Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-805

324 805. országos ülés 1918 július 5-én, pénteken. szélsóbáloldalon.) Ebben a javaslatban általános választójogi javaslatot nem láthatok, még olyan javaslatot sem, amely, mint a jelentés, az indokolás mondja, az általános választójog alapkivánalmainak megfelel. Én egy igazi általános választójogot akarok. Hegedüs Lóránt képviselő ur a maga felszólasásában egy nagyon érdekes, de bár angol példákra bőven s okott hivatkozni, mégsem angol alaposságú, inkább franozia szellemességü körutazást tett az általános választójog fogalmának kérdése körül, mondván, hogy sokat gondolkozott rajta, sok könyvet olvasott és végre megszerkesztett egy formulát, egy definieziót, mely szerint az általános választójog az országos képviselőválasztási jogosultságnak olyan szabályozása, amely vagyoni különbséget nem ismer. A vagyoni különbségen Hvül nincsenek-e olyan különbségek, mondjuk a születés különbsége vagy az értelmi ezenzus, vagy nem tudom, miféle czenzus, amely választók és nem választók között olyan falat állit fel, amelyen belül az alkotmány bástyái közé az állampolgároknak csak egy elenyésző töredéke kerülhet be? A választói jogczimeket, amelyeket az általános választójog, a demokráczia elve alapján álló politikai elmélet nem jogczimeknek nevez, hanem kizárási okoknak, két csoportra osztják, úgymint: a természetes és a mesterséges okok csoportjára. Az előbbibe tartozik némelyek felfogása. szerint az, ha valaki nem férfi, hanem nő, oda tartozik, ha nem állampolgár, hanem idegen, oda tartozik, ha valami szellemi vagy erkölcsi defektusa van. Az utóbbiak közé tartozik a születés, vagyon, jövedelem, foglalkozás. Az én felfogásom szerint az az általános választójog, amely mesterséges kizárási okot, mesterséges czenzust egyáltalában nem ismer, nemscak a vagyonit, hanem a többit sem, a természetes kizárási okok, mondjuk a természetes czenzusok közül is csak kettőt ismer, ugyimnt az állampolgárságot és a nagykorúságot. Ez már igenis általános választójog, a többi nem az. Természetes dolog, hogy bizonyos czimeken, pl. elmebaj vagy bűntettesség stb. czimén ebből is lehet kizárni egyeseket, de a választójog maga azért mégis sokkal inkább nevezhető ilyen alapon általánosnak, mint olyan alapon, ahogy Hegedüs Lóránt t. képviselőtársam az általános választójog fogalmát definiálja. Az a határozati javaslat, amelyet bátor voltam beterjeszteni és beszédem elején felolvasni, igazi általános választójogot akar. A javaslattal szemben én azt fentartom. Tudom a sorsát ebben a mai parlamentben, de azt is tudom, hogy eljön az idő, amikor majd más lesz ennek a gondolatnak, ennek az eszmének sorsa. A legjobb társaságban vagyok, mikor ezen az alapon állok ! . . . Egy hang (jobbfelól) : Gratulálok ! Jánosi Zoltán :. . . ehhez lehet is gratulálni, amint mindjárt ki fog derülni: a magyarság legnemesebb alakjainak társaságában. 1848 márczius 15-én az ifjúság népképviseletet követelt teljes egyenlőség alapján. Kossuth Lajos abban az alkotmányjogi tervezetben, amelyet 1851-ben készített és 1870-ben Irányi Dániellel egy levélben közölt, azt mondja, hogy az alkotmány fő alapelve a népfelség vagyis a nép önkormányzata. A nép alatt pedig •— mondja — értem az állampolgárok összességét, ez pedig teljes jogegyenlőséget, egyetemes választójogot feltételez. Ezen az alapon állok én: a márcziusi tradiczióknak, Kossuth Lajos tradicziójának alapján. Engedjék meg, hogy rámutassak ebben a parlamentben arra is, hogy az igazi kereszténységnek is ez a követelménye. Krisztianizálni kell nemcsak a szivet, hanem az életet is, a társadalmi életet is. Ami magánjogunk és közjogunk pogány alapon épült fel. Magánjogunkról elismerik, hogy alapja a római jog, közjogunkról nem hirdetik, de azért tudja mindenki, hogy annak alapja is a. pogány Róma császári és osztály-uralmának közjoga. Tessék krisztianizálni az államot. Krisztus azt tanította, hogy senkit a földön atyátoknak ne nevezzetek, egy az atyátok : Isten az égben, ti pedig mindnyájan testvérek vágjatok. Én ezt a testvériséget nem a szájammal hirdetem, hanem a szivemmel; én ezt érzem, ebben élek és ezt a testvériséget szeretném megvalósítva látni az állami életben is. Lagerlöf Zelmának, a sivárlelkü Nórák és ködös észak« világában ragyogó ez örökfényü, melegtüm csillagnak van egy gyönyörű legendája. Az a czime : »Ürunk Jézus és Szent Péter«. Szent Péter a paradicsomban nem érzi boldognak magát, mert az anyja ott szenved a pokol gyötrelmei között. A paradicsom egy nagy magas heg}* tetején van, amelynek falai toronymagasan és egyenesen emelkednek egy irtózatos mélység felett. Körülveszi a hegyet ez a szakadék, mély fekete posvány benne és egyes éles sziklák meredeznek ki belőle. Itt szenvednek, gyötrődnek az elkárhozott lelkek. Jézus Krisztus — mondja Lagerlöf Zelma legendája — Péter kérésére leküldi angyalát, hogy hozza fel a Péter édesanyját, aki nem volt a paradicsomba való, mert önző, csak magát szerető lélek volt. Mikor az angyal leér és megkeresi az elkárhozott lelkek között Péter apostol édesanyját, feleipeli, vinni akarja magával 12 elkárhozott lélek belekapaszkodik az öreg asszonyba. Ez azonban, amint az angyallal emelkedik felfelé, a maga szívtelen önzésével egymásután rázza le magáról az elkárhozott lelkeket, hogy egyedül ő menjen át a pokolból a mennyországba. De mikor az utolsó lelket is letépi magáról, akkor a maga feneketlen önzésével annyira súlyossá válik, hogy az angyal nem bírja tovább és visszaejti a feneketlen pokolba. Ez történt velünk is, t. uraim. (Felkiáltások jobhfelől: Kivel ? Kivel hogy ? Derültség.) Paradicsomi magasságból Magyarország földi ura leküldötte a szabadság angyalát a*: os'-tályállam nyomorúságának poklában szenvedőkhöz, hogy kiszabadítsa őket és azoknak az osztályönzése, akik politikai jogokkal bírnak, akiket kiváltságosok-