Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.
Ülésnapok - 1910-805
805. országos ülés 19IS Mihályi Tivadar: Ugy van ^ Pop Cs. István ; T. képviselőház ! Amidőn a munkapárt által a kormányra ráerőszakolt ezen törvényjavaslathoz felszólalok, azt kiszm, nem jutok ellentétbe azoknak meggyőződésével, akikről állitom, hogy meggyőződésüket visszatükröztetem. Ezek a szászok kivételével Magyarország összes nem magyar népei és a magyarság j ogfosztott munkásosztálya. (Zaj.) Mindezek nevében szükségesnek tartom kijelenteni, hogy ez a törvényjavaslat kihívó merénylet a czivilizáczió ellen, (Nagy zaj és ellenmondások a jobb- és a baloldalon.) amelynek alapvető feltétele értelmében minden egészséges államszervezet arra törekedik, hogy polgárai részére megteremtse az érvényesülés és életfeltételek egyenlőségét és általában biztositsa a jogegyenlőséget minden vonalon és annak minden megnyilatkozásában. A társadalmi rend ezen alapelvével ellentétben ez a javaslat az uralkodó osztály és ezen parlament részéről egy ujabb kisériet arra, hogy a nem magyarajku népek még meglévő szerény jogaitól is megfosztassanak. (Zaj és ellenmondás a jobb- és a baloldalon.) Lakatos Gyula : Ugy látszik, nem olvasta a j avaslatot! Pop Cs. István : Olvastam, kérem. Lakatos Gyula : Akkor nem mondhat ilyeneket. Pop Cs. István: Kísérletet tesznek ezzel a javaslattal arra, hogy a magyar nép munkásrétegeit visszavigyék a szolgaságba és kiszolgáltassák az uralkodó osztályok kizsákmányolásának. (Nagy zaj a jobb- és a baloldalon.) Vargha Gyula: Hallatlan! Ilyeneket mondani ! Polónyi Géza: Lázit! Pop Cs. István ". Majd megmagyarázom, t. képviselőház. (Zaj.) Évek hosszú sora óta küzd a haladás szelleme Magyarországon a hűbériség szomorú idejéből megmaradt maradisággal, a hűbéri korszak maradványával. Polónyi Géza: Ami Magyarországon sohasem volt! Magyarországon sohasem volt hűbériség! Pop CS. István : Mindig azon törték a fejüket, miképen lehetne a nemzetiségieket megrövidíteni. (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Heinrich Antal: Ez nem igaz ! Pop Cs. István : Es amikor önök minden oldalról ide kiáltják nekem, hogy ez nem igaz, akkor én hivatkozom az egész sajtóra és az összes bizottsági és képviselőházi tárgyalásokra, mint amelyekben egyébbel sem foglalkoztak, mint azzal a kérdéssel, miképen lehetne azt a szerény jogkört is megszükiteni, amelyben a nemzetiségek ma élhetnek. (Folytonos zaj.) Vargha Gyula: Nem ismeri a történelmet! Tessék a történelmet olvasni! Pop Cs. István : Olvassa a történelmet az, aki rom tudja. En beigazolom, hogy jobban tudom, n int gróf Bethlen István. (Zaj a jobb- és a baloldalon.) T. képviselőház ! Amig a nyugati államok itt, közvetlen szomszédságunkban, a demokratikus július 5-én, pénteken. 301 fejlődés biztosítása által igyekeznek népeiket boldogítani és virágzásra vinni, addig nálunk az újra erőre kapott osztályparlament minden kísérletet megtesz arra, hogy útját állja a jogkiterjesztésnek. (Zaj a jobb- és a baloldalon.) 1848 óta számba, vehető jogkiterjesztés nem történt és én kezemben a történelemmel és az 1848. évi V. t.-czikkel beigazolhatom önöknek, t. képviselőház, hogy ez a most hivatkozott törvény volt talán az egyetlen szabadelvű törvény az akkori viszonyoknak megfelelően. Minden későbbi alkotás reakezionárius volt. (Zaj és felkiáltások baljelöl: Szépen honorálták azt a szabadelvű törvényt!) Lakatos Gyula : En pedig a törvénykönyvvel kezemben beigazolom, hogy ön lázit ! (Igaz ! Ugy van! balfelöl.) Pop Cs. István : Engem nem lehet terrorizálni. (Zaj.) Lakatos Gyula: De a magyar parlamentet sem ! Pop Cs. István : Maga ezen törvényjavaslat eredetijének szerzője, Vázsonyi Vilmos, kijelentette, hogy az 1874 : XXXIII. t.-czikk nemcsak hogy jogkiterjesztést nem jelent a választói jog tekintetében, hanem egyenesen szűkebb körre szorította azt. Ezt különben a javaslat ellenzői is megállapították. Az 1899. évi törvényről, mint reformról beszélni sem lehet, ami pedig a gróf Tisza, István által megalkotott 1913. évi törvényt illeti, erre vonatkozólag talán elég, ha hivatkozom gróf Apponyi Albert szavaira, aki itt e házban, 1913. január 4-ikén kijelentette, hogy ezen szerencsétlen alkotás nemhogy nyugvópontra vitte volna a kérdést, hanem a helyzetet még inkább elmérgesitette. (Zaj jobbfelöl.) Tehát a most tárgyalás alatt álló törvényjavaslat volna az, amely — mint mondják — tulaj donképen jogkiterjesztést kellene hogy magában foglaljon. Álljunk most már meg egy rövid időre ennél a kijelentésnél. (Zaj.) Igazságos akarok lenni, t. képviselőház, és meg akarom védeni azokat, akikről önök azt hiszik, hogy a nemzetiségieknek kedveznek, védelmem azonban a legsúlyosabb elitélése eljárásuknak. Gróf Bethlen István t. képviselőtársam nem akarja tudni, hogy miféle inczidens provokálta e:mek a reformnak keletkezését és napirendre1 űzését és elég bátor, — habár királyi kézirat van. — egészen mellékes, parlamenten kivül álló körüln ényekre dedukálni ennek a nagyfontosságú kérdésnek eredetét. Pedig hát Ö felsége a király volt az, aki talán erősebb és megbízhatóbb adatokalapján határozta el magát a jogkiterjesztésre, és talán jobban ismerte a népeket, mint gróf Bethlen István t. képviselőtársam, amikor azt mondotta, hogy meg akarja jutalmazni népeit, akik az isonzói csatákban ezrével és ezrével ontották vérüket a hazáért, és ezért becsületes, demokratikus, széles alapokra fektetett választójogot igért. (Ugy van! Ugy van ! a közéfen.) Art állitom, hogy aki nem ezt rögzíti meg ezen törvényjavaslat keletkezésének alapjául és indokául, az illojalitást követ el az uralkodóval szemben. (Helyeslés a közé.pen.)
