Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-798

798. országos ülés 1918 június 25-én, kedden. 17 zás mégis némely szavazó öt kilométernél is távolabb lakik és ezeknek nehezére fog esni a gyalog való bejövetel: arra az állásjpontra helyezkedett, hogy öt kilométernél messzebb eső körzetek választóinak fuvardíj adassék, amely fuvardíj összegét a törvényhatóság állapítja meg. Én ezt az elvet perhorreszkálom, a magam részéről megszavazni nem fogom, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) amennyiben azonban a bizottság mégis bármely tekintetben a választóknak megtéríttetni akarja a fuvarköltséget, akkor térjünk vissza az eredeti Vázsonyi-féle javaslat rendelkezéséhez, de javítva, módosítva azt; t. i. az eredeti javaslat a fuvarköltséget államilag rendeli megtéríttetni, ezt azonban oly rendelkezésekkel pótolja, amely rendelkezések nézetem szerint nem szerencsések; jelesen a közigazgatási hatóságokra bizza, hogy elsősorban a fuvarokról gondoskodjanak és csak azután téríttetik meg az állammal. Ez óriási zavarokra, visszaélésekre, pártoskodásokra ad alkalmat, mert megtörténhetik, hogy a közigazgatási tisztviselő állit az egyik jelöltnek annyi fuvart, amennyi kell, a másiknak pedig egyet sem. Én a fuvarköltség kérdését nagyon egyszerűen megoldhatónak tartom: vagy el kell törölni teljesen, (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) vagy pedig csupán minden jelölt fuvarköltségét az állam térítse meg utólag. (A élnöJci széket Simontsits Elemér foglalja el.) Elvégre tapasztalatból tudjuk, hogy minden választáson, ahol a képviselők nem vesztegetnek, a fuvardijakat mindig utólagosan téritik meg; mikor a választás megtörtént, megállapítják, hogy kik szavaztak le és a jelölt gondoskodik arról, hogy azok utólag ezt a költséget megkapják. Közvetlen tapasztalásból tudom, hogy, ha a választóknak azt mondták, hogy a törvényes fuvardíjak a választások után meg fognak téríttetni, ebben megnyugodtak, nem követelödztek, eljöttek a választásra és a választás után a községi bíró kifizette mindenkinek azt a néhány koronát. Most azonban, hogy még inkább biztosíttassák az, hogy a választó és a jelölt között semmiféle anyagi érdek kapcsolata létre ne jöhessen, csak azt a módot fogadnám el a fuvarkérdés megoldására, hogy esetleg, igenis, azon fuvarköltségek, amelyeket az egyes körzetekre vonatkozólag a törvényhatóságok meg fognak állapítani, az állam által kifizettessenek. E tekintetben tehát a választások tisztasága szempontjából a törvényjavaslatnak a bizottság által elfogadott szövege nem teljesen megnyugtató; magam is kérem a t. házat, hogy méltóztassék azon változtatni. Ami továbbá azt a kérdést illeti, hogy a törvényjavaslat a titkosságot szintén megállapította, méltóztatnak tudni, hogy az eredeti törvényjavaslat azt az elvi álláspontot foglalta el, hogy a titkosság tulajdonképen csak a városi kerületekben és önálló községekben vezettetik KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XL. KÖTET. be; kimondotta ezt továbbá oly körzetekre nézve, amelyeket a később megalkotandó, a. választókerületekről szóló törvény fog megállapítani . . . Létay Ernő : Mindenütt legyen titkos, ez a helyes! Csizmazia Endre előadó: ... szemben a Vázsonyi-féle javaslattal, amely a nyílt szavazást nem fogadta el, a módosítás akként történt, hogy azt, vájjon a szavazás mely kerületekben történjék titkosan, a később megalkotandó, a választókerületek beosztásáról szóló törvény fogja megállapítani. Azt hiszem, hogy ebben a tekintetben akkor, amidőn az egész világon ma már minden államban — legutoljára Dániában, továbbá Poroszországban állott még fenn a nyilt szavazás, de már ott is kimondatott az uj javaslatban a titkos szavazás — mondom, midőn az egész világon arra az álláspontra helyezkednek, hogy a szavazásnak titkosnak kell lenni abból a szempontból, hogy a szavazók függetlensége megóvassók és mindenki saját meggyőződése szerint minden terror, vesztegetés, fenyegetés nélkül és bármiféle benyomástól szabadon, legbensőbb egyéni meggyőződése szerint adhassa le szavazatát: akkor azt hiszem, felesleges vitatkozni afelett, hogy a titkosságot be kell-e vezetni ebben a törvényjavaslatban is. (Helyeslés a szélsőbáloldalon.) Ami azonban azt a kérdést illeti, hogy vájjon czélszerü lesz-e a nyilt szavazásra is a titkosságot bevezetni, ebben a tekintetben a törvényjavaslat eredetileg és a bizottság is azt az álláspontot foglalta el, hogy azért, mert a nyilt szavazásnál igen sok egyénnek a társadalmi helyzete, vagyoni érdekei és egyéb körülményei majdnem lehetetlenné teszik, hogy feltétlenül állást foglaljon valamely irányban és különösen figyelembe véve még azt is, hogy esetleg költséget is okoz a szegény embernek a választás és azért nem vehet részt a választáson, ezért a nyilt szavazásban a titkosságot elrendelendőnek nem találta, mert különösen vidéken a titkosságnak keresztülvitele sok nehézségbe ütköznék. Ezzel szemben a bizottság még azt a fontos módosítást hozta javaslatba az eredeti javaslattal szemben, amely a kötelező szavazást azokban a kerületekben hozza be, ahol a szavazás titkos. A javaslat ugyanis maga is azt az álláspontot foglalta el, hogy mindazokra nézve, akik választói jogosultsággal bírnak, gondoskodnunk kell, hogy azok tényleg be is jussanak a választók közé, arról azonban már nem gondoskodott, hogy mindazok, akik megkapták ezt a jogot, ezzel a joggal, amely rájuk nézve egyszersmind állampolgári kötelesség is, valósággal éljenek; (Helyeslés a szélsőbaloldahn.) ennélfogva a kötelezettséget a titkos szavazásoknál kimondotta és hogy ez necsak papíron maradjon, hanem annak tényleg érvény is szereztessék, elég súlyos büntetéssel látta el, amennyiben a szegényebb osztályhoz tartozókat, akik jövedelmi adót nem fizetnek 3