Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-780

.% 780. országos ülés 1918 április 26-án, pénteken. Elsősorban az előadó urat illeti a szó. Muzsa Gyula előadó: T. képviselőház! Az a kiváló közjogi helyzet, amelyet az országgyű­lés az állam szervezetén belül elfoglal és amely­nek egyik sajátsága az is, hogy a törvényhozó testület a maga belső élete megnyilvánulásait Önmaga szabályozza, önként vonja maga után azt a következményt is, hogy a ház tisztviselői­nek jogi és anyagi helyzetét a ház maga álla­pítsa meg. A hivatali szervezet megállapításánál zsi­nórmértékül mindig az állami élet egyéb ágazatai­ban működő tisztikarok szervezetével, jogi és anyagi helyzetével való egyenlőség elve szolgált. De mivel az így megalkotott szolgálati szabály­zatok merev pontossággal sorolták fel a ház hivatali életében nyújtható lehetőségeket, vala­hányszor az élet a legkisebb rendű változást szükségessé tette, külön felhatalmazásért magá­hoz a ház plénumához kellett fordulni. Ez pedig — szerény nézetem szerint és a gazdasági bizottság nézete szerint is — nem volt helyes. Végtére is a ház teljes ülései egye­dül arra valók, hogy az ország egész egyetemét érdeklő fontos nagy horderejű közügyekkel fog­lalkozzanak. Maga a ház is magáévá tette ezt az álláspontot 1914 február hó 5-én hozott határozatával, amelylyel arra utasította a gaz­dasági bizottságot, hogy készítsen olyan szerve­zeti szabályzatot a hivatalok számára, amelyben csak az állapittatik meg pontosan, hogy milyen természetű állások szervezhetők és hogy azok makszimálisan és minimálisan milyen fizetési osztályokba sorolhatók, de adja meg a szabály­zat a gazdasági bizottságnak azt a hatalmat, hogy a megállapított kereteken belül a hiva­tali életet a szükséghez képest szabályozza ós módosítsa, esetleg ugy is, hogy az egyes állá­sokat szükséghez képest megszüntesse, szapo­rítsa vagy átszervezze. Hiszen a házszabályok 278. §-ában felállított azon elvet, hogy a ház hivatalainak szervezetét senki más, csak maga a ház állapithatja meg, a házszabályok 289. és 290. §-ai úgyis átruházzák a gazdasági bizott­ságra, mint a ház pénzügyi ós adminisztratív életet intéző szervre. A jelenleg előttünk fekvő szervezeti sza­bályzat tehát azt az elvet viszi át a gyakorlati életbe, hogy valahányszor a közalkalmazottak jogi vagy anyagi helyzete ujabb szabályozás alá esik, a gazdasági bizottság jogosult lesz hasonló változást léptetni életbe a ház hivatalaira nézve is, anélkül, hogy minden egyes adott esetben külön jelentéssel vagy folyton ujabb és ujabb módositásu szervezeti szabályzattal legyen kény­telen a ház elé járulni és a ház teljes üléseinek figyelmét fárasztani. Vonatkozik ez a felhatal­mazás a gazdasági bizottság számára ugy az állások szervezése, mint az azokkal egybekötött illetmények tekintetében arra, hogy a gazdasági bizottság a szükséghez képest intézkedhessek és az újításokat életbeléptethesse. Semmi különös nem történik ezáltal. Nem történik elsősorban azért, mert az évi költség­vetési előirányzatok tárgyalásakor a háznak alkalma nyilik döntő alakban bírálat alá venni a ház egész hivatali szervezetét, az állásokat és azok illetményeit ugyanúgy, mint ahogyan a költségvetés ad egyedül alkalmat a háznak arra is, hogy az állami élet más ágazatainál szerve­zett hivatalokról, azok számáról és fizetési viszo­nyairól bírálatot mondjon. De nem történik ezen a gazdasági bizott­ságnak adott felhatalmazás következtében semmi különös jogkiterjesztés azért sem, mert az előt­tünk fekvő szervezeti szabályzat minden pontja amúgy is biztosítja, hogy a ház hivatali életé­ben is csak azok a jogi, vagy anyagi előnyök nyújthatók, amelyeket törvények vagy rendele­tek a közalkalmazottak egyik vagy másik ága­zatának megadnak. Hivatali -minősítés, fizetési osztályba sorolás, előlépés, egyszóval a tisztvi­selői élet minden változása az államigazgatás egyéb ágazatainál működők sorsával teljes azo­nosságban áll. Ez az azonosság a múltban nem volt meg teljesen. A szoros értelemben vett fogalmazási szakban ugyan érvényesült már ez az elv, de nem érvényesült a többi, egyetemi képesítéshez kötött állásnál, továbbá a számvevői szakban és nem számoltak a múltban kellően azokkal a sajátságokkal sem, amelyek az országgyűlés körül szükséges kezelői teendőket egy ministe­rium kezelői teendőinek sablonosságától meg­különböztetik. Az egyetemi képesítésű állásoknál főleg a gyorsírók azok, akiknek erkölcsi és anyagi hely­zete nyert képesítésüknek és munkájuk minő­ségének megfelelő rendezést, amennyiben a főnök számára megnyittatott az V. fizetési osztály, a másodfőnök és a felülvizsgáló gyorsírók számára pedig a VI. fizetési osztály, míg a többi gyors­írói állás aránylagosan oszlik meg a többi fize­tési osztály közt. Ennek megfelelően változnak meg czimeik gyorsirodai tanácsossá, osztálytaná­csossá, titkárrá, segédtitkárrá, fogalmazóvá és segédfogalmazóvá. A többi egyetemi képesítésű állás hivatali viszonyai is végleg rendeztettek olykép, hogy elérhetővé tétetett számukra ugyanaz az elő­meneteli lehetőség, amely az államélet egyéb ágazatainál működő hasonló minősítésű tisztvi­selőre nézve fennáll. Ugyanez a lehetőség nyit­tatott meg különben a számvevőségi ügyek élén álló tisztviselőre nézve is. A kezelő-hivatal élén álló tisztviselők helyzete pedig azon a javuláson ment át, amely természetes következménye a ház üléstermében végzett kényes és nagy hozzá­értést igénylő feladataiknak. Ajánlom a fentiekben vázolt szervezeti sza­bályzatot szives elfogadásra. (Helyeslés.) Elnök: Kíván valaki hozzászólni? (Felkiál­tások : Mfogadjuk l) Ha szólni senki sem kivan, .--

Next

/
Thumbnails
Contents