Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.
Ülésnapok - 1910-805
318 805. országos ülés 1918 július 5-én, pénteken. polgárok közé. Már pedig ezeket ugyebár csakugyan meg kellene jutalmazni azon a tenyérnyi földbirtokon kívül azzal is, hogy teljes jogú elsőrendű állampolgároknak ismerjük el őket, (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) miután erkölcsileg úgyis elsőrendű állampolgárok. Fényes László : Egy hadsereg őrszemének jók voltak. Jánosi Zoltán : De ismétlem, elvi ellensége vagyok minden ilyen vagyoni czenzusnak, a legkisebb vagyoni czenzusnak is, és ezt az elvi álláspontomat a most proponált változtatásra irányuló javaslataim után is fentartom. 1872-ben épen Tisza Kálmán volt az, aki az akkori választójogi javaslat tárgyalása során azt mondotta, hogy a területi czenzus igazságtalan, retrográd természetű és az általános, egyenlő teherviselés elvével össze nem egyeztethető ; igazságtalan azért, mert annak az egyenlő területi földbirtoknak az értéke, jövedelmezősége, állami adója az egyes vidékeken különböző; (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) retrográd természetű azért, mert az állam népességének szaporodásával, az emberi munka fejlődésével a földbirtoknak pénzbeli értéke folytonosan növekedik és igy egyre kevesebben lesznek azok, akik az egész területnek, amelyet a czenzus megállapít, birtokába jutnak ; s végül nem egyeztethető össze a közteherviselés elvével, mert az állami terheket nemcsak azok viselik, akik ezt a területi czenzust megütik, hanem általában viseli az állam minden oly polgára, aki valami olyan kötelességet teljesít, amelynek akár direkte, akár indirekté az állam hasznát veszi és amely munka akár direkte, akár indirekté az állam fentartásához, fejlesztéséhez feltétlenül szükséges. Én ezen állásponton vagyok és maradok. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Kérném az elnök urat, méltóztassék kis szünetet adni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Szünetet kérünk!) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet titán.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Jánosi Zoltán képviselő urat illeti folytatólagosan a szó. Jánosi Zoltán: (Halljuk! Halljuk! bálfelöl.) T. ház! A választójogi bizottság javaslatának jogezimeit bíráltam és ezeknek bírálata során eljutottam azon jogezimhez, mely a választójogi bizottság javaslatában nincsen benn, de az eredeti választójogi javaslatban benn volt, t. i. a nők választójogának jogezimeihez. Mint beszédem folyamán mondottam, én egyfelől abban látom azt, hogy ez a javaslat a királyi kéziratban jelzett követelményeknek nem felel meg, hogy a katonai jogezim és különösen a Károly keresztesek jogezime belőle jószerint ki van irtva, másfelől ki van belőle irtva a nők választójogának jogezime is. Mert, ha a Károlykeresztesek és a többi katonák a háború folyamán és a béke idején a katonai szolgálatot teljesítő állampolgárok hazafiúi kötelességüket teljesitik, még pedig a hazafiúi kötelességek egyik legnehezebbikét, akkor a magyar nők is teljesítették ezen világháború folyamán a nemzeti munka fentartásában a maguk honleányi kötelességeit. (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) A mezőn, a gyárban, az üzletben, az irodában, a hivatalban mindenütt ott van a nő, dolgozik és nagy érdeme van abban, hogy most, amikor a munkabíró férfiak nagy része a maga rendes foglalkozásától a honvédelem kötelezettsége következtében el van vonva, a nemzeti munka, mely a hazának a frontokon való védelmét lehetővé teszi, fenn nem akad és rendesen folyik tovább. A nők választójoga ellen különféle argumentumokat szoktak felsorakoztatni. A választójogi bizottságban vita nélkül szavazták le, de már előzőleg igenis hangzottak el ebben a kérdésben egyes nyilatkozatok. Ezekből szedte öszze a választójogi bizottság javaslatának indokolása azt a négy argumentumot, amelyet a nők választójoga ellen felhoz. Ezek közül az első az, hogy a nőknek politikai jogokkal való felruházása eddig még olyan államokban történt, melyeknek társadalmi és politikai viszonyai a mi viszonyainkhoz nem hasonlíthatók. Ez igazság, de nem teljes igazság, mert van azon országok között, melyekben a nők választójoga már megvan, egy olyan ország, melynek társadalmi viszonyai a külpolitika és bérpolitika tekintetében nagyon hasonlítanak a magyar állam politikai viszonyaihoz. Ez az állam Finnország. Ez a nép velünk rokon nép. Oroszországgal olyanforma kapcsolatban volt a legutóbbi időkig, mint amilyen kapcsolatot mi, a függetlenségi párt tagjai szeretnénk megteremteni Magyarország és Ausztria között, t. i. perszonális unióban. Később ez megváltozott. A nép legnagyobb részben földmivelő nép, részben persze Finnországnak tengerparti fekvésénél fogva halászattal is foglalkozik, de mindenesetre főfoglalkozása az. őstermelés. A nők választójogát a finneknél behozták és a nők választójoga törvénybe iktatásának Finnországban is, épen ugy, mint a többi országokban, melyekben a nőket politikai jogokkal felruházták, a legüdvösebb eredményeit tapasztalták. Másfelől, ha a nők választójogát már törvénybe iktatott országok politikai és társadalmi viszonyai nem olyanok, mint a mienk annak épen az a főoka, hogy ezekben az országokban a nők választójogának elismeréséig menő demokratikus politika folyik. Folytassunk ily politikát mi is és mindjárt mások lesznek a mi politikai és társadalmi viszonyaink is! A másik argumentum az, hogy nem kell megadni a nőknek a választójogot, mert azt a nőknek csak egy csekély része követeli, a többi pedig, a női társadalom nagyobb része a
