Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-805

302 805. országos ülés 19 Egy hang balfelöl: Lehet memorandumot csinálni ! Pop Cs. István : Már akkor, mikor az Esterházy-kormány megalakult, de különösen megalakulása után, midőn a t. blokk szervezkedett, mi aggályainknak adtunk kifejezést, hogy ez minden lesz, csak nem a nemzetiségeket is kibékítő és megnyugtató általáncs választójog. Mert ezek az urak, akik azt állították, hogy felveszik a harozot a latifundiumosok, a kapitalisták és az uj hadi milliomosok hatalmasan szervezett hadserege ellen, szervezésükből teljesen kizárták a nemzetiségieket. Ezt azért mondom, hogy elégtételt adjak nekik akkor, mikor megtámadják őket azért, hogy dédelgetni akarnak bennünket. Hiszen ők voltak azok, akik egyszersmindenkorra csúffá tették az általános választójogot, akkor, midőn oly szakaszok felvételébe egyeztek bele, amelyek direkt a nemzetiségek ellen vannak irányozva. Ez volt a tragikuma az eredeti javaslatnak s ezért tudta gróf Tisza István és pártja a saját bélyegét rányomni erre a törvényjavaslatra, mert az ő eljárásuk nem volt őszinte, mert nem appelláltak az ország felét kitevő nemzetiségekhez, akik nem azért, hogy a magyarság ellen küzdjenek, sőt ellenkezőleg, hogy közelebb jöhessenek a magyarsághoz akarják ezt az általános választójogot, mert önérzetes nemzetiségi polgár mindaddig nem nyugodhatik, amig nem látja, hogy őt is testvérnek, egyenjogú polgárnak tekintik. (Mozgás és zaj jobbfelől.) Pekár Gyula: De akkor ők is testvérekül viselkedjenek ! Pop Cs. István : Úgyis viselkedtek. Az, aki a nemzetiségeket ezen a czimen támadja, hogy t. i. nem hoztak ezen négy év alatt elég áldozatot, az a nemzetiségek ellen hálátlanságot követel. Ami a nemzetiségieket iUeti, a jelen törvényjavaslat alapjában véve teljesen megyezik a Vázsonyi féle javaslattal, ugy hogy mindazok, akik támadják e czimen Vázsonyit, nagyon igazságtalanok vele szemben. Egy szomorú elégtételünk van azonban : hogy ő megbukott, mert meg keUett buknia és hogy az uj törvényjavaslatnak különösen az izgatást illető szakasza azok ellen is irányul, akiket Vázsonyi meg akart védeni. A jelenlegi törvényjavaslat zavarba hozza az embert és nem tudjuk megállapítani, hogy tulajdonképen mivel állunk szemben, a külön választójogi bizottság javaslatával-e, a kormány javaslatával-e, vagy pedig Vázsonyi javaslatával. Előttünk három külön törvényjavaslat fekszik óriási sok nüanszszal, megállapítom azonban azt, hogy ami a nemzetiségieket illeti, Vázsonyi t. képviselőtársam, aki végtelenül sajnálom, hogy ugy letört, akit én az igazi demokráczia hivatott bajnokának tartottam; akit fényes tehetsége tényleg predesztinál arra, hogy egy ilyen nagy reformot keresztül vigyen, de akinek tragikusan meg kellett buknia, mert reakezionárius volt a javaslatában, mondom, Vázsonyi t. képviselőtársam a bizottságban akkor, amikor a nemzetiségek ' július 5-én, pénteken. jogáról volt szó, a legmesszebbmenő engedményekre volt kapható a reakezió szolgálatában, beleegyezett abba, hogy uj büntetőtörvénykönyv kreálásával kvázi a nemzetiségi képviselők megválasztása lehetetlenné tétessék. Ami pedig az aktív választójogot illeti, arra vonatkozólag abba is belement volna, hogy ha a neki annyira drága négy elemi osztályt elfogadják, akkor szívesen belekapcsolja a magyar irni-olvasni tudás feltételét is : vagyis a tekintetben, hogy velünk, nemzetiségiekkel mi történjék, skrupulusai nem voltak ; e tekintetben teljesen a legreakezionáriusabb álláspontra, mondjuk, a gróf Bethlen István álláspontjára is helyezkedett volna. Végigolvastuk a bizottság ülésein történt felszólalásokat és fájdalommal konstatáljuk, hogy most, a XX. században nemzetiségi izgatásról, olyan valamiről beszélnek, amit egyetlenegy művelt törvényhozás sem fogadott el, mert a porosz törvénykönyvben is a »G-ewalttätigkeit«, vagyis az erőszakosság ismérve szerepel, itt pedig a gyűlöletre való szitás képezi az izgatás ismérvét. Szinte lehetetlennek tartottuk, hogy egy modern választ ój og alkotásánál erre a térre menj ének ; hiszen ennél nagyobb izgatás a magyarság ellen talán nem is létezik. Kérdezem : hogyan szokták ezt a szakaszt alkalmazni? A bíróságok mai eljárása mellett annyira aprecziáczió dolga ez, hogy sokszor a legdurvább kifakadásokat ugy értelmezi a felső bíróság, hogy nem meriti ki az izgatásnak ismérveit, sokszor pedig a legártatlanabb összeszólalkozásokra megállapítja a nemzetiségek elleni, izgatás tényét. Lehet-e, képzelhető-e el egy választás agitáczió nélkül? És mondhatja-e a maga részéről valamelyik nemzetiségi képviselőjelölt, hogy nem fogják-e majd beszédének akármelyik kitételét, ha akarják, izgatásnak minősíteni és nem fogják-e majd ezért megfosztani a mandátumától. Csizmazia Endre : Akkor ne mondjon ilyet! Ne izgasson a magyar állam ellen. Pop Cs. István : Amint bátor voltam említeni beszédemben rövid akartam lenni azonban gróf Bethlen István beszéde kényszerit, hogy reflektáljak reá. Ö ugy tüntette fel a dolgot, mintha nemzetiségek politikai jogaikat illetőleg az 1868-as időkkel szemben jobb helyzetben lennének és már ezért is szűkebb körre kell szorítani jogaikat. Állítottam, hogy az 1848-as választói törvény az akkori viszonyoknak megfelelően liberális volt, mert minden életrevaló társadalmi os tály és réteg érvényesült. Hivatkozom az 1860-as eseményekre, amikor a román népet is nemzetnek ismerték el. De jöjjünk közelebb az 1868-as törvényhez. Csodálkozással kellett hallanom, hogy t. képviselőtársam még Návay Lajosnak is szemrehányást tesz, mert bátorkodott az 1868 : XLIV. törvényezikkre hivatkozni, pedig Návay Lajos t. képviselőtársam azt mondta, hogy ő azt nem bánja, ha a négy elemihez hozzácsatoljuk a magyarul irni és olvasni tudás követelését, tehát ő maga sem áll az 1868-as alapon. Azoknak, akik azt állítják, hogy politikailag