Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.
Ülésnapok - 1910-798
798. országos ülés 1918 június 25-én, kedden. 19 mölcs származzék a nemzet javára. Azt kívánom, hogy ez a törvényjavaslat legyen egy kőszikla, amelyre fel tudjuk építeni a demokratikus független és önálló Magyarországot. T. uraim! Amint mondottam, bennünket képviselőket súlyos felelősség terhel. Ezekben a nehéz napokban, amikor fiaink ott kinn az ádáz harczokat vívják, amidőn itt benn polgártársaink . . . Jánosi Zoltán: Nem adják meg a katonai jogczimet! (Zaj a szélsőbáloldalon.) Csizmazia Endre előadó: Megadjuk, kimutattam, hogy ezen javaslat alapján S2°/ 0 bejut. Létay Ernő: Plutokrata alapon. Csizmazia Endre előadó: Amikor ilyen törvényalkotásnál vagyunk, amikor be kell számolnunk polgártársainknak, a vidéken, akik azt kívánják, hogy ez a kérdés végre lekerüljön a napirendről, hogy azután ujabb hatalmas alkotásokat létesíthessünk a nemzet javára; amikor felelősséggel tartozunk nem csak az élőknek, hanem a holtaknak is, hogy míg megvédték vérükkel ezt a hazát, addig mi itt képviselők gondoskodunk ezen haza fennállásáról és nemzeti biztosítékairól: akkor olyan törvényt kell alkotnunk, amely oda vezessen, hogy abból ennek az országnak, ennek a hazának csak üdve fakadhasson. Ajánlom a törvényjavaslatot általánosságban elfogadásra. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Szólásra következik? Vermes Zoltán jegyző: Gróf Batthyány Tivadar ! Gr. Batthyány Tivadar: T. képviselőház! Meglehetősen hosszú parlamenti tevékenységem során, megvallom — s ne vegye ezt az igen t. előadó ur sértésnek, mert régi személyes baráti viszonyunk kizárja, hogy őt sérteni akarnám — komoly, nagy reformjavaslatnál komikusabb helyzetet, mint aminőben a t. előadó ur a választójogi reformjavaslat képviseletében volt, még nem tapasztaltam, még nem értem meg ebben a házban. Az igen t. előadó ur előterjesztéséből, de magából a bizottsági jelentésből is azt látjuk ugyanis, hogy tulaj donképen itt háromféle javaslattal állunk szemben. Az első javaslat az, amelyet a dr. Wekerle Sándor ministerelnök ur ministerelnöksége alatt álló kabinet megszerkesztett, a ház elé terjesztett, amely mellé szavával magát lekötötte, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) amely mellé 1918 január 19-én a munkássággal történt megbeszélések alapján szavát újból lekötötte, amely szavának megtartása vagy meg nem tartása ma odáig juttatta a helyzetet, hogy ezen kérdés körül dől el a megnyugvás ebben az országban a legkritikusabb harczoéri és belső országbeli pillanatokban. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ez az egyik álláspont, az az álláspont, amelyet az eredeti törvényjavaslat állapit meg s emelyre nézve mindjárt most le akarom újból szegezni, hogy akkor, amikor a Wekerle Sándor ministerelnök ur elnöksége alatt működött kormány ezt a törvényjavaslat alakjában előttünk fekvő javaslatot megtárgyalta és annak szövegét megállapította s ahhoz a királynak hozzájárulását kérte és ki is eszközölte : ugyanakkor az a kabinet megállapodott arra nézve is, hogy mennyire mehet el a konczessziók terén. Egészen konkrété három pontban állapodott meg a kabinet azon konczessziókra nézve, amelyeket az eredeti törvényjavaslattal szemben még megtenni hajlandó volt. Ez nem egypár ministernek titkos megállapodása, hanem pártok közötti megállapodás volt. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezen megállapodás alapján ültem én be a kabinetbe, ezen megállapodás alapján tértünk mi le eredeti álláspontunkról s voltunk hajlandók a Wekerle—Váz onyi-féle javaslatra nézve kompromisszumot létesíteni. Ez az egyik álláspont, amely itt a parlamentben mint az eredeti törvényjavaslat fekszik előttünk. Előttünk fekszik ma egy második javaslat, amely a választójogi külön bizottságnak propozieziójaképen áll előttünk, amelyet a bizottság nevében annak elnöke, Beöthy László t. képviselő ur és Csizmazia Endre előadó ur irtak alá. E második javaslat foglalja magában azt a? egész világon fennálló választójogokkal, választójogi reformokkal szemben álló reakczionárius álláspontot, amelyet gróf Tisza István képviselt évek hosszú során át állandóan a választójog terén. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A t. előadó urat emlékeztetem, hogy a jelentés szövegében, amint előttünk fekszik, egyszerűen rekapitulálva, összegyűjtve látom a Tisza István-féle szólamokat a választójogi reform kérdésében. Nincs oldal, nincs fejezet, amelyben egész szeriesét a Tisza Istvánféle mondásoknak nem látnám szószerint idézve. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Konstatálom e tényt és azt látom, hogy a t. előadó ur, mint előadó elfogadásra ajánlja. Csizmazia Endre előadó : A bizottság nevében. Gr. Batthyány Tivadar: A bizottság nevében elfogadásra ajánlani méltóztatik. A harmadik álláspont a kormányé, a mostani Wekerle-kabinetnek legújabb álláspontja, amint a t. előadó ur nagyon lucidusan előterjesztette azokat a különbségeket, amelyek a kormány és az ő álláspontja és a bizottság által elfogadásra ajánlott álláspont közt vannak. (Mozgás és zaj.) Én a magam részéről olyat, amit nem vallok, nem ajánlanék elfogadásra. Ez felfogás dolga, (Mozgás.) Csizmazia Endre előadó: A bizottság ajánlja. • Gr. Batthyány Tivadar: Én nem írnám alá, hanem azt mondanám, válaszszák meg TiszaIstvánt előadónak. (Ugy van a szélsőbáloldalon.) Ez felfogás dolga. Az előadó ur nagyon lucidus előadásában elmondta, hogy az eredeti javaslattól miben tér el a kormány is meg ő is, és miben foglalnak el ők külön áüaspontot. Itt tehát egy kormányjavaslat an, egy munkapárti többségi javaslat van és van harmadszor egy javaslat, amely ettől is, amattól 3*