Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-805

326 805. országos ülés 1918 Julius 5-én, pénteken. miként lehetne az általános választójog problémáját helyesen megoldani. Minthogy akkori tervezetünk nemcsak hogy igen tág körben ismert volt, hanem, ha jól emlékszem., akkor valamelyes formában »A Polgár« czimü, akkor fennállott lapban napvilágot is látott, azt hiszem, nem követek el indiszkrécziót Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársammal szemben, ha utalok arra a tényre, hogy mi ketten az általános választójog megvalósításának részletes terveivel igen komolyan foglalkoztunk. Ha jól emlékszem, a mi tervezetünk akkor három jogczimet akart felállítani. Az első jogczim volt az, hogy mindazok, akik az 1874. évi törvény alapján választójoggal bírnak, nemcsak addig, amíg az adófizetési vagy egyéb jogczimük fennáll, hanem egészen élethossziglan a választói jogosultságot megtartják. Itt tehát adó alapján egy vagyoni természetű jogczimet kerestünk. Második jogczim az volt, hogy aki katonai szolgálatának eleget tett, megkapta a választójogot. Ezzel a választójoggal — mellesleg jegyzem csak meg — találkozik a t. ház a Vázsonyi által beterjesztett törvényjavaslatban is. Ez szerinteni egyike a legigazságosabb és legmodernebb választói jogosultságoknak. A harmadik jogczim végül az volt, hogy egyszerűen kimondjuk, hogy aki magyarul írni és olvasni tud, választójogot kap. (Mozgás.) Vázsonyi Vilmos: Nem általános választójog kell nekik ! Gr. Batthyány Tivadar: Gróf Bethlen István t. képviselőtársam láthatja tehát, hogy én nem inczidentáliter, mentési akczióból hoztam ide a magyarul irni és olvasni tudás jogczimet, hanem igen átgondolt, már 13 év előtt kiforrott meggyőződésem alapján. Ez az egyik, amit meg kell jegyeznem. A másik az, hogy az igen tisztelt képviselő ur csodálkozik azon, hogy mi csak most, midőn a választójogot a ház bölcsesége a plenáris tárgyalás elé vitte, jöttünk ezzel az indítványnyal. Hát ennek igen egyszerű oka van; az, hogy mi állottuk és elsősorban állottam és állom én azt a megállapodást, amelyet múlt év júniusában a választójog terjedelmét illetőleg kötöttünk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nagyon jól méltóztatnak tudni, százszor megismételtük már, hogy a jogtalanokkal, a jogtalanok érdekében azoknak képviseletével a jogkiterjesztés szempontjából kötöttünk egy megállapodást és mi becsületbeli kötelességünknek tartottuk, hogy emellett megálljunk. Ezért mindaddig, míg a Vázsonyi-féle javalatot a kormány és a ház többsége el nem ejtette, nem éreztem magamat, és pártom sem érezte magát arra feljogosítottnak, hogy az eredeti törvényjavaslaton bárminő módosítást proponáljunk. (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Abban a perczben azonban, amikor ilyen elrontott formában került ide ez a választójogi javaslat, igenis felszabaditottnak éreztük magunkat, hogy a magunk felfogása, törekvései irányában módosítsuk a javaslatot. Mi az általános, egyenlő, titkos választójogot akarjuk, akár tetszik ez, akár nem. Követeljük a radikális választójog megvalósítását. S ezért igen természetesen nem járulhatunk hozzá oly javaslathoz, amely bármily jogczim alatt, akár a magyar nyelven irni és olvasni tudáshoz kötött jogczim alatt is, tulajdonképen jogszükitést kontemplálna. (Ugy van/ a szélsőbaloldalon.) Ez lett volna az a jogkiterjesztés, melyet kontemplált p. o. a gróf Bethlen István t. képviselő ur által bejelentett azon indítvány, hogy ő az első szakaszban a magyarul irni-olvasni tudást akarja mint alapkelléket felvenni, s ha jól értettem, amellett a négy elemi osztályt, mint alapkelléket. Ehhez az indítványhoz mi nem járulhatunk hozzá, mert hiszen mi minden szűkítését a választójognak perhorreszkáljuk; ép ugy nem járulhatunk hozzá ahhoz, hogy a négy elemi, vagy hat elemi osztály fogadtassék el, de megszorításokkal. Mi csak akkor állhattunk elő régi tervünkkel, ha ezzel jogkiterjesztést vélünk elérni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Már pedig egészen bizonyos, hogy ha indítványunkat — ami remélem, meg fog történni — a ház t. bölcsesége magáévá teszi, akkor elérünk kettőt: az egyik, hogy a magyarul írni-olvasni tudást honoráljuk a választói jogosultság terén, a másik, hogy még további jogkiterjesztést is érünk el. Ez az igen komoly oka, hogy most állottunk ejő ezzel az inditványnyal és nem előbb. A leghatározottabban visszautasítom tehát gróf Bethlen István t. képviselőtársamnak azt az inszinuáczióját, hogy nem komoly a mi eljárásunk, hogy nem tudom, micsoda népszerűségi hiányok pótlására akartuk ezt az indítványt felhasználni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elhiszem gróf Bethlen István igen t. képviselőtársam álláspontjának jóhiszeműségét, de megkövetelem, hogy az én jóhiszeműségemet ő is és mindenki is eüiigyje. (Ugy van ! ügy van I a szélsőbaloldalon.) Utóvégre az ellen semmi kifogásom nem lehet, ha megkritizálják az én álláspontomat ; hiszen Návay Lajos igen t. képviselőtársam is megkritizálta ezt. Ö egyszerűen igen szép formában azt mondja, hogy egy pártközi enyelgés a mi indítványunk. Semmi kifogásom, ha ő ezt annak tartja, azt hiszem azonban, hogy azon felvilágosítások után, amiket most adni bátorkodtam, ő is el fogja ismerni, hogy ez több, mint enyelgés, ez sok év óta fennálló meggyőződésünknek alkalmas időben, indítvány alakjában való előterjesztése. Gróf Bethlen István ugyan személyemben nem aposztrofált, de igenis aposztrofálta pártomat azzal a megjegyzésével, hogy velünk, a radikálisokkal szemben a történelmi osztályt látja veszélyeztetve és hogy a történelmi osztálynak ós — amint ő mondja — az annak suite-jében lévő polgári társadalomnak akarja az uralmat ebben a parlamentben biztosítani. Nagyon sajnálnám, ha bárki ugy magyarázná áUáspontunkat, mintha mi az általános, egyenlő és titkos választójoggal a történelmi és polgázi osztályok vezető szerepét akarnók vitássá tenni. Ezzel elsősorban önmagamat