Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-809

492 809. országos ülés 1918 Nagy hibát követnék el és komolytalan dolog volna a vezetők túlhangos érvényesülési iparkodásaiért százezreket tenni felelőssé. S a nők választói joga, ha már egyszer ez a kérdés elénk került, véleményem szerint többé a rokon- vagy ellenszenv alapján el nem intézhető. Mindaz, ami a férfiak választójogának kiterjesztésénél latba esett, a háborús átalakulások, a demokratikus fejlődés, véleményem szerint — bár természetesen a viszonyokból folyó eltérésekkel — áll a nőkre is addig a mértékig, ameddig minden túlzás, a nők rendeltetésének figyelmen kivül hagyása és a demagógia előidézése'nélkül megállhat. Le kell számolnunk természetesen azokkal az érzelmekkel, amelyek a nőben nem tudták sohasem elképzelni a kortestusák és a politikai küzdelmek partnereit. Lassanként hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy minden bánatunk daczára is le fog szállani az anya és feleség nivója arról a magaslatról, amelyre őt az erősebb, a felelős, az érette küzdő férfi helyezte. Ideálunk jogot követel a nő, követeli a választójogot, s valljuk meg, hogy ezt a jogát az ő túlzó indokolása daczára is el kell ismernünk. A női választójog kérdése a napirendről többé le nem kerül, s ne várjuk meg, mig közéletünkbe beleveti a mérgét még ez is. Azonban meg kell találnunk azt az alapot, amelyre a női választójogot ráépíthetjük, s ez jelentőségében és kihatásaiban igen fontos alap. S mielőtt ezt az alapot megjelölni iparkodom, rá keik mutatnom azokra az okokra, amelyek miatt sem az eredeti Vázsonyi-féle javaslatnak idevonatkozó rendelkezéseit, sem a most beterjesztett javaslatot nem szavazhatnám meg. Az eredeti Vázsonyi-féle javaslat a nők választójogára nézve olyan bőséges határokat szabott meg, — részben jóformán kizárólag a városi intellektualitásra és a katonai jogczimre bazirozva — hogy sem túlságos kiterjesztése, sem túlságos korlátozása miatt nem felelhet meg az egészen józan mértéknek. De, sajnos, nem érthetek egyet a jelenlegi javaslattal sem, amelyben mint kimagasló pontokat a négy középiskolai értelmi czenzust és a férj középiskolai kvalifikácziója által képesített hitves jogosultságát látjuk. Minden statisztika mellőzésével merem állítani, hogy a polgári iskola vagy középiskola negyedik osztályának sikeres elvégzése, mint első különös kellék, nem a magyar nő, hanem a városi, vagy esetleg véletlenül a vidéken lakó, évekig ott tartózkodó városi úriasszonyok választói jogosultságát állapítja meg. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) Még kevésbbé tudnék megbarátkozni azzal, hogy a középiskolának vagy ezzel tanértékre nézve egyenrangú más polgári vagy katonai intézetnek legmagasabb osztályát sikeresen elvégzett férj feleségének adassék meg a választói jog, vagyis hogy női választójog statuáltassék a férj kvalifikácziója alapján. Egészen eltekintve attól, hogy a női választói jogosultságot semmi esetre sem akarnám olyan biológiai életnyilvánulásokkal hozni kapcsolatba, mint amilyenek ennek a jogczimnek képezik alapját, ennek két fogyatkozását látom. Julius 12-én, pénteken. Az első az, hogy igen egyszerűen plurális választói jogot teremt meg minden férj számára. (Felkiáltások a középen : Esetleg a feleség számára ! Derültség.) amely ezidőszerint talán mégsem kívánatos megoldás. Akik emellett vannak, mert a honorácziorok érvényesülését látják benne, azokkal szemben én, aki vagyok legalább is olyan barátja a falunak mint a városnak, konstatálom, hogy nem örömmel látnám mint egyedüli választói jogosultakat a jegyzőnéket és a doktornékat. Azt hiszem, nem leszek egyedül ezen a véleményen. (Az elnöki széket Simontsits Elemér joglalja el.) De még furcsább helyzetet teremtene a czenzusnak második hibája. Amíg t. i. a férjével egy politikai véleményen levő nő szavazati joga a pluralitás egy nemét teremtené meg, addig a férjével ellenkező politikai meggyőződésű nő választói jogosultsága nemcsak belevinné a családba az áldatlan politikai torzsalkodást, hanem azt a helyzetet teremtené, hogy a férj a maga kvalifikácziójával szerezne magának ellenszava; atot. T. képviselőház ! Azt a határt, ameddig a nők választójogában többé jóvá nem tehető túlzás nélkül elmehetünk — s amit, hogy a vitát el ne húzzam, nem akarok bőségesen megindokolni — a következőkben vonom meg : Meg akarom adni az ország sorsának intézésébe a közvetlen beavatkozás jogát annak a nőnek, aki akár a férj elhalálozása, munkaképtelensége, vagy egyéb állandó akadályoztatása alatt, akár pedig szülői támasz hiján hajadon létére is végzi a családfentartói kötelességet, amely minden más jogczimen kivül a férfi választói jogosultságának is legnemesebb alapját képezi. Ezért a családfentartói jogczim az, amelyet elsősorban kellene szem előtt tartanmik. A másik szempont, amelyet nem mellőzhetünk, hogy az egyetemi vagy ezzel egyenértékű kvalifikáczióhoz, tehát a legmagasabb értelmi czenzushoz kötött állásokat betöltő nőket családi viszonylataikra való tekintet nélkül sem hagyhatjuk ki ezen, értelmiségükkel bőségesen megindokolt jog gyakorlásából. Az előbbiekre nézve az értelmi czenzust a hat osztályban azért látom megáll apithatónak, mert ez felel meg a férfira nézve máris megállapított czenzusnak, s ezzel nem zártuk ki sem a kisipari, sem a kiskereskedői, sem különösen a falusi nőknek jogos érvényesülését. Ali ugyanez a 40 holdas, illetve 100 korona egyenes állami adós czenzusról is az ezzel járó szelekczióval. Van szerencsém beterjeszteni a következő javaslatot, amelyet, ha elfogadtatnék, az első fejezet czimének megfelelő helyesbítése után a javaslat 3. §. helyébe kérnék felvétetni (olvassa) : 3. §.. Országgyűlési képviselői választói joga van : minden, családját fentartó nőnek, aki életének 24-ik évét betöltötte, magyar állampolgár, az elemi népiskola 6-ik osztályát sikeresen elvégezte és ezenfelül a 4. §-ban felsorolt külön kellékek valamelyikének megfelel. Országgyűlési képviselői választójoga van az