Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-780

780. országos ülés 1918 Hiszen előfordulhatnak hibák, mulasztások és kétségtelen, hogy a lakosságban is megvan a hajlam arra a magyar betegségre, mely a rendeleteknél szemben való engedetlenségben nyilvánul és ez hozzájárul ahhoz, hogy Magyarország talán nem volt Képes mindenben kielégiteni az élelmezés körül hozzá fűződő várakozásokat. De még sem volna szabad a multak tévedéseit vagy hibáit, melyek sok helyütt csakugyan üldözendők és büntetendők, uj rendszabályokkal sújtani. A vármegyék hiven, becsülettel teljesítették kötelességüket (Igaz! ügy van!} a háború négyéves folyama alatt, rendKívüli körülmények közt országszerte. Szükség volt iá, hogy deczentraüzáljuk a központi közigazgatást és ezért az ország különböző vidékein kormánybiztossá gok szerveztettek. De ennek nem lehetett más értelme, mint az, hogy a közélelmezési minister ur hatásköre mintegy szétosztva, felügyelet és irányítás szempontjából a kormánybiztosok kezébe adassék; de semmi esetre sem lehetett ennek az a czélja, hogy kvázi az autonómia és a közönség közé egy teljesen idegen, sokszor ellentétes szerv kerüljön, mely szemben áll a lakossággal, (Igaz! Ugy van! jobbról.) mely nem hogy könnyítené a rendszabályok végrehajtását, hanem ellenkezőleg, oly nehézségeket okoz a közigazgatásban, melyek ott, ahol eddig semmi baj nem volt, kizökkentették azt a rendes kerékvágásból. (Igaz ! Ügy van !) Hock János: A csehek Magyarországon ! Návay Lajos: Hozzájárul ehhez még az a körülmény is, hogy a katonaság részvételével az ügyek vezetése még nehezebbé válik. Hozzá kell tennem, hogy tulajdonképen nem katonai rekviziczióról van nálunk szó, a katonaság csupán mint asszisztenczia működik a rekvizicziónál, ez az alapintézkedés. Kezembe került azonban — meg is nevezem — a temesvári kormánybiztosság egy rendelkezése és a katonai kiküldött egyik parancsa, melyből világosan kiderül, hogy a katonaság magának vindikálja a rekviziczió vezetését és ott, a vármegyék területén, tehát az autonómiának székhelyén a katonaság kívánja kvázi magának arrogálni az ügyek vezetését. Hogjr ez feltétlenül csak a helyzet megrontására és a lakosság vekszácziójára vezethet, az kétségtelen. (Ugy van ! Ugy van !) Azután nem volt elég, hogy kormánybiztosságokat állítottak fel; ezek mellé még helyetteseket is kiküldöttek, még kirendeltségi helyetteseket is alkalmaztak, ugy hogy ma az a helyzet, hogy a vármegyékben, ahol a kormánynak megvan a politikai bizalmi férfia, t. i. a főispán, akinek kötelessége az ügyek ellenőrzése, ahol megvan az alispán, akiknek 98%-a megérdemli, hogy legalább is teljes bizalommal kisérjék működésüket, egészen idegen, sokszor rangban nekik még alá is rendelt egyének tudatlan vezetése alá került az élelmezési ügyek vezetése. (Élénk helyeslés és felkiáltások a jobboldalon.: Éretlen emberek!) Az alispán kezéből kiveszik a rendelkezési jogot és ráhúzzák erre az u. n. kormánybiztosi megbízottra, április 26-án, pénteken. 75 akinek tekintélyét, bocsánatot kérek, különösen az igen borsos napidijak adják meg. (Ugy van! Ugy van !) B. Podmaniczky Endre: 150 korona napidíj ! Návay Lajos: Egy országnak, mely olyan nehéz helyzetben van, melyben ha valamikor, most volna itt az ideje az igazi autonómiának, annak, hogy a társadalom szabad és önálló tagjai a maguk jóvoltából, a maguk önkéntes munkájával segítségére siessenek a köznek, a háború 4-ik évében — meg vagyok győződve, hogy a legjobb szándékkal történik, de — nincsen szüksége arra, hogy egyszerre csak ilyen nagy fizetéses állásokat kreáljanak. (Ugy van ! a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Ezek a fizetések együttesen igen nagy összeget képviselnek, anélkül, hogy ezzel csak egy literrel több árpát vagy búzát lehetne előteremteni. Erről a kérdésről nagyon nehéz szólnom, mert a saját személyemről nem szeretek beszélni, de hivatkoznom kell a magam esetére is. Csanád megyében az ügyek vitelé.t a Tisza-kormány, azután az Esterházy- és a Wekerle-kormányok megbízásából mostanáig éveken keresztül én láttam el. Tudtommal elkövettünk mindent, hogy feladatunkat a lehetőségig jól végezzük. (Ugy van! a jobboldalon.) Hogy fontos, nagy eredményeket nem értünk el, ez rajtunk kívül álló okokon múlt. Az idén, amikor életbe lépett a szigorított rekviziczió, — eltekintve a kormánybiztos temesvári működésétől —megjelent Csanád megyében egy kormánybiztosi megbízott, akinek egyéniségét a legnagyobb tiszteletben tartom, de akinek hatásköre teljesen azonos azzal, melyet a felügyelet szempontjából ellátok, azzal az egy különbséggel, — és ez talán az én munkám komolyságának külső rovására esett •— hogy amit én ingyen láttam el, azt ő igen magas napidijakkal és automobil igénybevételével végzi. (Ugy van! a jobboldalon.) Itt milliókról van szó és ha ezeket az összegeket, melyeket így elköltenek, a vármegyei szegény dijnokoknak vagy írnokoknak adnák, (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) elkerülnők azt a szomorú képet, hogy intelligens és czivilizált emberek a mai drágaságban a szó szoros értelmében lerongyolódva járnak, (Elénk helyeslés a jobboldalon és a szélsőbáloldalon.) és egy társadalmi szükségen enyhítenénk, amely elől nem zárkózhatunk el. Ha szükség van milliókra rugó kiadásokra, azokat más irányban is mindenesetre eszközölnünk kell, azonban a szükségtelen kiadásoktól lehetőleg tartózkodjunk. (Élénk helyeslés. Felkiáltások jobbfélől: Pénzpocsékolás !) Ami az eljárás további részét illeti, elismerem, hogy formailag nem katonai rekviziczió rendeltetett el, a végrehajtás alkalmával azonban e katonai rekviziczió nemcsak az asszisztenczia folytán, de azért is, mert a polgári kormánybiztosi megbizott mellett minden megyében még egy katona is fungál, aki nem az ottani katonaság vezetője, hanem úgyszólván a rekvirálás kirendelt katonai ügyvivője, nagyon szépen kifejlődött. Ebből azután állandóan ellentétek merülnek fel, egyrészt 10*