Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-805

3112 805. országos ülés 1918 július 5-én, pénteken. nyomott jobbágy népnek elnyomói iránt való izzó gyűlölete sugárzik. Beöthy Zsolt volt az első, aki ezen meséknek erre a karakterére rámutatott. A mesékben a farkas és a róka a földesúri önkénynek, erőszakosságnak és furfangnak a szimbóluma és én azt gondolom, nekem az a meggyőződésem olvasmányaim alapján, hogy azon lázadásokban is, melyekben későbben Erdélynek a román jobbágy népe tört ki, legnagyobb részt ez a szocziálís elnyomatás, ennek a kesesiisége szerepelt. Nemcsak az én véleményem ez, hanem elfogadott, az iskolákban tekintélyekül szereplő történetíróink is ezt hirdetik. Pl. »A magyar nemzet millenáris történetéiben Ballagi Géza az erdélyi románságnak a 1848—49-iki fegyverfogásáról, lázadásáról azt mondja, hogy az nem annyira faji gyűlöletből, mint inkább osztálygyűlöletből származott vagyontalan tömegeknek a vagyonosok ellen való fegyverfogása volt. Én ebbe a történelmi háttérbe állítom be a mostani választójogi kérdést. Nemcsak az 1848 : V. t.-czikkig megyek vissza, mert akkor csak a szó szorosabb értelmében vett választójognak a történelmét ismerem, hanem visszamegyek távolabbi időkre, mert akkor megismerem, meglátom azt, hogy ebben az országban a kiváltságosok és jogtalanok milyen viszonyban éltek egymással évszázadokon keresztül. (Helyeslés a baloldalon.) Ahelyett, hogy abban a szellemben, amely Zsigmond királynak általam előbb idézett szavaiból kisugárzik, mint testvérek ölelték volna egymást kebelükre, mint ellenségek állottak egymással szemben. És miután a jogtalan magyar nép sokkal nagyobb számmal volt, mint a kiváltságos magyarok, miután a magyar faj óriási tömegeit épen ez a jogtalan magyar nép tette századokon keresztül, én jó lelkiismerettel el merem mondani, hogy a magyar fajnak minden időben a legnagyobb ellenségei az úgynevezett fajmagyarok voltak. Nagy József: Miért nem keresztelkedik át? Jánosi Zoltán: Nekem nem lehet, mert ha átkeresztelkedem, akkor is csak magyar maradok. Felesleges dolgokat nem szoktam művelni. Fényes László: Mert magyar! Jánosi Zoltán : Ha ebbe a háttérbe beállítva bíráljuk el azt, ami a választójoggal nemcsak a közelmúlt egy esztendőben, hanem az azt megelőző években is, mondjuk, másfél évtized óta történt, akkor megértünk mindent. Sokat beszéltek itt igéretmegszegésekről, arról, hogy bizonyos Ígéreteket nem váltottak be. Nekem az a felfogásom, hogy mindenkinek jogában áll, ha ugy latja jónak, a maga ígéreteit megszegni ... Ábrahám Dezső: No, nem egészen ugy van! Jánosi Zoltán: . . . legfeljebb az ellen tiltakozom, hogy valaki a más ígéreteit megszegje . . . Fényes László: Hogy a helyén maradjon. Jánosi Zoltán :... mert Magyarország királya, I. Ferencz József 1905-ben és Károly király 1917ben azt mondják, hogy a legelső feladatok közé tartozik az általános választói jog megalkotása és azt, hogy olyan választó jogot kell alkotni a magyar nemzet létérdekeinek sérelme nélkül, amely a mostani nagy időknek és a nemzet háborús áldozatainak megfelel. Ilyen körülmények közt nekem az a meggyőződésem, hogy nincs az a politikus, akár vezérpolitikus, akár kormányférfiu, akinek erkölcsileg legalább jogában állana az, hogy olyan választójogi javaslatot terjeszszen a ház elébe, amely ezeknek az áldozatoknak meg nem felel. (Zaj a baloldalon.) Azonban ez, ugy látszik csak a mi egyéni nézetünk. A közelmúlt eseményei mást bizonyítanak. 1905-ben pl. Krístóffy kidolgozott egy választójogi javaslatot, amelynek alapján 2,600.000 állampolgár nyerte volna meg a maga jogát, helyesebben mondva 2,600.000 állampolgárnak a politikai jogát ismerte volna el a magyar törvényhozás. Mert én, ha megméltóztatik engedni, a jogkiterjesztést tulajdotiképen nem jogkiterjesztésnek, hanem jogelismerésnek tartom. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon. ) Lovászy Márton: Ugy van! A jog az emberrel veleszületik. Jánosi Zoltán: Az állampolgári jog ugyan nem születik vele az emberrel, de az igenis minden emberrel veleszületik, hogy ő ember, önjogu lény, akiről nem lehet ugy határozni, intézkedni, hogy abban neki része ne legyen: s ebből azután következik, hogy ha az állampolgári jog nem az emberrel veleszületett jog is, minden embernek, aki egyszer embernek született, amennyiben állampolgár s egy olyan kort és olyan értelmi fejlettséget ér el, amely mellett már a maga magánügye és a közügyek intézésére is képes, ezt a jogot meg kell neki adni, illetőleg ez a joga neki megvan, amelynek legfeljebb elismeréséről vagy el nem ismeréséről lehet szó. (Igaz! Ugy van ! r a szélsőbaloldalon.) Ábrahám Dezső: Ez emberi ősjog! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Jánosi Zoltán : Visszatérek oda, mélyen t. képviselőhéz, hogy Krístóffy egy j avaslatot terjesztett elő, amelynek alapján 2,600.000állampolgár szavazati j oga lett volna elismerve. Azonban akkor is azt mondottam a munkásoknak, akik lelkesedéssel fogadták ezt a kezdeményezést, a't mondottamén, aki sohasem biztam a magasságból induló reformokban, hogy ez nem őszinte törekvés a népjogok megvalósítására, ez csak taktika. És igy is volt. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Még osak meg sem kisérelték, hogy e felett a javaslat felett a háznak döntését provokálják, be se térj esztették ide a ház elé. Az események tehát teljesen igazat adtak a felfogásomnak, hogy őfelsége a király komolyan gondolta és érezte, — mert az ő egyenes gondolkozását el kell ismernie mindenkinek— hogy csakugyan az általános választói jognak törvénybe iktatása a legelső, a legsürgősebb törvényhozói feladat. Krístóffy, bár erre joga nem volt, megszegte a király igéretét. És azután, amikor ez a világháború megindult és a magyar népnek az az önfeláldozása, az a legén-