Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-805

805. országos ülés 1918 Julius 5-én, pénteken. 325 nak nevezünk, letépte magáról a jogtalanokat egymásután és visszadobta a pokol feneketlen mélységébe. Ezért nem emelkedhettünk mi fel most a népszabadság, a demokratikus államfejlődés, a gazdag, szabad, művelt és boldog Magyarország paradicsomába. Nemcsak a jogtalanok, hanem maguk a előjogosok sem! És mindaddig nem is fogunk oda felemelkedni, amig lelkünket gyökerében is a krisztusi szeretet át nem hatja, mert azt mondja Krisztus ebben a legendában, — és ezzel végződik ez a legenda — hogy én azért mentem a földre, hogy az embereket igaz boldogságra vezéreljem, de ők azt nem akarták ; én arra tanítottam őket, hogy szeressék felebarátjukat mint magukat, és addig, mig ezt meg nem tartják, nem lesz hely sem a földön, sem az égben, ahol fájdalomban, szomorúságban ne lenne részű k. így van ez, t. uraim, nem lesz hely a földön, a magyar földön sem sehol, ahol a magyar ember boldognak érzi magát, ahol a fájdalmak, a szomorúságok poklából kiszabadulhatunk, hogyha az az egyéni vagy osztályönzést szivünkből ki nem irtjuk és helyet nem adunk abban a keresztyén testvériség nagy érzületének. (Helyeslés a szélső haloldalon.) így a szivek összedobbanásában, minden erő felszabadításában, összefogásában, a nemzeti munkába való beállitásában megteremthetjük azt a nagy Magyarországot, amelynek eszményképe mindnyájunk lelke előtt kell hogy ott ragyogjon. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha ezt meg nem teszs :ük, akkor azt kell mondanunk, — megfordítva Széchenyi szavait — hogy ^Magyarország volt, de nem lesz«. Én hiszem, hogy ha volt, lesz is. Én hiszem, mint Krisztus istenségének védője, Atkanasius hitte, mikor hitéért üldözték: »nebicula est, transibit«, csak egy kis felhő, el fog múlni. AÍ igazság, a szabadság napja elől is elhúzódik akon; ervati mus sötét fellege és a szabadság napja lesüt erre a magyar földre, megvilágosítja., megtermékenyíti e: t. Ahol s abadság van, ott van erő, az élet. a haladás, a fejlődés minden téren. Ebben a meggyőződésben, amely ez nekem szent meggyőződésem, amelyet vallásos áhítattal őrzök szivemben, szeretném, ha itt ebben az Ítéletidőben, a tűznek, a vasnak, a vérnek, könnynek, bűnnek és a bünhődésnek, a borzalmaknake korszakában, e • igazi epokális időkben felemelkednénk a gondolkozásnak és az érzésnek arra a magaslatára, hogy megteremtenők azt, amit meg kell teremtenünk, ha azt akarjuk, hogy Magyarország fenmaradjon ; a demokratikusan kiépített, szabad, művelt, gazdag, független Magyarországot. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ilyen felfogás mellett egészen természetes, hogy nem fogadhatom el a választójogi bizottság javaslatát, ellenben fentartom azt a javaslatot, amelyet az igazi általános választójogra vonatkozólag, t.i. minden nagykorú magyar állampolgárra, férfiakra és nőkre egyaránt kiterjedő cselekvő és szenvedő választójogra vonatkozólag volt szerencsém beterjeszteni. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök : T. ház ! Gróf BatthyányTivadar képviselő urszemélyes megtániadtatás vkezautasitás czímén kér szót. Gondolom, a t. ház megadja az engedélyt a szólásra. (Halljuk ! Halljuk!) Gr. Batthyány Tivadar: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A ház ma délelőtti ülésén gróf Bethlen István t. képviselőtársam foglalkozott azzal az inditványnyal, amelyet ezen vita legelején elmondott beszédemben volt szerencsém bejelenteni a t. háznak. Pártom határozata alapján ugyanis bejelentettem beszédemben, hogy a részletes vita során a 2. szakasznál indítványt fogok előterjeszteni, amelynek az lesz az értelme, hogy uj első pontként, uj jogczimként a magyarul írni és olvasni tudás vétessék fel a törvénybe. (Helyeslés balfelől.) Gróf Bethlen István t. képviselőtársam szükségesnek látta ma délelőtti felszólalásában ezen bejelentésemről többek között a következőket mondani : »Benyomásom őszintén megmondva az, hogy ez« — t. i. indítványom — »nem komoly, inkább mentési kísérlet, hogy eddigi népszerűtlen állásjDontjukat hogyan tudnák népszerűvé tennk. Beszéde további folyamán pedig azt mondja, hogy »az indítvány nem a magyar nyelv, hanem inkább a radikalizmus érdekében tétetett.* Mindkettő olyan állítás és v&ä. amelyenem hagyhatok egy perczig sem szó nélkül, s amelylyel szemben a magam és elvbarátaim nevét ben néhány szóval a tényállást rektinkálnom kell. Történtek egyébként felszólalásában még más nyilatkozatok is, amelyekre, ha a t. ház megengedi, leszek bátor egy-két szóval reflektálni. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Gróf Bethlen István t. képviselőtársam nyilatkozatára nézve mindenekelőtt kénytelen vagyok őszinte sajnálattal utalni arra, hogy egy olyan komoly, általam mindig tisztelt tagja a képviselőháznak — akinek bár politikai meggyőződésében az ő mélységes konzervativizmusa következtében sohasem osztoztam, de akinek jóhiszeműségét, komoly tudását és törekvését mindig a legnagyobb készséggel elismertem, igy legutóbbi beszédemben is, midőn aggályaimat fejeztem ki az erdélyi különleges intézkedések tervezetét illetőleg, mondom, nagyon sajnálom, hogy az igen t. képviselő ur szükségesnek tartotta, hogy engem és elvbarátaimat, midőn ez indítványt megtettük, ilyen igazán meg nem érdemelt váddal illessen. Annak igazolására, hogy az indítványom komoly, hogy az indítvány egy általam régen megfontolt gondolat, kénytelen vag}*ok egyszerűen visszatérni egy 1913 előtti ténykörülményre. A Fejérváry-kormány idejében t. i., 1905. február 13-án beírtam a képviselőház inditványkönyvébe az akkori vezérlőbizottság meghatalmazása alapján egy indítványt, mely odairányul, hogy a ház egy 35 tagú bizottságot küldjön ki az általános választójog megvalósítására. Mi nem elégedtünk meg azzal, hogy ezt az indítványt beterjesztettük, hanem Vázsonyi Vilmos igen t. képviselőtársammal tanulmányokat folytattunk arra nézve, hogy az akkori időltnek és gondolatoknak megfelelőleg