Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.
Ülésnapok - 1910-805
805. országos illés 1918 július 5-én, pénteken. Í95 Gr. Bethlen István : A királyi kézirat csak közvetve volt kiindulási pontja ennek a fejlődésnek. Mert hiszen királyi kézirat is csak ugy jött létre, hogy a király meggyőződött arról, hogy vannak a parlamentben bizonyos tényezők és ezen tényezők nála audenczián és más módon azon felfogásuknak kifejezést is adtak, hogy a választójog az a kérdés, amelynek segitségével ezt az országot boldoggá lehet tenni. (Ugy van! a jobboldalon.) A volt igazságügyminister ur a javaslat megszerkesztésénél, ezt készséggel elismerem, arra törekedett, hogy az ő szenvedélyes szerelmét ifjúkori ideáljaihoz összeegyeztesse a nemzet nagy érdekeivel. Azonban háta mögött őrt állottak azok, a leik a maguk részéről elsősorban arra törekedtek, nehogy oly javaslat szülessék meg a közös műhelyben, amely megegyezésnek alapjául szolgálhatna, vagy máskép mint házfeloszlatással volna törvénybe iktatható. (Ugy van! a jobboldalon!) Elismerem, voltak ezen táborban teljesen jóhiszemű politikusok is, akik tisztán a radikalizmus vagy a demokráczia iránti szeretetből támogatták és támogatják a választójog túkott kiterjesztését. Ezek azonban, sajnos, nem a vezetők, hanem a vezetettek voltak, akik a maguk részéről nem tudták, hogy körülöltök mi történik. Ábrahám Dezső: Ennyi naivitást a képviselő ur £em tételez fel! Gr. Bethlen István : A nemzet azonban egy idő után mégis csak felocsúdott abból a kábultságból, amelybe a terror és a radikálisok nagy dobpergetése következtében jutott és kifogta azt az ütést, amely látszólag a munkapárt ellen irányult, valójában azonban a nemzetet érte volna, (Ugy van! a jobboldalon.) A munkapárt kiirtásából nem lett semmi. Ez sokaknak nagyon keserves csalódást jelentett. Azonban a nyereség, a nyereségnek oroszlánrésze — ezt merem állítani — a nemzeté. Hogy ez igy van, kitűnik abból a vádból, amelyet most a kormány ellen hangoztatnak és amely abból áll, hogy a kormány a megegyezés kötésével kiszolgáltatta magát és kiszolgáltatta pártját a többségnek, a munkapártnak. En erre a vádra egy másik váddal felelek. Ha a kormány nem köti meg az egyességet és nem igyekszik kompromisszum utján megoldani e kérdést, akkor kiszolgáltatta volna az országot felelősségérzés nélküli radikális irányzatoknak, amelyek a nemzetet akkor, amikor az egységre legnagyobb szükség van és megbénították, elgyengitették volna, erejét megrontva, bekő karezba keverve oly időpontban, mikormég nagy megpróbáltatások előtt állunk. (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon.) Eä felelek erre a vádra egy kérdéssel is. Azt a kérdést intézem a 48-as alkotmánypártból kilépett t. képviselőtársaimhoz, hogy miben különbözött ennek a kormánynak az eljárása attól az eljárástól, amelyet egy időben gróf Andrássy Gyula és gróf Apponyi Albert is hangoztattak, amikor azt mondták, hogy a választójog kérdését a nemzet j Bvára lehetőleg megegyezéssel, lehetőleg továbbmenő harezok felidézése nélkül kell és helyes elintézni. Mert, bocsánatot kérek, ha ezen hangoztatott kívánság jóhiszeműen fejeztetett ki és törekvésüket siker koronázza, ők is teljesen ugyanabba a helyzetbe jutottak volna, mint amelybe a jelenlegi kormány jutott, akkor ők ssm lettek volna kénytelenek a házat feloszlatni és ma ők is abban a helyzetben lennének, hogy kisebbségi kormány lévén, a többségnek olyan kérdésekben, melyeket magukra nézve nem tárténak lényegeseknek, a többség akaratának bizonyos pontig deferálni kénytelenek, mint ahogy ezt tették is addig, mig a választójog kérdésében kenyértörésre nem került a dolog. Tehát vagy jóhiszemű volt akkori kijelentésük, de akkor nem áll meg az a vád, vagy megáll a vád, de akkor nem volt jóhiszemű a kijelentésük. (Zaj a baloldalon.) Fényes László: Ez rabulisztika ! Kállay Tamás: Azt onnan csinálják ! Gr. Bethlen István : Bocsánatot kérek, ez az itt sokat emlegetett lényeg igazán nem lényeg, és mert a kormánynak a többséghez való viszonya szempontjából egészen irreleváns, hogy a megegyezés lényeges vagy lényegtelen engedmények utján sikerül-e ? A többséghez való viszonya szempontjából ez teljesen irreleváns, mert a lényeges ennél a kérdésnél az, hogy a megegyezés tényleg létesül-e, igen, vagy nem. Egy hang (a baloldalon): Nem létesült! Gr. Bethlen István : De hirdették és akarták ! Egy hang (a baloldalon) : De nem létesült! Gr. Bethlen István : Bocsánatot kérek, de akkor nem értette meg a képviselő ur azt, amit mondottam. (Zaj a baloldalon. Halljuk ! Halljuk a jobboldalon és a középen.) Egy hang (a baloldalon) : Mi csak a megadást látjuk, nem a megegyezést! Gr. Bethlen István: Ezzel áttérek, t. ház, a választójogi kérdés más vonatkozására a szocziáhs kérdéssel való összefüggésére. Elismerem, hogy az, aki a kérdésnek csak politikai oldalát látja, bizonyos pontig egyoldalúján jár el a tekintetben, mert voltak-e, vannak a kérdésnek határozottan szocziális összefüggései, szocziális kapcsolatai is. Nem fogok itt hosszasan foglalkozni az ipari munkásosztály jogos igényeivel. Hiszen ma a házban nincs eltérő vélemény a tekintetben, hogy az 1913-iki törvény nem elégítette ki azokat a jogos követeléseket, melyek e tekintetben támasztattak. Csak konstatálom azt, hogy az a megoldás, melyet a kormány a bizottságban elfogadott, teljes mértékben honorálja ezen kívánságokat. Hiszen magának a munkásosztálynak magaviselete is teljesen tanúskodik eriő. 1 . Lehet tehát egy és más időpontban a munkásság között izgalmakat kelteni abból a czélból, hogy ebből politikai hasznot húzzanak egyes pártok, de azoknak forrása ma már igazán nem a választójog. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Van a választójogi küzdelemnek azonban egy