Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.
Ülésnapok - 1910-805
805. országos ülés 1918 Julius 5-én, pénteken. 319 választójognak a követelésével szemben közönyösen viselkedik. Ez nem egészen igy áll. Mert igaz, hogy az ugynevazett feminista mozgalomban a magyar nőknek aránylag csak csekély része vesz részt, de az is igaz, hogy ezen mozgalom tábora napról napra erősödik és a maga katonáit, — hogy igy fejezzem ki magamat, — ez a mozgalom nemcsak a középosztály műveltebb női közül és a felsőbb osztály női közül toborozza, hanem r az egyszerű földmives asszonyok közül is. És ha még ugy állana is a dolog, hogy a nőknek túlnyomó része nem érdeklődik a választójog, a politikai egyenjogúság kérdése iránt, akkor is meg kellene nekik adni a választójogot, mert az, hogy választójogot nyerjenek, épen abból a czélból is szükséges, hogy bennük azt a politikai érdeklődést, mely ez idő szerint nincs meg bennük, felkeltsük, fejleszszük. Mert valamint a politikai érettségnek, ugy a politika iránt való érdeklődésnek is egyetlen feltótele, egyetlen iskolája van: a politikai jog megnyerése és annak gyakoidása. (Ugy van! a baloldalon.) Jól mondja Bakonyi t. képviselőtársam, hogy úszni csak a vizben lehet megtanulni, vivni is csak ugy lehet megtanulni, ha a kardot a kezünkbe veszszük s a politikai érettséget is csak ugy lehet megszerezni, ha a politikai iskolába való járásnak a feltételét, a választójogot megnyerjük (Igás! Ugy van! balfelöl.) és csak^ugy, ha ezt a választójogot gyakoroljuk is. Épen igy a politikai kérdések iránt való érdeklődést akkor fogjuk felébreszteni a magyar női állampolgárok nagy tömegében, ha nekik a politikai jogokat megadjuk és ezzel jogczimet és alkalmat adunk nekik arra, hogy politikai kérdésekkel is foglalkozzanak. A politikai kérdésekkel való foglalkozás nem a férfiak kiváltsága, nem a férfiak közt egy bizonyos osztálynak, az úgynevezett vezető intelligencziának, vagy az úgynevezett történelmi osztálynak kiváltsága, ami nem is helyes frázis, mert a paraszt éppen ugy történelmi osztály, mint a nemes, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) hanem minden állampolgár, akár férfi, akár nő egyformán köteles a politikai kérdésekkel foglalkozni. Nem lehet alacsony és elitélendő foglalkozás a politika, mert ha az volna, mi sem foglalkoznánk vele, hanem minden állampolgárnak, akár férfi, akár nő, legszentebb kötelessége, mert a politikával való foglalkozás, a politika iránt való érdeklődés a szeretett haza ügyeivel, életkérdéseivel való foglalkozást és az azok iránt való érdeklődést jelenti. Az tehát, hogy ezt az érdeklődést az állampolgárok összességében, a nőkben is fölébreszszük, a haza iránt való kötelesség, a haza érdekében álló dolog. (Igaz! Ugy van a szélsöbaloldalon.) De nekem ugy tetszik, hogy azok az igen t. képviselő urak, akik ezt a választójogi javaslatot megalkották, — ha szabad magamat igy kifejeznem — bizonyos következetlenségbe is jutottak magukkal. Mert mig a férfiaknál, különösen az u. n. intelligensebb polgári osztálynál a közönyösséget azzal akarják megtörni, hogy törvénybe akarják iktatni reávonatkozólag a kötelező szavazást, a női társadalom nagyobb részének állítólagos közönyösségét egyenesen arra hozzák fel indokul, hogy a nőket a választói jogosultságból kizárják. (Igaz! Ugy van! a szélsőbáloldalon.) A következő argumentuma a választójogi bizottság jelentésének a nők választójogával szemben az, hogy a nők közpályára való özönlése következtében a nők társadalmi helyzetének bizonyos jsroblémái merültek fel s ezeknek a problémáknak megoldását alterálná a nőknek választójoggal való felruházása, a figyelmet másra terelné; másfelől pedig a nők választói jogosultságának törvénybe iktatása nélkül is remélni lehet ezeknek a problémáknak megoldását. Egyiket sem irom alá, mélyen t. képviselőház. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nem irom alá azt, hogy a nőknek választójoggal való felruházása nélkül is remélni lehet a nőkérdésnek, a nők társadalmi helyzete problémáinak megoldását, mert ime azóta, hogy a nőket az élet vaskényszerüsége abból az édes otthonból, amelybe bizonyos urak be akarják őket zárni, mint ahogy keleten bezárják a nőket a háremekbe, kizavarta az élet küzdőterére, évtizedek teltek el másutt is és nálunk is és azt kérdem, vájjon a nők társadalmi helyzetének kérdéseivel a parlamentek legnagyobb része — kivéve mindenesetre az e téren, t. i. a szocziálpolitika terén vezető német birodalmi gyűlést — vájjon foglalkozott-e ezen kérdésekkel ugy, ahogy kellett volna foglalkoznia ? Vájjon megoldotta-e azon kérdést, hogy a női munkaerőt milyen üzemekben szabad és milyen üzemekben nem szabad alkalmazni ? Megoldotta-e a nők éjjeli alkalmazásának kérdését? Megoldotta-e a női munkabér kérdését? Nemhogy megoldotta volna, de sok esetben még csak nem is foglalkozott ezen kérdésekkel. És bizony mondom, hogy mindaddig, mig a nőket politikai jogokkal fel nem ruházzuk, mindaddig, mig a nők a maguk politikai egyenjogúságát ki nem küzdik, addig ezek, a nő helyzetére vonatkozó társadalmi és gazdasági problémák megoldva sohasem lesznek. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az sem áll, hogy a nőknek választói joggal való felruházása a figyelmet a nők társadalmi és gazdasági helyzetének problémáiról eltereli; ellenkezőleg maga a dolog természete is ugy hozza magával, az e téren szerzett tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy akkor irányul igazán csak rá a figyelem a nők társadalmi politikai és gazdasági helyzetének égető kérdéseire, megoldást követelő problémáira, amikor a nők a választói jogosultság alapján a parlamentekbe bevonultak. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Tessék megnézni azoknak az országoknak törvényalkotását, amelyekben a nők választójoga már törvénybe van iktatva. Mindenütt ezek a kérdések dominálnak (Igaz! Ugy
