Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-805

805. országos ülés 1918 Julius 5-én, pénteken. 313 dás hősiessége, mely az egész világ csodálatát kivívta, megragadta a magyar lelkeket is, Rakovszky István t. képviselő ur indítványt terjesztett elő az iránt, hogy a hősöket legalább választói jogban kell részesíteni. Ez a javaslat a legmerevebb, a legridegebb visszautasításra talált. (Igaz ! Ugy van ! a szélsóbaloldalon.) Az egyik indok erre az volt, hogy az 1913. évi XIV. törvényozikknek, a Lukácsféle választójogi törvénynek hatását még nem próbáltuk ki s azután a háborús viszonyok nem alkalmasak arra, hogy ilyen választójogi reformot alkossunk. Ezzel szemben megtörtént az, hogy 1917. április 28-ikán ugyanannak a gróf Tisza István urnak ellenjegyzése mellett, tehát felelősségével megjelent egy legfelsőbb királyi kézirat, amely a választójogot a háború viharai között napirendre tűzi, minden kétségen kivül azzal az intenczióval, hogy a megalkotandó választói jogban a magyar nemzet egészének, a magyar nemzet összességének, de különösen a fegyverben álló, a frontokon küzdő és vérző jogtalan magyar népnek önfeláldozása honoráltassék. Ugy szólott a királyi kézirat, hogy a választójogra vonatkozó törvényjavaslatot terjeszszenek a ház elébe, amely a mostani nagy időknek és a nemzet háboTus áldozatainak megfelel, a magyar állam nemzeti jellegének és életérdekeinek veszélyeztetése nélkül. Ha már most ezzel a kézirattal egybevetjük azt a javaslatot, amelv előttünk van, t. i. a választójogi bizottságnak a javaslatát, akkor azt látjuk, hogy ebben a javaslatban elismerést nyert bizonyos iskolázottság, bizonyos mértékű földbirtok, a foglalkozásnak és az alkalmaztatásnak egyikmásik neme : csak a nemzetnek a háborúban tanúsított áldozatkészsége nem nyer semmiféle elismerést. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen azok, akik a legnagyobb áldozatot hozták, akik a maguk életének koczkára tevésével védelmezték az ország határait, a választójogból nagyrésit ki vannak rekesztve és teljesen ki vannak rekesztve azok a nők, akik a háború folyamán a harczba távozott férfiak helyére állottak a békés munkának a mezején, telj esitették példásan, sőt példátlan erőfeszítéssel a maguk honleányi kötelességeiket s a javaslat épen ő róluk feledkezik meg teljesen és tökéletesen. Bocsánatot kérek, nem akarok megbántam senkit, de — és ezt a legjobb lelkiismerettel — állítom Isten és ember előtt, kijelentésem súlyát ismerve s érezve s tudva azt, hogy azért, amit mondok, felelős vagyok erkölcsileg mindenki előtt — kijelentem, hogy én azt a javaslatot, amelyet mint a választójogi bizottság javaslatát elébünk terjesztettek, nem tekinthetem a királyi kéziratban foglalt nagy és nemeslekü ígéret beváltásának. (Igaz ! Ugy van ! a szélsóbaloldalon.) Fényes László : Rossz tanácsot adnak a királynak ! Jánosi Zoltán : Ez a választójogi javaslat, ez a választójogi rendszer, mélyen t. képviselőház, a czenzus elvére van alapítva. Én a czenzuális választójognak barátja nem vagyok. Kossuth KEPVH. NAPLÓ. 1910—1915. Xí. KÖTET. Lajos 18é3-ban a Pesti Hirlap azon évi 237. számában körübelül a következőket írja a czenzuális rendszernek lényegéről: A czenzuális rendszernek lényege abban áll, hogy akik vagyonnal vagy értelmi műveltséggel birnak, illetőleg vagyonnal, jövedelemmel bírnak, azok megszerezhettek maguknak bizonyos értelmi műveltséget és érdekelve vannak a közállománynak, az államnak tekintetében. Azt mondja azonban, hogy vigyázni kell, mert a gyakorlatban az orvosság is méreggé válhatik és a czenzuális választójogi rendszer, a moque-liberálizmus, a gunyliberálizmus jellegét ölti magára. Arra kell tehát törekedni, hogy a nemzet minden gyermeke bírjon azzal a minimális értelmű műveltséggel, amely szükséges ahhoz, hogy választójogot gyakorolhasson, választójoggal bírhasson és a nemzet minden polgárát hozzá kell juttatni a földbirtoknak, a vagyonnak, bizonyos minimális mértékéhez. Es itt jegyzem meg közbevetőleg, hogy még 5 esztendővel azután is, a 48-as reformokban, ez a két gondolat vezette Kossuth Lajost, t. i. az állampolgári jogoknak a kultúrával és a demokratikus birtokpolitikával való kapcsolat. A jobbágyok felszabadítását ugy hajtották végre, hogy a jobbágyoknak nemcsak politikai jogokat adtak, hanem őket a maguk eddigi úrbéres telkei önálló tulajdonosaivá is tették. Kossuth Lajos e czikkében azt mondja, hogy e czenzuális választójog ellen, amelynek lényege abban áll, hogy akik bizonyos vagyonnal, jövedelemmel bírnak, az értelmi fejlődésnek, a kultúrának bizonyos mértékét megszerezhették és érdekelve vannak a köz jónak, az államnak fentartásában, azt mondja, hogy a czenzuális rendszer ellen senkinek sem lehet ellenvetése, de már itt jelzem előre, hogy 8 esztendővel azután, 1851-ben, Kossuth Lajos már elhagyja a czenzuális választójog álláspontját és a czenzus nélküli általános, vagy amint ő mondja, egyetemes választójog álláspontjára helyezkedett. Nagy József: Egy szóval, megszűnt fajmagyarnak lenni. (Zaj a. szélsőbal oldalon ) Jánosi Zoltán : Ha az, aki demokrácziát akar. aki Magyarország polgárainak jogegyealőségét akarja, nem fajmagyar, akkor én is lemondok e dicsőségről, de Kossuth Lajos is lemondott. Nagy József: ön kijelentette! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Hock János: Mi baj? Talán hazaárulás? Jánosi Zoltán : Hogyha azt mondják nekem, hogy hazaáruló vagyok, én érzem, hogy hazámat szeretem és épen azért hidegen hagynak az ilyen invektivák, amelyek tán nem is valók ide. Fényes László : Amiket rendreutasitás nélkül lehet elmondani. Jánosi Zoltán : Ezek az invektivák talán nem valók ebbe a terembe. Elnök : Kérem Fényes László képviselő urat, tartsa meg a megjegyzését, amelyet az elnöknek szánt, magának. (Helyeslés jobbfelól.) Lovászy Márton : Miért nem utasítja rendre az elnök ur? Az az ur közbeszól és nem utasítja rendre! 40