Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-780

780. országos ülés 1Ú18 ápilis 26-án, pénteken. 79 át, amely vagy meg tudja nyerni a többség támogatását vagy na ez továbbra is lehetetlennek bizonyulna — végső esetben mégis a nemzet döntését provokálná. Ennek elkerülésére azonban, minthogy ennek súlyos voltát lehetetlen, hogy mindenki be ne lássa, marad az a lehetőség, nem lehetne-e a választójogot olyan nyugvópontra hozni, amely a kölcsönös megértés alapján az ellentéteket, ha nem is eliminálja, de legalább is kiegyenlítésre viszi. Ahhoz, hogy ilyen megegyezés létrejöhessen, ismétlem, elsősorban az szükséges, hogy aki a megegyezéshez nyúl, az teljesen őszintén és elfogulatlan nyíltsággal járjon el. Ne kivánjon fából vaskarikát faragni. Ne kivánja az ilyen viszonyok között létrejövő megegyezésre az ^általános választójogi oda nem illő czimét rányomni, mert legfeljebb széleskörű választójognak mondhatja, amely a mai helyzetnek megfelelő demokratikus kiterjesztéssel akarja a kérdést megoldani. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy amennyiben a megegyezés létrejöhetne, bárki is elveit megtagadja. Az elvek továbbra is megmaradnak és akinek az elve az, hogy a választójogot az általánosság alapján kell megoldani, az ezt az elvét ebben a kompromisszumban sem fogja feláldozni, hanem sértetlenül fenn fogja tartani abban a reményben és hitben, hogy az idő őt fogja igazolni és lesz majd alkalom és mód az általános választójog megvalósítására is. Nem vezet engem Kechthaberei, semmiféle Ígéret vagy aláírás, engem nem kötnek, egészen ki akarom magam kapcsolni az ilyen, hogy ugy mondjam, helyi áramlatokból. A kormány által benyújtott választójog alapelve az, hogy ezzel a jogkiterjesztéssel az általánosságnak tegyünk eleget bizonyos megnyugtató kautélákkal. Itt lehet azután a kautélákat növelni, mondjuk, nemzeti irányban még megerősíteni is, anélkül, hogy ez magát az általánosságot érintené, de ami az anyagi részt, vagyis a jogkiterjesztést illeti, őszintén szólva, a négy elemi osztály elvégzésében látom azt a határvonalat, amely az általánosság lényegével a mi viszonyaink közt még megfér. (Élénk helyeslés a baloldalon. Ellenmondások a jobboldalon.) Távol áll tőlem az, hogy a saját elveimet bárkire rá akarnám kényszeríteni, hiszen ez antiparlamentáris volna. Ellenkezőleg kijelentem, hogy meghajlok tisztelettel a többség véleménye előtt és amennyiben ennek a véleménynek az alkalmazásával sikerülne a parlament békéjét megmenteni és ezt a kérdést legalább egyelőre nyugvópontra juttatni, ugy ezt parlamentáris szempontból igen megnyugtató megoldásnak tekinteném. Én csak az ellen szólalok fel, hogy azt a választójogot, amely ilyen megegyezéses alapon létrejön, általános választójognak nevezzük. Házi használatra nevezhetjük ugy, ahogy akarjuk, de a kifejezés u. n. nemzetközi forgalmi értékét véve, általános választójognak nem lesz nevezhető. Gróf Tisza István : Sem az egyik, sem a másik ! (Zaj.) Návay Lajos: Ne ragaszkodjunk a nevekhez. Vannak nagyon demokrata és szabadelvű emberek, akik nem hivei az általános választójognak, viszont nem mindenki, aki az általános választójog hive, demokrata és liberális is egyben. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Állom és vallom, hogy Magyarországon — beszéljünk nyíltan — a hat elemi osztályhoz kötött választójog lehet igen bölcs, igen kitűnő választójog, de fájdalom, a mai viszonyok között csak azokra általános, akik a hat osztályt elvégezték. (Mozgás és zaj a ház minden oldalán.) A kisegítő jogczimeknek — mert ezekre hivatkoznak — olyan a szerepük, mint a fuvaros harmadik lovának, amely a kátyúból kell, hogy kisegítse a szekeret. A kátyú azonban itt a hat osztály főczimében van jelezve. Ezt a választójogot, ismétlem, a mai viszonyok között — nem tudom, mi lesz 20 év múlva — általánosnak nem tudom nevezni, mert ez maga igen sokakat kizár. (Zaj. Ellenmondások a jobboldalon.) Nem akarom most fejtegetni a négy' és a hat elemi közti különbséget, de ha már fel van vetve, kijelentem, hogy a hat osztály elvégzése ma sajnálatosan nem jelent általános jogczimet, mert ma — népiskolai törvényünk 50 éves jubileumának dicsőségére — a hat osztályt faluhelyen még csak igen szórványosan végzik el. (Igaz ! Ügy van ! a baloldalon. Ellenmondások a jobboldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Návay Lajos: Lehetnek és vannak is bizonyára iskolák, ahol ez az osztály teljes mértékben ki van fejlesztve, azonban a legtöbb helyütt a hat és a négy osztály között igen lényeges, igen messzemenő spáczium van, ami kitűnik azokból a komoly érvekből is, melyeket a t. túloldal a hat osztály mellett felhozott. A különbség nem a számokban van kifejezve, hanem abban az eltérésben, mely a két állapot között fenforog. A népiskolai törvény nincs pontosan végrehajtva. Népoktatási rendszerűnkben ma voltaképen a tanító belátására van bízva, hogy ki járjon a hatodik osztályba és ki nem. (Ellenmondások a jobboldalon.) Nem tudom, másutt hogy van, de ismerem a magam vidékének viszonyait, azok pedig a népoktatás szempontjából eléggé fejlettek. A népiskolában nincs czenzor, mint a gimnáziumban, ahol komoly értékű bizonyítványokat állítanak ki, nincsenek pótvizsgák, javítóvizsgák, hanem csak maga a tanitó osztályozza be a gyerekeket. Ott, ahol két vagy három tanitó egy hatosztályos iskolában tanit, a hatodik osztálynak igen erős tananyagára való tekintettel csak néhány gyereket, a n övendékek legjavát, vagy a legprotezsáltabbakat teszik be a hatodik osztályba, a többiekkel egyszerűen ismételtetik a negyedik és az ötödik osztályt. És ezért számosan vannak, akik eleget tesznek a hatévi mindennapi iskolának, és mégis csak a negyedik osztályról tudnak bizonyítványt felmutatni. Ezt nem lehet semmikép sem megczáfolni, (Igaz ! Ugy van! a baloldalon.) Ma ez a helyzet. Megengedem, hogy a jövőben ezen módosítani lehet és kétségtelen, ha egy

r-