Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-809

496 809. országos ülés 1918 július 12-én, pénteken. kiabál, anélkül, hogy választójoga volna, nem választ és nincs oly szabadelvű választójogi javaslat, mely ezeknek a hölgyeknek választójogot akarna adni ? De nekik nem is kell urnánál szavazatot adni, ők gyakorolják ezt a választójogot az utczán és a családi tűzhelynél. Itt ebben a házban vannak igen jóhiszemű és általam rendkívül tisztelt politikai barátaim, akik azt mondják, hogy nem akarják belevinni a családba a politikát. Hát méltóztassék egyszer elmenni egy ilyen eksztrém pártok által rendezett választásra, meg méltóztatik látni, hogy ott igenis beleviszik a nőket a politikába, de nem érvek, nem magasabb meggyőződés alapján, hanem azoknak a jelszavaknak alapján, amelyeket a hordó tetejéről hallottak a nők . . . Juhász-Nagy Sándor; A nők az igazság mellett foglalnak állást ! (Zaj.) Farkas Pál : El tudom képzelni, hogy az igazságot a hordó tetejéről is el lehet mondani, de méltóztassanak elhinni, hogy az igazság rendszerint más megnyilatkozási formákat keres, mint a hordó tetejét, (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Farkas Pál: Az én szerény néztem szerint mi akkor, amikor az intelligencziát ki akarjuk zárni, mikor azokat a női elemeket, akiknek igenis van módjuk, alkalmuk, judicziumuk és tanultságuk, hogy az ország politikai helyzetéről gondolkozzanak, kizárjuk, akkor egy monopóliumot adunk a szélső pártoknak arra, hogy ők ezen agitácziós eszközzel a nem választó, de a választásra azért igen erős befolyást gyakorló női tömegeket egyoídalulag a maguk részére monopolizálják. Méltóztassék elhinni azt, akár az igen t, ministerelnök urnak ma beterjesztett javaslata, akár azok a javaslatok, amelyeket itt — a nenynyire a tegnapi pártértekezlet lefolyásából tudom — a mi részünkről többen elő fognak terjeszteni, törvényerőre emelkednek, akkor a középosztály női rétege nem túlzott nagy számmal, de mégis annyira be tud jönni a politikába, hogy a középosztálynak szempontjait, a középpártoknak politikai igazságait és ezzel azt a magasabb intelligencziát képviselhessék, amit mi a választójoggal be akarunk vinni. Ha mi kizárjuk őket, akkor nézetem szerint egy igen súlyos hibát követünk el épen azon nagy nemzeti fejlődési igazságokkal szemben, (Zaj balfelől. Felkiáltások jobbfelől: Halljuk! Halljuk!) amelyeket itt folyvást képviselünk. Mert igenis nagyon tisztán látom. .. (Zaj. Halljuk! Halljuk !) Gr. Tisza István : Csendet kérek ! (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Farkas Pál: Én igen tisztán látom, hogy a jövő fejlődés úgyis a szélsőségek harcza felé vezet; én tisztán látom, hogy akár a mostani alakban szavazzuk meg a választójogot, akár pedig némi változtatással in melius vagy in peius visszük keresztül, a következő választási küzdelmek mégis a szélső pártoknak és. a szélsőségeknek harczai között fognak lefolyni. ; A mi meggyőződésünk nem hajlik a szélsőségekre, a mi meggyőződésünk a polgári középosztálynak a szempontjait nézi, azét a polgári középosztályét, amely, meggyőződésem szerint, abban a rendkívüli nagy veszedelemben van, hogy a szélső konzervativizmus és a szélső radikalizmus között a következő fejlődésben igen rossz és mindig roszszabb poziezióba jön. Mikor van mód arra, hogy egy intelligens, gazdaságilag és kulturálisan megérett rétegnek bevonásával mi ezt a középirányt ezt a nem szélsőségek irányában kifejlődő rezultánst elő tudjuk idézni, akkor, nézetem szerint, ez nem pártkérdés, ez nem szimpátia kérdése, ez nem azoknak a jelszavaknak kérdése, amelyekkel a női választójog körül humorosan vagy nem humorosan fel szoktak lépni. Ez igenis ugyanannak a szempontnak a kérdése, amelyet mi minden kérdésben megpróbálunk belevinni: a nemzeti fejlődés minél erősebb biztosításának kérdése. Jól tudom, hogy ez az érvelés, amelyet elmondottam, nem válthatott ki pártszimpátiát sem jobbról, sem balról, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert nagyon tisztában vagyok azzal, hogy ez az érvelés, miután az igazságot keresi, izolált fog maradni és nem tudja kiváltam azokat a tetszetős jelszavakat, amelyeket ebben a kérdésben, akár pro, akár kontra el lehet mondani. De ép azért, mert én ebben a kérdésben, a női választójog kérdésében a nemzeti fejlődés előbbre vitelének biztositékát látom, garancziáját a szélsőségekkel, az egyoldalúságokkal szemben, ezért meg fogom szavazni azt a szöveget, amely nézetem szerint ezt a, czélt legjobban megközelíti. Elnök : Szólásra ki következik ? Szojka Kálmán jegyző: Szabó István nagyatádi ! Szabó István (nagyatádi): T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólt igen t. képviselőtársam beszédére igen röviden annyit jegyzek meg, hogy ő a magyar középosztály veszedelmének elhárítása miatt kívánja a női választójogot ; és pedig a magyar né]3 sérelmére megalkudni akaró ezt a választójogot nem szavazom meg. Abban nagyon téved az igen t. képviselőtársam, hogy a baloldalon iüő képviselő urak a hordó tetejéről maszlagolják a népet és viszik ezzel tévútra, ezzel szemben a középosztálynak szüksége van arra, hogy a női szavazatokkal is erősítse magát. Ha a nők szavazati jogot kapnak, akkor azok még jobban állanak a hordó tetejére, (Ugy van ! jobbfelől.) azok majd még jobban tudnak agitálni és játszani a jelszavakkal, mint a t. képviselő ur képzeli. En igazán mondhatom, alig bírom magamba fojtani a felháborodást az igen t. ministerelnök ur által előterjesztett javaslat felett. Előállanak itt a választójognak kiterjesztésével; előáUnak azzal, hogy a háborúban vérző, szenvedő katonáknak és annak a népnek, aki húzza az igát, választójogot kell adni ebben az országban és akkor idejönnek az urak egy oly női választójoggal, amely a nők egy teljes rétegét kizárja belőle, (ügy van! a