Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-780

76 780. országos ülés 1918 április 26-án, pénteken. az alispán és a kormánybiztosi megbízott között, másrészt pedig ezzel a katonai ügyvivővel, amiből különös nehézségek és összeütközések támadtak. Ez az ügyvivő is külön napidíjat kap, van tehát egy óriási nagy apparátus, amelyből a hasznunk a rekvirálás eredményéhez képest nagyon kevés. (Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) \ -Ami a lakosságot illeti, meg kell jegyeznem, hogy a lakosságra jobban tudnak hatni azok, akiket az emberek ismernek. Ha az alispánja, a főszolgabírója, a jegyzője irányítja a munkálatokat, sokkal könnyebben és merem mondani, sokkal nagyobb eredménynyel lehet a rekvirálást elvégezni, (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) mint akkor, ha az ország autonóm közegei közé teljesen idegen testületet állítanak. (Ugy van!) Ami a jövendőt illeti, épen tegnap jutott kezembe egy brosúra, melyet a kormánybiztos urak egyike dolgozott ki már a jövő évi termés biztosításának módjára vonatkozóan. Tudom, hogy ez csak az ő egyéni véleménye, de ebben a brosúrában a katonai erő felvonulását hangoztatja nagyon nyomatékosan a szerző. Hozzáteszi ugyan, hogy amennyiben rendszere beválik, reméli, hogy nem lesz rá szükség, azonban kijelenti, hogy azért mégis szükség lesz nagyobb számú katonaságra is a renitensebb vármegyék és községek lakosságának megfékezésére. (Mozgás és zaj a ház minden oldalán.) Bocsánatot kérek, Magyarország lakossága, mely négy nehéz háborús esztendő alatt az erkölcsi és hazafias érzésnek olyan magas színvonaláról tett tanúbizonyságot, mely mindnyájunk tiszteletét vivta ki, nem érdemli meg, hogy megfenyitésére katonai erőt helyezzenek kilátásba. (Igaz ! Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) Igenis, ott, ahol szükséges, erélyesen kell fellépni, meg kell az illetőt büntetni, azonban egy katonai szervezetet állandósitani és ezzel kvázi Magyarország okkupáltságát dokumentálni nem lehet. (Élénk helyeslés a ház minden oldalán.) Az pedig, hogy egy vármegye, ahol kontón gentálisan kivetnek aratás után 3—6 hónappal beszállítandó 5000 vaggon termést, csak 1000 vaggont tud beszállítani, még nem jelent renitencziát, ez legfeljebb a rendszer fogyatkozásának későn való megnyilvánulása. A világért sem merem mondani, hogy nincsenek rejtett készletek. Igenis vannak. De ha az egész ármádiát mozgósítják, még akkor is lesznek — nemcsak Magyarországon, hanem mindenütt a világon, ahol a termelőnek kezében van a termése — olyanok, akik valamit megmenteni és elrejteni próbálnak. Ez kétségtelenül megvan, de a megoldás nem a karhatalom túltengésében, hanem abban keresendő, hogy idejekorán adjanak ki rendeleteket, melyek évrőlévre jobbak legyenek, mert hiszen senkitől sem kívánhattuk, hogy a háború első évében tökéletest produkáljon, mint ahogy most sem lehet esrt kívánni, hiszen a rekvHczió egy 20 milliós országban, ahol a szabad forgalom lekötése és az áruforgalom ezentralizálása már magában véve is szinte lehetetlenül óriási nagy vállalat, nem lehet olyan, hogy apró fogyatékosságai ne legyenek, adott mennyiségek literig menő pontossággal egyezzenek. (Elénk helyeslés.) Bátorkodom mindezekre a t. miuister ur figyelmét felhívni. Anélkül, hogy bármely irányban konkrét panaszszal élhetnék, csupán kötelességemnek tartottam őt arra felkérni, szíveskedjék rekonszideráczió tárgyává tenni, vájjon az élelmezési ügyek ellátásánál nem kellene-e egyes, a közelmúltban behozott reformokat ismét visszareformálni ; (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) nem kellene-e az ország nyugalmát azzal is elősegíteni, hogy több bizalommal viseltessünk a lakosság iránt (ügy van ! jobb felől.) és ne fenyítsük azokat, akik összességükben és összmunkájukban csak elismerést és dicséretet érdemelnek. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől.) Ezek után rátérek beszédem második, leglényegesebb részére, arra, amely a jelenlegi politikai helyzettel foglalkozik. (Halljuk ! Halljuk !) E tekintetben minden pártköteléktől menten tisztán és egyedül szabad meggyőződésemnek akarok itt kifejezést adni. Hozzáteszem, hogy a helyzetet meglátva és megismerve kétségtelen a ministerelnök ur tegnapi felszólalása után, hogy a házban a nagy többségnek megvan a nizusa arra, hogy abban a nehéz ütközőpontban, amelyet a ház közvéleményében a választójog kérdése képvisel, a közeledés és a megegyezés útjait keresse. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Csak az a kérdés, vájjon a megegyezés utjai hol és milyen irányban keresendők és találhatók ? En ebben a kérdésben, éj)en.20 éve vagyok érdekelve ; ennyi ideje annak, hogy a magam egyéni nézeteit a választójog kérdésében kifejeztem. Akkor kifejtettem már azt, hogy a választójog terén a széleskörű demokratikus választójognak vagyok hive ; hogy kívánom a választójog oly mérvű kiterjesztését, amely az általánosság alapelveinek megfelel. Amikor ezt az indítványt épen most 20 éve meg tettem, akkor ez az eszme itt épen nem volt még szalonképes, feltűnést keltett és főkép abból a körből és abból az irányból, ahol ez az indítvány elhangzott, ekszczentriczitásnak tekintették. Engem akkor sem és ma sem radikális messzemenő szempontok vezéreltek. Érzelmi alapon attól a meggyőződéstől vezéreltettem és az a hit élt bennem, — ismerve és látva a magam jogait, a magam egyéni eletének előnyeit és összehasonlítva a magam állapotát másoknak nehéz sorsával és jognélküliségével, — hogy ez a diszharmónia, amely egyeseket nemcsak a társadalmi és a magánélet viszonyaiban, de még a jogi élet terén is különös előnyökben részesít, nem tartható fenn és az emberi haladás szükségképen oda kell, hogy irányuljon, hogy a jogok és kötelességek közt nagyobb legyen az arány. (Élénk helyeslés.) Eötvös Józsefnek azon szavai vezéreltek engem, hogy »ne higyj oly gondolatnak, amelynek szived ellentmond.« Az én szivemnek gondolata az, hogy ezeket az előnyöket és kiváltságokat, ezeket a jogokat más hasonlókkal is élveztessem. Ez volt az én választó-