Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-805

288 805 országos ülés iBlS Azt mondta Juhász-Nagy Sándor t. képviselő ur, hogy a népszuverenitás, ha nem is fogadható el minden oldalról, de az állami szuverenitás kétségkivül minden akár liberális, akár konzervatív gondolkozó ember által elfogadható és miután az áüam az egyesek összetétele, ennélfogva az állam szuverenitásából az egyesek szuverenitása vezethető le és ezért ebből legprimitívebb követelményként lép fel a szavazatjog. Ez egy mechanikus államfelfogás és ezzel szemben, ha ugyan ebben a teremben, amely a gyakorlati politikának van szánva, teoretizálni, ezzel szemben a szervi államfelfogás elméletét kel] felállítani. *4z állam nem egyeseknek mechanikus összetétele, hanem szerves egész. (Ugy van! a jobboldalon.) A választójog első és főfeltétele, szerény nézetem szerint, az, hogy az annak összetételéből összeállott képviselőház az állam eszméjét hiven tükröztesse vissza. (Ugy van! a jobboldalon.) A képviselőháznak az a feladata, hogy a politikai értelemben vett nemzet akaratát hozza megnyilvánulásra. Tehát az a kérdés, hogy a politikai nemzet akarata mire irányul ? Ezt az irányt kell szem előtt tartani, hogyha keressük azt, hogy kinek és mily mértékben kell szavazati jogot adnunk. A politikai értelemben vett nemzet akarata elsősorban egy nagyon magától értetődő czélra irányul : az állam fentartására. Hogy ha vannak oly elemek az országban — és minden országban vannak oly efemek, — amelyek kétségbevonják azt, hogy a politikai nemzet a maga szerves egészében és az állam ekszisztencziája helyes, akkor az ilyen, az állam ekszisztencziáját megtagadó elemeket ki keU zárni a választójogból. Másodsorban irányul a politikai értelemben vett nemzet akarata a nemzet fejlődésére és a nemzet tökéletesedésére. De miből állhat ez a fejlődés? Szerény nézetem szerint csak a fokozatos haladásból. Azért nem a radikális haladásban, mert a radikalizmus a politikai életben, ugy mint a természetben uralkodó törvények szabályai szerint, csak a reakcziót vonhatja maga után. (Ugy van ! a jobboldalon.) Hogy miben álljon a mérsékelt haladás és ki legyen hivatva annak megítélésére, hogy hát mily rétegek biztosit] ák az állam fenmaradását és a politikai élet haladását ... ez egy oly kérdés, amelyet a mondottak után okvetlenül fel lehet vetni. Kik hivatottak tehát, az illető állam eszméjének megállapítására ? Ha nem akarunk anarchisták lenni, ha nem akarjuk azt mondani, hogy az állam alkotmányának eddigi fejlődése zsákutczába jutott, hogy ma beteges, gyenge intézményekkel állunk szemben, amelyek egyáltalában képtelenek, a politikai nemzeti akarat kifejezésére, akkor azt kell mondani, hogy az állam alkotmányának eddigi kijelölt szervei hivatottak arra, hogy az állam jövő kereteinek alapjait lerakják. Kétségtelen azonban, hogy akik eddig az alkotmányban, mint. politikai tényezők résztvettek aktive, azoknak kötelessége mindazok véles július 5-én, pénteken. menyét is tekintetbe venni, mérlegelni, akik eddig mint aktív politikai tényezők részt nem vehettek. Ha e szempontból nézzük a jelen törvényjavaslat létrehozását, akkor azt látjuk, hogy a jelen módosított törvényjavaslat ugy jött létre, hog}

r két kompromisszumnak eredménye tulajdonkép. Először megegyezés történt a parlament baloldali pártjai és a parlamenten kivül álló,politikailag előretörő állampolgárok között. Ezt a kompromiszszumot a képviselőház többsége el nem fogadta, hanem utólag egy másik kompromisszum létesült a baloldali pártok egyes részei és a jobboldali nagy párt között, amelyek együtt többséget alkotnak és igy azután a jelen jjolitikai tényezők és mondjuk a jövő politikai tényezők között, ha nem is mindenkit kielégítő, de tényleg megegyezés van. Azt hiszem, hogy történelmileg és a fejlődés törvényei szerint helyesen alakult ki a jelenleg módosított törvényjavaslat és már e szempontból is elfogadható. Ha az 1913. évi törvény oly rövid életűnek bizonyult, hogy tulaj donkép életbe sem lépett és valószínűleg csak egy választáson fog szerepelni, akkor ennek az volt az oka, hogy azt az 1913-iki törvényt az akkori politikai események folytán ilyen kompromisszum nélkül kellett megcsinálni. Azt hiszem, hogy a szőnyegen fekvő javaslatot nemcsak fentről, az állam eszméje szempontjából, hanem lentről is kell tekinteni és ha lentről nézzük, az állampolgárok köréből, akkor azt hiszem, azt a tételt kell felállítani, hogy csak azoknak az állampolgároknak kell megadni a választójogot, de azoknak aztán meg is kell adni, akik kellő politikai érettséggel bírnak. (Ugy van! Ugy van! jobb jelöl.) Nem mondom azt ezzel, hogy csak azok érdemlik meg a szavazati jogot, akik a politikai élet szövevényében zseniálisan kiismerik magukat. Ezt nem lehet kívánni. Sőt tovább megyek és megelégszem azzal, hogyha oly körök is megkapják a választójogot, akik a szavazati jog nevelő hatása alatt rövid idő múlva szert fognak tenni a kellő politikai műveltségre. De azt, hogy olyanok is kapnak választójogot, akik azzal egyáltalában bánni nem tudnak, akiknek fogalmuk sincs a politikai életről, nem tudják azt, hogy mi a haza érdeke és mi a saját érdekük, azt hiszem, senki sem meri állítani Gróf Apponyi Albert igen tisztelt képviselő ur múlt pénteki beszédében azt mondta, hogy a politikai vezető körök ne nyugodjanak az ő privilégiumukon, hogy az előjogokat ki kell érdemelni, hogy a legszélesebb köröket is be lehet vonni a vezető politikába s a vezető politika szolgálatába fognak lépni akkor, hogyha az intelligenczia. munkájával azokat a vezetők ennek megszerzik. Nagyon tetszetős ez a gondolat, más formában tegnap Návay Lajos igen t. képviselő ur is ugyanezt fejezte ki, de szerény véleményem szerint illúziókon nyugszik, mert a vezetéshez kettő kell: olyan, aki vezetni tud és olyan, akit vezetni lehet. Sajnos, mindenütt, nemcsak nálunk, vannak oly állampolgárok is, akiket vezetni nagyon nehéz,