Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.
Ülésnapok - 1910-809
809. országos ülés 1918 egyenértékűnek tekinthető. Ily körűimények között, bármennyire kifogás alá essék is az, hogy azok nőit ruházzuk fel választójoggal, akik csak maguk bírnak magasabb képzettséggel, mégis bátran merem ajánlani ezt, mert a gyakorlatban ezeknek hitvesei oly magasabb fokú képzettséggel birnak, hogy az egyenértékűnek tekinthető a négy polgári osztálylyal. De ajánlani merem ezt azért is, mert ha helyes arányban akarjuk az egyes városokban igényjogosultaknak szavazatát hozni a vidéken levőknek szavazati jogával, akkor azt hiszem, hogy általánosabb és igazságosabb ismérvet felállitani nem lennénk képesek. Továbbá általános kívánság az, hogy azok a nők, akik gazdasági tevékenységgel foglalkoznak, azok az özvegyek, törvényesen elvált nők és hajadonok, akik akár a gazdaság terén, akár az ipar, vagy kereskedelem terén foglalkoznak és ezeket a gazdasági ágakat folytatják, szintén felruháztassanak választói joggal. "Voltam bátor kifejezést adni azon nézetemnek, hogy tartózkodnám a választói jog rohamos kiterjesztésétől, de hogy addig a fokig, ameddig a nő társadalmunkban immár döntő szerepet játszik, ezen jogot megvonhatónak nem tartom. Talán magasra fogtam a czenzust, amikor 100 korona adóban véltem azt megállapítani. Szívesen megelégedném egy kisebb adóczenzussal is, tettem azonban azt azért és ajánlom a 100 korona adóczenzust azért, mert ugy tudom, hogy mások is, akik ezzel a kérdéssel foglalkoznak, egy hasonló, vagy még kisebb czenzust kivannak ajánlani. En tehát, az ügy érdekében, hogy lehetőleg bevezessük a nők választójogát és hogy javaslatom elfogadásra találjon — ismétlem, szívesen mennék bele egy kisebb adóczenzusba is •— s a magasabb adóczenzust csak azért voltam bátor ajánlani, hogy javaslatom elfogadtassék. Ezek előrebocsátása után kérem a t. házat, hogy javaslatomat, mint a törvény 3. §-át elfogadni méltóztassék. (Elénk helyeslés baljelől.) Elnök: Az előadó ur kíván szólni! Csizmazia Endre előadó: T. ház! Tekintettel arra, hogy az én különvéleményemben felsorolt ismérveket és kellékeket lényegében a ministerelnök ur által beadott 3. §. magában foglalja, különvéleményem tulaj donképen tárgytalan, azt visszavonom és csatlakozom a ministerelnök ur által beterjesztett 3. §-hoz. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra következik ? Szojka Kálmán jegyző: Landauer Béla ! Landauer Béla: T. ház ! Annak a javaslatnak, melyet a ministerelnök ur most tett a ház asztalára, ismerjük valamennyi előzményét, ismerjük egész curiculum vitae-jét, ismerjük előkészítésének mélyreható, komoly és itt-ott groteszk részleteit. A kérdés természetében rejlik az a körülmény is, hogy a legtöbb párt nyílt kérdésnek hagyta. Csakis ez teszi lehetővé azt, hogy én, bár ennek a kormánynak híve vagyok és bár tisztelettel hajlom meg a beterjesztett javaslat előtt, ezen javaslatnak intézkedéseinél radikálisabb intézkedéseket magában foglaló javaslatot bátorkodom a t, ház július 12-én, pénteken. 491 elé terjeszteni. Nem azért érzem magam erre feljogosítva, mintha valami túlságosan lelkes pionírja volnék a női választójog kérdésének, de mert nagyon érdekeltnek látom magam, — valószínűleg nemcsak magam egyedül, hanem sokan, akik a falu népének legalább is oly meleg barátai, mint a városénak igy gondolkoznak — mondom, érdekelve látom magamat néhány oly intézkedés által, mely által épen a faluképét látom a javaslatban károsítva. Szokatlanul röviden leszek bátor előterjeszteni a javaslat indokolását és előzményeit, mert számolnom kell azzal, hogy a t. háznak energiája immár fogytán. Ha igaz az, hogy a közhangulatban rejlik valamely politikai akczió sikere, akkor a női választójog jövőjét, sajnos, nem sok siker kecsegtetné, mert meg kell vallani, hogy ez a közhangulat nem egészen szerencsésen és nem egészen ugy készült, amint azt a dolog komolysága megkívánja. Nem akarok azokra a, merném mondani, fenyegető levelekre hivatkozni. .. Andrics Tivadar: Ez már maga mutatja, hogy nem értek meg a választójogra, ha ilyen leveleket irnak ! Landauer Béla: ... de nem egészen ok és czél nélkül, s nem a pikantéria kedvéért szeretném mégis néhány példával illusztrálni, mert javaslatom indokolása czéljából szükségem lesz rá, hogy itt is mennyire eltérők egymástól felfogás és hangnem, mennyire fontosnak mutatkozik már ezen csekélységekben is az a szelekczió, melyet ezen javaslat megteremtésénél szükségesnek látok. Az egyik levélben arról értesülünk, hogy ha a nők választójogának megvalósulása meghiúsulna, akkor azok, akik politikai jogokkal kecsegtették őket, hiszékenységükkel visszaéltek és akkor majd mi fog történni ? Akkor a mi választásainknál szervezettségük teljes erejével fognak szembeszállni. Kubinyi Géza: Azért sem szavazzuk meg! Landauer Béla: A második levél egyszerűen felháborodással tiltakozik, méltatlankodását fejezi ki, követeli a választójogot, a végén pedig ajánlja, hogy ne tetézzük a bűnünket. Meskó Pál: Már e levelek miatt se szavazzuk meg a női választójogot! Landauer Béla: Csakhogy ezen levelek alapján nem lehet általánosítani. Rámutathatnék egy levélre, egy szintén feminista választójogi levélre, amelyben azt irja az illető (olvassa) : »Emelje fel szavát a nők választójoga mellett s adja szavazatát akár arra a javaslatra is, amely a nők csak igen kis részének adná meg a választójogot, mert azt hiszszük, fontosabb most magának az elvnek az érvényesülése, mint ama tény, hogy a magyar nőknek csak egy, két vagy több százalékát illetné-e meg a választói jog«. Természetesen nem nevezhetem meg a levelek íróit, annyit azonban elárulhatok, hogy ezt az utolsó levelet is feminista keze, egy magyar aszszony gyengéd uri keze irta Pozsony megyében, Eberhardon. (Mozgás a bahUalon.) 62*
