Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-805

805. országos ülés 1918 Julius 5-én, pénteken. 289 de akiket félrevezetni nagyon könnyű, (Ugy van! bálfelől.) Attól félek, hogy egy nagyon általános szavazati jog arra vezetne, hogy a tömeguralom helyett — utóvégre, a szegények uralma egy nagy igazságtalanság némi reparálása volna ; s igy ezt mint ideát nem lehet elvetni — beállna oly egyeseknek uralma, akik a tömegekkel a legjobban tudnak bánni. (Ugy van! jobb jelöl.) Ezért azt hiszem, hiába fognak igyekezni egyesek a történelem folyamán, mint veíetőférfiak és mint. vezető körök, kialakult politikai tényezők, az ilyen tömegeket megszerezni egy alkotó politikának. Ez lehetetlen lesz. Erre számtalan példával találkozunk oly államokban, amelyekben a legszélesebb választójog és a legradikálisabb demokratizmus be van vezetve. Azt hiszem, hogy ezért minden állampolgártól meg kell kivánni azt, hogy bizonyos tájékozása legyen a politikai elvek felől, azonkiviil azon gazdasági érdekek felől, amelyek az állam és az ő osztálya, az ő vidéke szempontjából fontosak. (Ugy van ! jobbfelél.) Nem tartom feleslegesnek azt sem, hogy bizonyos emberismeretekkel birjanak a választópolgárok abban a tekintetben, hogy a képviselőjelöltek arravalóságáról véleményt tudjanak maguknak alkotni. Ha a jelen választójog azon az alapon áll, amely már 50 évvel ezelőtt törvényerőre emelkedett, az iskolakötelezettség befejezése alapján, akkor, ugy vélem ez olyan minimális czenzus, hogy ez a politikai érettség szempontjából elfogadható. Hogyha harmadszor nem az állam eszméje és nem az állampolgárok szempontjából nézzük a választójogot, hanem mint egy társadalmi szervet,— hiszen mondtam, hogy a szervi állami felfogás hive vagyok — akkor azt kell megjegyeznem, hogy arra kell törekedni, hogy a választójog ne a puszta számok uralmát hozza létre. Erről már volt szó a jelen vitában. Azt mondta az egyik igen t. képviselő ur, hogy a választójog számai mögött a fogalmat és az embereket kell nézni. Szerény nézetem szerint még ez sem elegendő, hanem intézményesen kell biztosítani azt, hogy a számok uralma ne jelentse tisztán a kvantitás uralmát. Különösen fontos ez oly államban, mint nálunk, ahol parlamentáris kormányforma van. Mert nagyon természetes, hogy a szavazás minden demokratikus formának, minden tárgyalási módnak, minden ülésezésnek magától értetődő alkatrésze. Ennek a matematikai kialakulásnak, a politikai elhatározásnak következménye, hogy a személyi felelősség érzete nem jut ugy kifejezésre, mint az egyes férfi munkájánál. Ennek hátrányai nemcsak törvényhozásunkban, hanem a kormányzásban is mutatkoznak ott, ahol parlamentáris alkotmányforma van. Én hive vagyok a parlamentáris alkotmányformának általános okokból, de félek attól, — nem tartom teljesen kizártnak — hogyha tovább megyünk a választójog kiterjesztésében, akkor nálunk sem lesz lehetséges fentartani ezt a kormányformát, mert annyi párt lesz, hogy többségi pártot KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XL. KÖTET. az országban összehozni nem lehet. (Ugy van! Ugy van! jobhfelől.) A parlamentáris életnek, minden nagy ülésezésnek ki nem küszöbölhető hátrányai vannak, amelyekre talán itt is magában a parlamentben szabad rámutatnom. A parlamentáris tárgyalások alkalmával, amelyek mindig vagy legtöbbször a nagy nyilvánosság előtt folynak, az egyszerű elvek, a kihegyezett gondolatok és jelszavak uralkodnak a legkomplikáltabb kérdésekben. Nem a töprengés és mérlegelés, ami a politikai életben annyira fontos, szerepel, hanem a jelszavaknak ez az egyoldalúsága. Hisz a politikában legtöbbször arról van szó, hogy tekintve azt a politikai helyzetet, amelyben benne vagyunk, mi relafcive a legjobb. És a sokszemélyü tárgyalások alkalmával ez a relativitás ritkán jut kifejezésre, nem hat kifelé, szónokilag nem érvényesíthető. Szerény nézetem szerint egy másik hátránya a parlamenti életnek az, hogy az abban résztvevők között kellő munkamegosztást nehezen tud fentartani. Nem azért, mintha a vezérpolitikusok akarnák ezt, hanem mert összefügg a politikai élet pszichológiájával, hogy míg a gazdasági életben a kevésbbé tehetséges, a közepes tehetségű és tapasztalatú és a legvezetőbb férfiak is megfelelő szerény vagy kevésbbé szerény munkakörhöz jutnak, ez a képviselőházban, a politikai életben hasonlókép nem történhetik meg, hanem nagyon gyakran előfordul, hogy elsőrangú alkotótehetségek hosszú ideig parlagon hevernek és hogy olyanok, akik az első helyeket sohasem tudják elérni, produktív munkát legnagyobb igyekezetük mellett sem tudnak érvényesíteni. Én azt hiszem hogy ez a helyes, a szerves munkamegosztás szempontjából minden demokrácziának árnyoldala. Ha ebből a, szempontból látjuk azt, hogy demokratikus haladás mellett bizonyos hátrányok természetszerűleg ki nem zárhatók, akkor azt hiszem, kell gondoskodni oly garaneziákról, amelyek ezeket a hátrányokat legalább is kevesbítik. Azt hiszem, a választókerületek beosztásával kell elsősorban törekedni arra, hogy a kvalitás is megfelelően mérlegeltessék. De nagyon helyeslem a bizottsági jelentésnek azt a passzusát, amely bizonyos kautélákkaJ foglalkozik. A közigazgatás reformját is megemlíti a bizottsági jelentés. Megvallom én a közigazgatási refor.n alatt nem érteni ugyanazt, mint a legtöbben, nem értem a közigazgatás államosítását Ugy látom, hogy ha egy olyan központi szerv, mint az országgyűlés, a törvényhozás szélesebb alapokra lesz fektetve ; — és ez történik tényleg most — ha ezáltal erősebbé válik ez a központi szerv, akkor az autonómiák kiépítése szükséges volna. Olyan országban, mint nálunk, ahol parlamentáris kormányzás van, amiről már többször tettem említést és amely körülményből már több következtetést vontam le, arra vezetne a közigazgatás államosítása — erre példák vannak más, nyugati, de keleti államokban is — hogy az állandó vagy váltakozó párturalom a közigaz37