Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-805

294 805. országos ülés 1918 Julius 3-én, pénteken, kénytelenek lévén küzdi lmet folytatni, könnyen jutnak azon kísértésbe, hogy egyik vagy a másik irányzatnak, az egyik vagy a másik politikai pártnak csak azért, hogy politikai helyzetüket megerősítsék, oly konczessziókat tenni kénytelenek, melyek az egyetemes érdekek rovására mennek. (Igaz ! Ugy van ! jobbról.) Zavaros időkben, háborús időkben ne foglalkozzon még erős kormány sem választójoggal. (Igaz / ügy van ! jobbfdől.) Ne foglalkozzon azért, mert háborús időkben nagy izgalmak járják át a társadalmat, a háború bizonyos kényszerhelyzetét idézi elő az államnak és a társadalomnak egyaránt, ugy, hogy a társadalom egyes rétegei inkább jutnak abba a helyzetbe, hogy maguknak, ezt a kényszerhelyzetet kihasználva, előnyöket kicsikarjanak. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelóí.) Ebből azonban rendesen az következik, hogy akkor, amikor a kényszerhelyzet elmúlik és a társadalom normális helyzete visszatér, azokban a rétegekben, amelyektől ezen engedmények kicsikartattak, felébred a reakczió és a reváns eszméje és ahelyett, hogy a reform megnyugvást idézne elő, inkább ujabb zavaroknak, bajoknak válik kútforrásavá. Ezen megfontolás ellenére is elkövettük ezt a hibát. Es én őszintén szólva vártam e vita felszólalóitól, elsősorban Vázsonyi t. képviselőtársamtól, annak indokolását, hogy mi tette szükségessé, hogy épen a háború alatt kellett a választójog reformját erőltetni, de az indokolásával ezen eljárásuknak eddig adósok maradtak. Ő maga kifejtette politikai nézetét ésvisszatérve a kérdésnek kiindulási pontjához, előadta annak históriai fejlődését természetesen saját felfogása szerint. Én bátor leszek a ő példáját követve ugyanezt tenni és töreks em arra, hogy fejtegetéseimről szintén bizonyos tanulságokat vonjak le és hogy a felelősség kérdését is meggyőződésemhe mérten megvilágítsam. (Halljuk ! Halljuk !) T. ház! Ma már históriai tényként leszögezhető és konstatálható, hogy nem annyira a belső politikai szükség tette a választójogot oly égető kérdéssé Magyarországon, hanem elsősorban a politikai párttaktika. (Igaz ! Ugy van ! jdbbfdől.) Mert mikor 1913-ban az akkori Tisza-kormány választójogi reformot csinált, a közvéleménynek túlnyomó nagy része a házszabályok körül felmerült ellentétekkel volt elfoglalva és felhangzottak ugyan egyes kifogások a javaslat intézkedései ellen, ezek azonban a közvéleményben nagy visszhangot kelteni nem tudtak. Azután egy bizonyos nyugalmi idő következett egy-két évig. Igaz, hogy ezen idő alatt is az ellenzék szélső frakcziója. az akkori Justh-párt az általános választójog jelszavával igyekezett hangulatot kelteni, de aki objektíve itél, el kell, hogy ismerje, hogy ebben az időben nagyobb visszhangot agitáczió jávai nem tudott kelteni. Elkövetkezett a világháború. A világháború első fázisában a nemzet összes tényezői összefogtak, kezet fogtak egymással, kiküszöbölték azt az áldatlan harczot. amely évek hosszú sora óta dúlt a parlamentben. A választójog kérdéséről ismét nem beszélt senki. Ez az idő talán két évig tartott, a nemzet teljesen egységesen vitte bele erejét a háborús küzdelembe. Mondhatom, soha a nemzet nagyobb, erősebb, méltóbb azokhoz a nagy időkhöz nem volt, mint ekkor. (Ugy van! a jobboldalon.) Ezt elismeréssel állapitom meg minden pártról egyformán. (Helyeslés a jobboldalon.) Mindezt azonban felforgatta egy szép napon az újból felújult harcz. Egyszerre csak azon vettük észre magunkat, anélkül, hogy igazi okát adni tudtuk volna, hogy úgyszólván ökölbe szorult kézzel állunk egymással szemben és hogy a küzdelem teljes erővel kiújult. A külpolitikának és a háborús organizácziónak napirendre került kérdéseiben még meg tudtunk volna egyezni. Es volt egy pszichológiai momentum, amikor talán egy koncizentrácziós kabinet alakításával az egyetértést újból helyre lehetett volna állitani. Azonban sajnos, ezt az eszmét egyik párt sem fogta fel komolyan, egyik párt sem tett reá elhatározó lépést. A kormány nem utasitotta vissza a limine a gondolatot, azonban elhatározó lépést megvalósítására a maga részéről nem tett. Az ellenzéki padokról fejeknek a porba hullását követelték. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ami viszont egészen világosan bizonyította azt, hogy itt nem a megegyezés, nem a megértés kerestetik, hanem elsősorban a harcz és annak gyümölcsei. (Ugy van fa jobboldalon. Ellenmondások a baloldalon.) A végeredmény az volt, hogy a béke felborult És akker az ellenzék keresgélni kezdett olyan fegyverek után, melyek segítségével a harczot folytatni és az eredményt biztosítani tudná. A harczot Rakovszky István t. képviselőtársunknak 1917 január 11-ikén beadott indítványa vezette be, amelyet a háborúban résztvevő katonáink- választójoggal való felruházására tett. Megállapítom, hogy ennek az indítványnak itt a házban nem voltak előzményei. Megállapítom, hogy a közvéleményben addig hasonló törekvés észlelhető nem volt. (Ugy van ! a jobboldalon.) És leszögezem az indítvány időpontját is, mert hiszen abban az időben még nem volt orosz forradalom, nem volt amerikai háború, Wilson tanításai a demokrácziáiól és a népek önrendelkezési jogáról még nem termékenyítették meg egyes magyar politikus elméjét. Abban az időben történt tehát ez a lépés, amikor azok a nagy világáramlatok, amelyekre utólag hivatkoznak és hivatkoztak, még egyáltalán nem jelentkeztek. (Ugy van! a jobboldalon.) \ T. képviselőház ! Aki szelet vet, vihart arat. Felborult a helyzet. Megalakult az Esterházykabinet, amely azon alapról, amelyen a ellenzék a választójog tekintetében állott, nemsokára lecsúszott szélső törekvések felé és szabadjára eresztett bizonyos radikális áramlatokat, amelyek úgyszólván egy éven keresztül terrorizmusuk alatt tartották az országot. (Ugy van! a jobboldalon.) Nagy Vincze: És a királyi kézirat!