Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-805

320 805. országos ülés 1918 Julius 5-én, pénteken. van a szélsöbaloldalon.) és mindenütt megoldják ezeket a kérdéseket a legemberségesebb módon, a legigazságosabban. Kegyedik argumentuma a választójogi bizottság jelentésének, illetőleg a indokolásának a nők választójogával szemben az, hogy a nőknek politikai jogokkal való felruházása kiragadja őket abból a körből, amelyben a helyük van, t. i. a családi körből, a női hivatás köréből. Es itt jövünk annak a bizonyos piedesztálnak kérdéséhez, mélyen tisztelt képviselőház. Azt mondják, hogy a nőt nem kell leszállítani arról a piedesztál ról, amelyen áll és belesodorni a politika, a politikai küzdelmek szennyes porába, vagy, mint valaki mondotta, pocsolyájába. Az, hogy a politikai élet pora szennyes és hogy a politikai élet pocsolyájáról beszélhetünk, nem magának a politikai életnek a hibája, hanem nekünk magunknak a hibánk. Azt mondja Petőfi: »Mi lesz az ég könnyéből? Sár. Ha a kristálytiszta eső, mely napsugárban ugy csillog, szikrázik, mint a gyémánt, lehull szennyes porba, sár lesz belőle.« A drága, a legszebb tüzű drágagyöngyöt, a szikrázó brilliánst is be lehet sározni. A politika magában véve, mint az édes haza ügyeivel való foglalkozás a legszentebb, a legnemesebb, a legmagasztosabb hivatás itt a földön. Ettől a hivatástól, ennek a hivatásnak gyakorlásától a nőket félteni nem szabad és nem lehet. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azzal a hazug nőkultuszszal, mely a regina coelit felemelte az égbe, a Krisztus anyját, akit mindnyájan, mi kálvinisták is mélyen tisztelünk, ellenben a nők egy részét lesülyesztette a prostituczió szennyes porába és pocsolyájába, ezzel a hipokrizissel nem lehet a nőt a piedesztálra állítani, hanem csak azzal, ha elismerjük, hogy a nők velünk egyenjogú emberek. (Helyeslés balfelöl.) Madách »Az ember tragédiájá«-ban ezt a hipokrizist, a konvenczionális társadalmi hazugságot igy jellemzi: »Lásd, ilyen őrült fajzat a tiéd, Majd állati vágyának eszközéül Tekinti a nőt és durvult kezekkel Letörli a költészet hímporát Arczárói, önmagát rabolva meg Szerelme legkecsesb virágitól; Majd istenül oltárra helyezi, És vérzik érte és küzd hasztalan, Mig terméketlen hervad csókja el. Miért nem tekinti és becsüli nőül, Nőhivatása megjelölt körében ?« Ez igaz, kivéve az utolsó sort, vagy nem is kivéve, csak ugy magyarázva, hogy a nőnek nemcsak hivatása, hogy családi életet éljen, ami nekünk is hivatásunk, hanem a nőnek az is hivatása, hogy társadalmi és állampolgári életet éljen. Hivatkozni szoktak arra is, mélyen tisztelt képviselőház — és itt már túl vagyok a bizottsági javaslatnak indokolásán — hogy a nők szuggesztibilis természetek és különösen vallási ideológiákkal fanatizálhatok. Az bizonyos, mélyen tisztelt uraim, hogy ez ma nagyrészben, igy van, de az is bizonyos, hogy ennek a férfiak az okai. Miért nem adtak a nőnek is oly neveltetést, amely a nőt körülbástyázta volna a természettudományos műveltség és kéjjzettség érczbástyájával és igazi szívbeli mély vallásosság az. Isten- és emberszeretetből álló isten-bástyájával minden ilyen szuggesztibilitás és fanatizálhatóság ellen. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És kérdem, vájjon azokat a vallási villongásokat és háborúkat pro és kontra, amelyekkel — én elitélek minden felekezet ebbeli ténykedését — tele van a világtörténelem a keresztyénség kezdete óta, ugy hogy igaz, amit Luczifer mond: »A glória, ha lassan elveszett, még megmarad a vérengző kereszt« ; a keresztes hadjáratokat, a harminczéves háborút stb., a nők csinálták, vagy a férfiak? Ha azt mondják tehát, hogy a nők fanatizálhatok vallási ideológiával, ne méltóztassék feledni, hogy a teremtés koronája, a férfi talán még jobban fanatizálható. Tessék arra nézni, tessék a fősúlyt a közoktatás terén arra fektetni, hogy nem felekezeti viszonyok és egyéb viszonyok szerint egymástól elválasztott, berubrikázott embereket neveljünk, hanem embereket, állampolgárokat, akikben él az igaz keresztyénség szelleme és érzülete, a testvériség nagy gondolata, a testvériség érzülete és akkor minden ilyen vád lehetősége elesik, de nemcsak a nőkkel, hanem a férfiakkal szemben is. Én hiszek az emberek nevelhetőségében és nemcsak a nőnek, de a férfinak nevelhetőségében is, hiszem azt, hogy a műveltség, a kultúra haladásával, különösen azzal, hogy a közoktatásban minden fokon a legalsóbb népiskolai fokon is sokkal nagyobb helyet adunk a természettudománynak, mint eddig adtunk, elérjük azt, hogy nemcsak a nők nem lesznek vallási, felekezeti ideológiával fanatizálhatok, de talán a férfiak sem. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Utoljára hagytam azt az argumentumot, amely egy időben nagyon divatos volt, de amelylyel nem igen mernek már előhozakodni, ez bizonyos anatómiai különbségekre való hivatkozás,például arra, hogy a nőknek agyvelejének átlagos súlya a férfiak agyvelejének átlagos súlyánál kisebb. Azt hiszem, hogy itt mindenki tudja, hogy a szellemi működés az agy velőnek nemcsak súlyától, hanem főként annak minőségétől és a virusok számától és mélységétől függ. Legalább azt mondják az anatómusok. Lehet, hogy ez sem igaz, mert a természettudomány halad, a nagy Virchow azt mondta, hogy a természettudományban, a mi ma igaz, holnap már nem lesz igaz. Ez a többi tudományban is igy van, de a többi tudományban nem szokták elismerni, a természettudományban elismerik. Az anatómia azt is beigazolta, hogy igen