Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-798

14 798. országos ülés 1918 június 25-én, kedden. azokat a négy elemit végzett magyarul tudókat veszszük számba, akik más jogczimen nem kerülnek be, akkor is nemzeti szempontból igen kedvező a helyzet, mert a 264,000 választó közül kerekszámban 200.000 lesz magyar. Erdély szempontjából ez a feltétel még kedvezőbb, mert ott 88.000 választó közül 69.300 a magyar, 5.800 a német és egyéb nemzetiségi 12.600. Az az aggály tehát, amelyet egyesek, különösen a négy elemi szempontjából, a törvényjavaslat ellen emeltek, lényegesen csökkenni fog, ha méltóztatnak ezt a különvéleményt elfogadni, mert hiszen az eredeti javaslat és a mostani javaslat közti 469.000 választót kitevő különbségből nyomban elesnék 260.000, ugy hogy a választók létszáma tulajdonképen csak 200.000rel csökkenne. Ez pedig semmi körülmények között sem lehet ok arra, hogy a kérdést ne vigyük végre nyugvópontra. Ha a választói törvény megalkotása újból halasztást szenvedne, akkor ennek az a nagy hátránya volna, hogy annyi küzdelem után bizonytalanságban lennénk mindnyájan, hogy vájjon kapunk-e választójogot és kapunk-e olyat, amely a nemzetnek általános rétegeit, ugy a középosztályt, mint a munkásosztályt és az alsóbb néprétegeket is kielégítse. Az alczimek között a 2. §-ban egy uj jogczim is vétetett fel, amely ujabb kiterjesztését jelenti a jogosultságnak. Ez a nyolczholdasok jogczime. T. i. a javaslat szerint eredetileg mindenki, aki irni-olvasni tud, választó lett volna, ha bármely adónemből 10 K adót fizet. Ez azonban egyes vidékeken épen a kisgazdákra nézve sérelemmel járt volna, mert vannak olyan helyek, ahol valakinek 8 holdja van, de az adója még sem éri el a 10 K-t. Nagy sérelem volna, ha a gazdasági cselédeket, a gazdasági munkásokat felruházzuk választójoggal, ellenben épen a legmegbízhatóbb kisgazdákat — legyenek bármely nemzetiségűek — ebből a jogból kirekesztjük. Akkor, amikor a jogkiterjesztés alapján állunk és amikor a nép mennél szélesebb rétegeire akarjuk a választójogot kiterjeszteni, nem volna helyes, különösen tót és rutén vidéken, ha ezen megbízható, legjobb elemet nem ruházzuk fel választójoggal. Uj jogczim még a kisegítő családtagok jogczime is. Ebben a tekintetben a törvényjavaslat kimondja, hogy állandó alkalmazottaknak kell tekintenünk mindazokat, akik valamely választónak segitő családtagjai. Ez a rendelkezés jelentékeny számot ad, másrészt olyan elemeket juttat választői jogosultsághoz, amelyek nemzeti szempontból feltétlenül megbízhatók. Ez tehát a törvényjavaslatnak lényeges javítása. Ami azt a kifogást illeti, amelyet ma Lovászy t. képviselő úrtól hallottunk, hogy t. i. ennek a törvényjavaslatnak alapján a munkásság esetleg megrövidülne, ebben a tekintetben hivatkozom arra,, hogy a bizottság által előterjesztett javaslat egyáltalán semmit sem változtat azon az alaprendelkezésen, hogy minden munkás, aki bizonyos, nagyon csekély ideig állandó alkalmazásban volt, választójoggal ruháztatik fel. Jánosi Zoltán: írni-olvasni tudás vélelmezése. Gr. Batthyány Tivadar: Majd a jegyző állapítja meg! Csizmazia Endre előadó: Engedelmet kérek, ezt nem a jegyző állapítja meg, hanem a helyszínen egy bizottság. (Mozgás a ssélsobaloldalon.) A törvényjavaslatnak alapintézkedése, hogy választójogosultságot nyerjen az, aki irni-olvasni tud. Ha a javaslat komolyan vallja, hogy csak az bír kellő értelmi képességgel és csak az érdemli meg a választői jogosultságot, aki irniolvasni tud, akkor nincs értelme annak, hogy az 1. §-ban kimondjunk egy kelléket és azután ezt bármely osztálynak elengedjük. Vagy pedig rendelkezzünk másként. De ha egyszer az 1. §-ban kimondatik ez, akkor igenis az, aki irni-olvasni nem tud, nem követelhet a maga részére választói jogosultságot. Nézetem szerint tehát az aggályok ebben a tekintetben nem alaposak, mert hiszen a javaslat maga feltétlenül gondoskodik, hogy az ipari munkások mindnyájan és a gazdasági cselédek is, akik bizonyos ideig állandó alkalmazásban voltak, 67°/

0 erejéig feltótlenül bekerüljenek a választók közé. Felmerült azután a bizottsági tárgyalások során az az eszme, hogy a választójog kelléke gyanánt a magyarul irni-olvasni tudás általánosságban állapittassék meg, vagyis kizárassanak a választójogból mindazok, akik magyarul irniolvasni nem tudnak. Ezt az álláspontot magam sem tettem magamévá és figyelembe véve azt, hogy mi itt olyan országban lakunk, amely országnak többféle nemzetisége van, nem is tartanám igazságosnak semmi tekintetben és nem tudnám összeegyeztetni a magyar lojalitással. Az egyenlő elbánás elvével a legnagyobb mértékben ellenkeznék ez. Jánosi Zoltán : Egyenlő elbánás ? Csizmazia Endre előadó: De méltóztassanak meggyőződve lenni, nem is érnénk czélt, mert amikor alapelvül kimondtuk a jogkiterjesztés általánosítását, hogy mi a demokratikus jogkiterjesztést akarjuk megvalósítani, ez olyan intézkedés volna, mely egyenesen jogfosztással járna, a nemzetiségeknek egész tömegét kizárná a választói jogból akkor, mikor nem lehet és nem szabad arra az álláspontra helyezkednünk, hogy minden nemzetiségi egyszersmind nem államhű magyar ós a magyar állameszmének nem támogatója. Sőt ellenkezőleg, el kell fogadnunk azt az álláspontot, hogy a Magyarországon élő nemzetiségeknek túlnyomó része a magyar államhoz, a magyar állameszméhez hűséggel ragaszkodik és hogyha ezeket megfosztanék az eddig gyakorolt joguktól, ezzel csak uj tápot adnánk . . . Polónyi Géza: Nem fosztja meg senki! Csizmazia Endre: . . . azon izgatásnak, hogy