Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-809

809. országos ülés 1918 Julius 12-én, pénteken. 493 első bekezdésben felsoroltakon kivül minden nőnek, aki egyetemi, vagy a törvény által ezzel egyenértékűnek minősített képesítéshez kötött, véglegesített állást két esztendő óta betölt, 4. §. A választójoghoz megkívánt különös kellékek valamelyikének (jogczim) az a nő felel meg : , 1. aki összesen — legalább 40 kataszteri hold kiterjedésű — szántóföldből, kertből, rétből vagy szőlőből álló ingatlannak saját maga, vagy a vele közös háztartásban élő láskoru törvényes (törvényesített) gyermekeivel együtt tulajdonosa vagy haszonélvezője, vagy 2. aki iparengedély, vagy iparigazolvány alapján legalább egy év óta ipart üz, vagy kereskedést folytat és akár egy adónemből külön, akár több adónemből együttvéve, akár ugyanegy, akár több községben legalább 100 korona egyenes állami adóval van megróva. 5. §. Családfentartó a jelen törvény rendelkezése szerint az a nő, aki a családja fentartását szolgáló mezőgazdasági, kereskedési vagy ipari üzemét mint családfő önállóan és teljhatalmulag intézi. 6. §. Az a nő, akit a 4. §. 1. és 2. pontjában emiitett jogczimmel a választók névjegyzékébe jogerősen vettek fel, választójogát, családfentartói minőségének megszűntével elveszti. 7. §. A 11. és 13. §-okban foglalt rendelkezések megfelelően alkalmaztatnak a nőkre is. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra ki következik ? Szojka Kálmán jegyző: Farkas Pál! Farkas Pál: T. ház ! Mielőtt a konkrét kérdés meritumába belemennék, méltóztassék megengedni, hogy a következőket bocsássam előre, amik a kérdés ágit. czionális részével szemben elfoglalt egyéni álláspontomat körvonalazzák. Amióta a választójog agitácziója megkezdődött, ezzel párhuzamosan láttunk egy a női választójog érdekében kifejlődött és fentartott agitácziót is. amelyet a feministák egyesülete és egyéb rokontestületek folytatnak. Amennyire tudom, működik egy férfiliga is a női választójog érdekében, amelynek, ha jól tudom, épen Lukács György t. képviselőtársam az elnöke, s amely szintén amazzal parallel agitácziót fejt ki. Én saját álláspontom körvonalozására szeretném mindenekelőtt megállapitani, hogy én ilyen agitácziókkal sem közvetett, sem közvetlen érintkezésben soha nem voltam. Semmiféle gyűlésen, amelyen ezeket a kérdéseket tárgyalták, nem vettem részt, sőt a reám fordított tetemes portóköltség daczára nég az igen t. egyesületek kérdőiveire sem adtam meg azokat a válaszokat, amelyeket néha igen imperativ és igen követelő módon kívántak. Hozzáteszem még azt is, hogy azokat a különösen az utolsó hetekben megnyüatkozott, kissé — hogy ugy mondjam — energikus felszólításokat, amelyeket kaptunk és amelyek fenyegetés gyanánt a nők szervezett erejét helyezik nekünk a következő választásoknál kilátásba, szintén azzal a meglehetősen vegyes érzéssel fogadtam, amelyet az ilyen, nem egészen Ízléses harczi mód, azt hiszem, minden emberben Id vált. (Ugy van !) Ezeket azért bocsátottam előre, hogy egészen tisztázott legyen, hogy énnekem a kérdés agitácziós részéhez, ami ennek a dolognak háta mögött áll, semmi közöm, feminista, nem feminista egyesületektől, agitáczióktól és népszerűségi dolgoktól tökéletesen távol vagyok. Igen jól tudom, hogy nem egy t. képviselőtársam ezen, mint mondom, nem egészen ízléses agitaczionális mód miatt el van kedvetlenedve; tudok eseteket, hogy egyes képviselőtársaim, akik a nők választójogának elvben hivei voltak, a kerületükben megtartott és kissé czézári hangon meghozott rezolucziók elfogadása és kézbesítése után azt mondották, hogy most már azért sem szavazzák meg a nők választójogát. Én arra kérem a t. házat, hogy ennél a kérdésnél eliminálja ezeket a személyes motívumokat. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Felejtsék el azt, hogy azok a hölgyek, akik megjelentek náluk és katekizálták őket meggyőződésük felől, talán nem egészen szerencsés és nem rendkívül mély és nyomós érvekkel akarták őket egy ilyen kérdésről meggyőzni, felejtsék el azt az esetleg kellemetlen benyomást, amelyet az agitáoziónak ez a fajtája bennük keltett. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Méltóztatnak látni, hogy én nem pályázom arra, hogy az igen t. feminista körökben népszerű legyek. Én a női választójog kérdését, ha fel van vetve, egy oly nagy kérdésnek tekintem és ezt a. kérdést annyira más szempontokból óhajtom tárgyalni, mint ahogy ez a hangulatnak humoros beállítása vagy a dologban rejlő bizonyos, talán önkénytelenül felmerülő komikus vagy nekünk szokatlan jelenségek alapján feltűnik, hogy nagyon kérném a t. házat, — hisz igen jól tudom, hogy meggyőzni parlamenti felszólalásokkal nagyon nehezen lehet és hogy itt már nagyon nehezeit lehet valakinek a meggyőződését megingatni, vagy megváltoztatni — hogy tekintsen el mindattól, amit ebben a kérdésben köriratokban és legátusokban kapott, tekintsen el mindattól, ami ebben a kérdésben benne bizonyos humoros vagy a dolognak nem komoly voltát mutató benyomást keltett és nézze azokat a nagy szempontokat, amelyeket ennek a kérdésnek tárgyalásánál feltétlenül figyelembe kell venm és amelyeket szerény erőmhöz képest meg fogok próbáim itt kifejteni. Lukács György t. képviselőtársam volt az, aki a t. házban egy nagyobbszabásu beszédben a női választójog jogosultságát megindokolta. Bár egyetértek az ő végkonkluziójával, mégis ki kell jelentenem, hogy nem láttam az ő érvelésében azt a meggyőző erőt, amely pl. engem, ha nem volnék meggyőződve a dologról, meg tudna győzni. T. képviselőtársamnak két főérve volt a női választójog mellett. Az egyik az, hogy a női választójog a szocziális munkát és a szoeziális tevékenységet kétségkívül fokozná. Ezt elismerem, de nem tekinteni ebben a kérdésben döntőnek. A másik érv, amelyet ő elsőnek adott elő, az volt, hogy