amit tudtam és ami eszembe jutott. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nem sok volt! Élénk derültség bal/elől.) Egyéb rögtönzésem nincsen kéznél és ezért Giesswein t. képviselőtársam talán várni fog, arnig a következő alkalomra megint néhány érvet gyűjtök össze, amit azután rögtönzés formájában elmondhatok neki. (Derültség jobbfelől.) Megjelölni kívánom, kik legyenek a női választók, akár azon az alapon, hogy bizonyos középiskolai vagy felsőbb iskolai képzettséggel rendelkeznek, akár azon az alapon, Isogy önálló exisztencziákat folytatnak, olyan kereteken belül, amelyeket nem akarok most magam megjelölni, de íentartom magamnak azt, hogy ahhoz a javaslathoz csatlakozzam, amely legközelebb áll a felfogásomhoz. Hiszen itt a határvonalak nagyon is egymásba olvadnak és nagyon nehéz 50 és 100 koronánál megtenni alapvető diíferencziákat, mert el tudok képzelni olyan nőt, aki 100 korona adót fizet és nem egészen való választónak és olyan nőt, aki csak 50 korona adót fizet, de olyan üzemet vezet, melynek alapján a választójog neki okvetlenül megadandó. Nem is az a lényeges, hogy hány koronás a czenzus, négy középiskola, érettségi, vagy egyetemi képzettség képezik-e, az alapját, ez csak egy kvantitatív különbség. Kvalitative kell tisztában lennünk a kérdéssel és ezt nem szentimentálisan és nem is antiszentimentálisan mondom, amint azt Landauer t. képviselőtársam fogta fel, aki azt mondta, hogy rá, kell szoknunk arra a gondolatra, liogy az »ideál« jogot kér és az anyát és feleséget bizonyos mértékben jogok részesévé kell tenni. Ez nem elsősorban az anyáknak, nem elsősorban a feleségnek és nem is elsősorban az ideáloknak és a szentimentálizmusnak kérdése, hanem ezek oly közgazdasági törvények, amelyek előtt nem hunyhatunk szemet. Hogy a nőknek egy nagy rétege a fejlődő gazdasági és társadalmi viszonyok folytán más életet él, más életre van kényszerítve, más életet kénytelen magának gazdaságilag és erkölcsileg megalapozni, mint amilyent a régi nő élt : ez valami, amit lehet sajnálni, ami felett lehet mélabús költeményekben és szomorú novellákban siránkozni, amint hogy az ember a. lecsapolt mocsárnak elvesző vad virágait és távozó vándormadarait is siratja, mert a poézis, a szépség egy része elmegy velük. De a fejlődés törvényeit sem szentimentálizmussal, sem novellisztikus alapon, sem erkölcsi felháborodással, vagy erkölcsi szemjulias 12-én, pénteken. 495 pontokkal nem lehet megváltoztatni. Tény az, hogy ezer és ezer nő nap-nap után •— kényszerítve a gazdasági szocziális életnek vas törvényei által — lép arra az útra, hogy oly ekszisztencziát keressen magának, amely neki akár szellemi, akár gazdasági ereje által a társadalomban oly helyet ad, hogy a társadalomban nem élvezheti többé a lukszustárgynak régi szép előjogait, hanem kénytelen belemenni abba a munkába, amelyet a férfiak végeznek és végezi ezt a munkát ép ugy, mint a férfiak végzik. Nem akarok előhozakodni olyan érvekkel, amelyeket már elmondottak itt és- amelyek nagyon kézenfekvők : hogy milyen abszurdum az, hogy a polgári iskola igazgatónője, aki az egész intézetet vezeti, hogy annak ne legyen választójoga, de választójoga legyen az iskolaszolgának, aki annak a nőnek utasítására a tantermeket reggel befüti. Ugyebár kézen fekszik ez az érv? Annyira természetes, hogy mindenkinek eszébe jut. Azt mondják ezzel szemben, hogy nem szabad a nőt belevinni a politikába, mert ez halála a nőnek, mert ez a nő lényegével ellentétes és különösen, mert a családi életet feldúlja. Hát én kérdem a ház minden tagjától, tegye szivére a kezét és mondja meg egész őszintén, eddig nem vitték bele a nőt a politiká.ba ? Nem vettek a nők eddig részt a politikában ? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nem ! Tálán Bud.af esten ! Vidéken nem !) A nők kétféleképen vettek részt a politikában ; részt vettek közvetve és én nem tudom, hogy ez nagyon szerencsés volt-e. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek Farkas Pál: Nem tudom, ha analizálnám az egyes képviselőtársaim politikai múltjának különböző fázisait, nem találnám-e meg ott igen gyakran a női befolyást anélkül, hogy ez a női befolyás választójog alapján érvényesült volna. De nem ez a lényeges. Aki egy választást végignézett,, nem látta-e ott a nőket, nem látta-e a női tömegeket mobilizálva ? Akinek szerencséje volt, hogy pl. a mélyen tisztelt néppárttal szemben valaha egy választást lásson, az nem lá,tta-e, hogy ott a nők fanatikusabban dolgoztak, mint a férfiak % (Igaz ! Ugy van! jobbfelől.) Ott a férfiak igen gyakran azt mondták, hogy ők szívesen szavaznának, de a nők oly feltételeket állapítottak meg .. . (Derültség a szélsőbaloldalon. (Zaj.) Ez az a politika, amit — nem akarom senkinek érzéseit sérteni — nem egészen magas erkölcsi nivón működő agitátorok a nőkkel, mint tömegekkel ki tudnak váltani. Ez egy tényező, amelynek érvényesülni szabad a politikában ? Szabad-e a nőket összehívni, amint ez egy nálam levő felhívás szerint legutoljára Pakson történt, ahol a mélyen t. Károlyi-pártnak volt egy jelöltje és ott abban a felhívásban azt mondták : nők. legyetek mindnyájan ott, a hadisegélyről is lesz szó ! Azoknak a női tömegeknek, amelyeket ilyen érvekkel kapaczitálnak, a politikai befolyása nem létezik 1 Lehet-e azt mondani, hogy az a felizgatott női tömeg, amely a választási helyiség körül, a választási utczákon s minden faluban tolong, terrorizál,