Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-780

80 780. országos ülés 1918 április 26-án, pénteken. szer nyugodtabb állapotok lesznek és intenzivebb kultúrpolitikát folytathatunk, az ingyenes oktatás mellett természetesen mindig többen fogják a hatodikat látogathatni, ugy hogy a hatodik osztály bizonyos idő múlva, 20—25 év múlva tényleg elérheti majd a látogatottságnak azt a szinvonalat is, amelyen ma, mondjuk, a negyedik osztály áll. Még azt is bátor vagyok felemlíteni, hogy a háborús viszonyok között nagyjában legalább is négy korosztályt veszítettünk el. Ministeri rendelettel ugyanis világosan kimondják, hogy a szigorú iskolakényszer a háború időtartama alatt a népiskola három alsó osztályára szorítandó és közömbös az, hogy a többibe járnak-e vagy sem, A tapasztalat azt mutatja, hogy ez a kényszer, mely a három alsó osztály látogatására vonatkozik, nagyon elnépteleníti az iskolát. Hiszen egyébként is, a néptanító uraknak az egész évben sokkal többet és egyebet kell csinálniok, mint tanítani. ök rekvirálnak, összeírnak, stb., ugy hogy a hatodik osztályok az 1915., 16. és 17. évben még azon helyeken is néptelenekké váltak, ahol azok aránylag jobban ki voltak fejlesztve. (Igaz ! Ugy van ! Élénk helyeslés.) Ezek voltak azok az indokok, melyeket amellett hoztam fel, hogy specziális viszonyaink között a hatodik osztályt ma túl messzemenő kulturális czenzusnak kell tekintenem. Ha a hatodik osztály, mellékjogczimekkel ellátva, alacsonyabb korhatárral és kedvezőbb beosztással, a választójog szélesebb körű kiterjesztését biztosithatja, akkor ez lehet — ismétlem — igen hasznos, bölcs és demokratikus választójog, amely talán kielégítheti is az igényeket; azzal a nagy előnynyel azonban mindenesetre birna, hogy a jelenlegi parlamenti viszonyok között békésen megoldható. Csak azt akarom megjegyezni, — és ez nem nehezít meg semmiféle közeledést — hogy a megegyezés érdekében állónak vélem, hogy a nyilt színen a helyzethez mérten őszintén beszéljünk. Én a helyzet elmérgesedését leginkább abban látom, hogy az általános választójog jelszavával nem az általános választójog megvalósitásáért, hanem igen sokszor, legtöbbször politikai önczélokért folyik a küzdelem. (Ugy van ! a jobboldalon.) Az a nép, amely e házon kivül áll, az nem politikai taktikát keres . . . y . Egy hang (a báloldalon) : Jogokat ! Návay Lajos: Ha nem is mindig jogokat, de mindenesetre lávánja azt, hogy az őt érdeklő jogok tekintetében világosan, nyíltan beszéljünk vele és róla. Sokkal demokratikusabb, férfiasabb, ha a népnek nyíltan megmondjuk, hogy az általános választójog megvalósítását ezidőszerint nem tudjuk még keresztülvinni, hanem a népjogokat széles, demokratikus alapon Id fogjuk terjeszteni. (Mozgás a baloldalon.) Ez sokkal helyesebb, mint hogyha továbbra is az általános választójogot emlegetjük, de azért meg nem valósítjuk, (Helyeslés.) Sokan azt mondják, hogy hiszen a nép nem is kívánja a választójogot. Ezt nagyon sokszor hallom, (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : A vidéki nép!) Vidéki is, városi is. Erre vonatkozólag az az észrevételem, hogy tény az, hogy a jelen háborús évek nagy, súlyos gondjai között ennek a népnek sokkal közelebb fekvő, materiálisabb, életbevágóbb gondjai vannak, mint a választójog megvalósítása. Ezt akczeptálom, de ebből még a világért sem lehet azt következtetni, mintha a nép nem akarná a választójogot. Aztán meg nem is akarom megvárni, hogy a nép komolyan akarja azt. (Tapsok a baloldalon.) Hogy itt a népről nem mint egy politikailag fegyelmezett iskolázott embertömegről van sző, mely a választójogot követeli, az természetes, de — hogy ugy fejezzem ki magamat — a tömegek ps/íichologiájával számolni kell. Midőn tisztelt képviselőtársaink a nép fiával kukoriczatermésről, a búza értékéről, az árakról beszélnek s az sohasem érdeklődik a választójog iránt, az még nem jelenti azt, hogy az az ember, az a nép, mint olyan ne érezné a választójognak tényleges hiányait Jelenleg nem agitál érte, de mindenesetre benne' van a népben e vágy csirája, mely feltétlenül fejleszthető és attól tartottam mindenkor, hogy ha a reform megvalósítása túlsokáig késik, akkor tényleg bekövetkezik majd az, hogy a nép a maga módja szerint fogja azt követelni. (Ugy van! a baloldalon. Zaj a jobboldalon.) Megengedem, hogy a vidéken az egyik helyen nem k öv átélik, a másik helyen meg követelik, de — ismétlem — ha nem is tudják helyesen kifejezni, konstruálni nézetüket, a választójog tekintetében az az érzésük, hogy egy bizonyos joguk, melyet mások élveznek, nekik nincs meg. Nyilvánvaló, hogy ez a tudat már gyökeret vert a józan gondolkozású emberekben, hacsak nem akarjuk a földmivest, az alsó néposztályt valóban egészen alacsony nívójúnak tekinteni. (Helyeslés és tapsok a baloldalon.) Hogy a háborúnak milyen hatása volt a nép lelkületére, azt nem tudom, e tekintetben eltérőek a nézetek, de azt hiszem, hogy a vidéken ez a hatás egyének szerint más-más lesz. Lehetnek emberek, akik konzervatívabban, megnyugodva térnek haza a háborúból, de ott, ahol az általánosságnak az egyénnel szemben oly rendkívüli obligói merülnek fel, nem kétlem, hogy az általános kötelességek súlyával szemben erősödik az általános jogok iránti vágy is. (Élénk helyeslés balfelől.) Ha az az egyén nem is kívánja, nem is követeli perszonálisán a maga jogát, mégis tudja és látja azt, hogy ő a maga kis egyéni létének egész általánosságával részese ennek a nagy nemzeti küzdelemnek, részese akkor, amikor gyermekei sorban a hadsereg szolgálatában állanak, részese, amikor szigorú élelmezési rendeletek alapján terményét át kell adnia az ország ellátására és részese akkor is, amikor hazafias felszólításra és buzdításra a hadikölcsönök jegyzésében vesz részt. Ezek pszichológiai jelenségek, melyeket lehetetlen tagadni. Ha egyebek nem is, ezek képezik azt az alapot, amely szerintem valószínűvé, sőt — azt merem mondani — emberivé teszi azt a törekvést, hogy az emberek a jogoknak széleskörű, általános irány-