Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-780

780. országos ülés 1918 április 26-án, pénteken, 81 ban való kiterjesztése felé törekednek. (Élénk helyeslés.) Viszont azonban e nehéz, válságosán nehéz órákban egyet mégis fontosabbnak tekintek minden reformnál: azt, hogy a nemzeti életnek, a nemzeti munkának és a nemzeti haladásnak alapjait meg ne ingassuk, de keressük azokat a pontokat, ahol egymáshoz közeledni tudunk, egymást talán meg is érthetjük. Az elvekkel ne akarjuk a meggyőződéseket letörni, hanem tartsuk fel az elveket a maguk sértetlenségében, mások meggyőződésének tiszteletben tartása mellett. Csupán egy elvben egyesüljünk mindannyian és ez az, hogy kiki függetlenül a maga egyéni ambiezióitól, függetlenül a maga egyéni czéljaitól, függetlenül minden egyébtől, csupán egyet tekintsen . . . (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Balra nézzen!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Návay Lajos: . . . egy elvet tekintsen, mely nagyobb, szentebb minden pártelvnél, melyet minden magyar ember érezzen át, hogy ily nehéz és válságos időkben magyar a magyarral kezet fogva, egymást támogatva, egymást megértve szolgálja a haza szent ügyét. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Én a magam elvei tisztaságát nem féltem soha attól, hogy a helyzethez mérten iparkodom elveimet megvalósítani. (Zaj.) Én bizom abban, — épen mert elveimhez hű vagyok, — hogy végre is egy igazságos és egészséges megoldás fog bekövetkezni. (Zaj.) Meggyőződésem az, hogy ilyen nagy kérdésekben, ha elvek állanak szemben, végre az az elv lesz a győztes, amely elv megvalósítása mellett az emberek legjobb érzései küzdenek és szállanak síkra. Kizártnak tartom azt, hogy Magyarország egészséges demokratikus fejlődése bármily erő utján is vissza legyen tartható. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De viszont, hogy ez bekövetkezhessek és bekövetkezhessek ugy, hogy ebből az összességre és a polgárok millióira nézve osztálykülönbség nélkül előny és haszon háramoljanak, ehhez első kellék, hogy tartsuk meg azt a fundamentumot, amelyen állunk: ez pedig a haza, (Helyeslés a középen.) amelynek ügyét nem szélsőségekig menő vitatkozással, hanem komoly megértéssel ós áldozatot nem ismerő kötelességtudással szolgálhatunk csak sikerrel. Sic dixi et salvavi animam meam. (Élénk helyeslés, tetszés és taps.) Elnök: Van valaki még szólásra felírva ? Mihályi Péter jegyző: Nincs! Elnök: Szólásra senki sem lévén felírva, kérdem a t. házat, kíván-e még valaki általánosságban a törvényjavaslathoz szólni ? (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A ministerelnök ur kivan nyilatkozni. Wekerle Sándor ministerelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A Návay Lajos t. barátom által felhozottakhoz . . . (Zaj. Halljuk! Halljuk!) KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIX. KÖTET. Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Wekerle Sándor ministerelnök: ...kívánok röviden hozzászólni s általában két megjegyzésre szorítkozom. Az egyik vonatkozik a rekvirálásra vonatkozólag általa előadottakra. Igen nehéz viszonyok között voltunk: s igen sokan voltak, akik katonai rekvirálásokat követeltek. De, bocsánatot kérek, mi sohasem helyezkedtünk erre az álláspontra; mi arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy a katonák csak segítőeszközei legyenek a rekvirálásnak. Sőt, bocsánatot kérek, a legutóbbi időben, épen az utóbbi napokban én magam s azt hiszem, velem egyetértőleg a közélelmezési minister ur is, arra az álláspontra helyezkedtünk, amelyet már előzőleg kifejtettem, hogy sikeres rekvirálást nem idegen közegektől, hanem csakis a helyi közegektől lehet várni. Ez az alajielv, hogy csakis a helyi közegek végezzék a rekvirálást. Megjegyzem azonban, hogy legyünk tisztában azzal, hogy igen sok helyen a helyi közegek maguk kérték a katonai segédletet s azt mondották, — különösen a községi jegyzők és némely helyen a szolgabirák — hogy adjunk katonai segédletet, mert már az eddigi rekvirálásoknál olyan ellenszenvvel találkoztak, hogy katonai segítségre van szükség azért, hogy az ódium ne reájuk háruljon. (Zaj.) Ujabban ezen elv keresztülvitele végett nemcsak a főispánokhoz fordultam, valamenynyihez személyesen és kértem őket a közreműködésre, hanem mindazon megyék alispánjaival is érintkezésbe kívántam lépni, amely megyékből a rekviziczió révén valami még várható. Sajnálom, hogy ebben a megkezdett működésemben a kormány lemondása folytán meg lettem akadályozva. Fel is kértem magamhoz azokat az alispánokat, akik olyan megyék élén állanak, amelyekben a rekvizicziótól valamit várni lehet. Ha jól emlékszem, körülbelül talán tizenöt alispán volt eddig nálam s ezekkel személyesen érintkeztem, mindenütt hangsúlyozván azt, hogy a katonai rekviziczió nem kívánatos; a rekviziczió joga és kötelessége magát a helyi adminisztrácziót illeti. S vagyok bátor megjegyezni, hogy minden párt- és politikai külömbség nélkül mindenütt a lehető legnagyobb jóakarattal és közreműködésre való készséggel találkoztam. Azt is a lelkükre kötöttem, hogy a katonáknak semmiféle tért ne engedjenek. Az intézkedés joga és felelőssége a politikai közegeket illeti; a katonaság csak asszisztencziaként működhetik közre a politikai hatóság irányítása és rendelkezései szerint. Tisztelt ház! Tudomásom van róla, hogy néhány helyen ellenkező eljárást követtek. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) így a Bácskában is. Mikor azonban érintkeztem az illető közegekkel, azt mondták, hogy hagyjuk lefolyni ezt az egész ügyet ugy, amint van; ez volt az én nézetem is. Bácskában is voltak panaszok, ahol egyéb11