Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-805

805. országos ülés 1918 Julius 5-én, pénteken. 321 nagy tehetségeknek, pl. Dantenak is, agyveleje a súly dolgában a nők agyvelejének átlagos súlya mögött maradt. Nem is akarok ezzel az úgynevezett argumentummal bővebben foglalkozni, csak arra utalok még rá, hogy ennek az argumentumnak legelszántabb villogtatója egy pétervári német eredetű professzor volt, akit Bischofnak hivtak; ő volt az előharczosa annak a gondolatnak, hogy a nők szellemi, értelmi tekintetben alacsonyabb rendű emberek, mint a férfiak, mert, agy velejük átlagos súlya kisebb a férfiakénál. És mi történt? Mikor ez a tiszteletreméltó egyetemi professzor meghalt, felbonczolták és kitűnt, hogy az agyvelejének súlya mélyen alatta maradt a nő agyveleje átlagos súlyának. (Derültség.) Amily semmis és értéktelen ez az argumentum, ép oly semmisek és értéktelenek a többi argumentumok. Elérkezett ideje annak, hogy nagy lépést tegyünk előre és a nő jogtalanságán legalább rést törjünk, amelyen majd a jövendő demokratikus fejlődés előre nyomulhat. (Helyeslés a ssélsöbaloldalon.) Aki a nőt igazán tiszteli, igazán becsüli, aki a nőt nemcsak frázisokkal, regény- és versfrázisokkal és társaságbeli bókokkal ünnepli, hanem igazi megértéssel, igazi megbecsüléssel, igazi tisztelettel, az a nőt abból a szennyes porból, amelybe most le van taszítva, felemeli az emberi egyenjogúság piedesztáljára. (TJgy van! a szélsobloldalon.) Az a javaslat tehát, amely tárgyalás alatt áll, nem felel meg a mi királyunk nemes intencziójának, söta katonai jogczimek és különösen a Károlykeresztesek jogczimének törlése következtében, a nők választójogának teljes kihagyása következtében homlokegyenest ellenkezője annak, amit ami királyunk akart, amikor azt mondotta, hogy a magyar nemzeti állam érdekeinek sérelme nélkül oly választójogot kell megalkotni,amely a mostani nagy időknek és a nemzet háborús áldozatainak megfelel. A választók összes száma ugyanezt igazolja. Azt mondja a javaslat indokolása, hogy a választók összes száma 2,714.700 lesz, tehát csak 437.000-rel kevesebb, mint amennyi lett volna a válas/.tók összes száma az eredeti választójogi javaslat törvénybe iktatása esetén. A dolog nemugy áll, t. képviselőház. Ha összehasonlítást akarunk tenni, akkor, ugyebár, csak az állandó jogczimeket lehet figyelembe venni, csak azokat a jogczimeket, amelyeknél succrescencia, utánpótlás van, azokat a jogczimeket, amelyeknél utánpótlás, succrescencia nincs, ki kell hagyni. Ha már az eredeti javaslatból kihagyjuk ezeket az utánpótlás nélküli, hogy ugy fejezzem ki magamat, sterilis, meddő jogczimeket, akkor kapjuk a következő eredményt: A választói jogosultsággal biró férfiak száma lenne 2,982.000. Ehhez járulna még a választójoggal felruházott nők száma. Ezek közül is ki kell hagyni azt a jogczimet, amelynek succrescenciája nincs, t. i. a hadiözvegyek jogczimet, mert remélem, hogy egyhamar világKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XL. KÖTET. háború nem lesz. Ezeknél is tehát hiányzik majd az utánpótlás. De tekintetbe kel] venni az eredeti javaslatnak 1. és 3. pontjait, t. i. a négy polgári iskolát és a tudományos, irodalmi vagy művészeti egyesület béli vagy társulatbeli működő tagságot. Az utóbbit különben szintén figyelmen kivül lehet hagyni, mert ezen a czimen nem sokan kerülnének be a nők közül. Annál fontosabb azelső jogczim. Az első jogczimen bekerülő nők számát az eredeti javaslat 160.000-e teszi, megmondja, azonban hogy 160.000 ezeknek a nőknek a száma csak 1910-ben volt és hozzáteszi, hogy azóta körülbelül 40.000-rel szaporodott a számuk. Ha már most azoknak az ellensúlyozására, akik az 1910-ben megvolt négy polgári iskolát végzett 160.000 nő közül a':óta meghaltak, figyelmen kivül hagyjuk azokat, akik tudományos, irodalmi vagy művészeti, egyesületi és társulati tagság czimén kerülnének be, azt mondhatjuk egész bátran, hogy az állandó nőválasztóknak a száma magának az első jogczimnek, a négy polgári iskola jogczimének alapján ez idő szerint 200.000. Ha már most ezt hozzáadjuk az előbbi számhoz, a 2,982.000-hez, kapjuk a következő számot : 3,182.000. A Vár zsonyi-Wekerle-féle eredeti javaslat szerint tehát az állandó választóknak a száma 3,182.000. Most lássuk, hogyan alakul ki az állandó választóknak a száma a bizottsági javaslat alapján. A bizottsági javaslat azt mondja, hogy e javaslat alapján 2,714.700 lesz az összes választók száma. Azonban ebbe a számba be vannak szá mitva az analfabéták 170.000-en, ezek pedig a Vázsonyi-féle javaslat általam most összeállított eredményéből— a vité?ségí érmesekkel és Károlykeresztesekkel együtt — ki vannak hagyva. Tehát innen is ki kell őket hagyni, mert nincs sucrescenciájuk, ez nem állandó jogczim, tehát az állandó választók számából ez a szám kirekesztendő. Hasonlókép kirekesztendő a kisegítő Károly-kereszteseknek a czime is, mert ilyen kisegítő Károly-keresztesek akkor, mikor ezek a Károly-keresztesek önállókká válnak, nem lesznek többé, tehát ezen a czimen is 22.000-et eliminálni kell. Azután a meghagyott katonai jogczimeken körülbelül 78.000 ember kerülne be. Ezek közül azonban csak az altiszti jogczimen jogosultak az állandó választók, a katonai arany vagy ezüst vitézségi érem czimén választók már nem állandó választók, mert ez megint strikte háborús jogczim. Ezen a czimen leszámítom a 78.000nek felét, összesen tehát 170.000-et, meg 22.000-et meg 39.000-et, vagyis 231,000-et ezeknek leszámításával marad a bizottsági javaslat alapján állandó jogosultsággal biró választóknak a száma 2,483.000. Ha ezt a 2,483.000-et a 3,182.000-ből levonjuk, ugy találjuk, hogy a különbség 699.000, tehát csaknem 700.000. Nem 437.000 választónak a kihagyásáról van tehát szó, hanem 700.000 választóról minimo calculo és már azért sem olyan választójog ez, amely a mostani nagy időknek és a nemzet áldozatainak megfelel. 41