Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-780

780. országos ülés 1918 április 26-án, pénteken. 69 a tényleges tisztek mögött. (Igaz! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Lovászy Márton : A harcztéren mindig elsőosztályuak voltak. Urmánczy Nándor: Ha pedig a vasút jövedelmezőségére gondoltak, akkor inkább a legénységgel szemben fennálló igazságtalanságot kellett volna megváltoztatni, mert ma legénységi állományú katonák, altisztek, csak a harmadik osztályon utazhatnak, nem vehetik igénybe a magasabb kocsiosztályt akkor sem, ha megváltják a megfelelő polgári jegyet. így gyorsvonaton sem utazhatnak, mert a legtöbb gyorsvonaton nincs harmadik osztály. Hock János: Demokratikus. Urmánczy Nándor: A legénységgel szemben fennálló sok igazságtalanság közül csak egyet hozok fel. Aki a haza iránti kötelességet hiven teljesitve, megsebesült, vagy megbetegedett s kórházba került, az a zsoldját jóformán teljesen elveszíti. A közember 16 fillér zsold és 20 fillér hadipótlék helyett kap naponkint összesen 6 fillért, az őrmester 70 fillér zsold és 20 fillér hadipótlék helyett összesen 20 fillért. A tisztek ellenben — és ez a helyes, szocziális és igazságos rendelkezés — betegségük alatt is megkapják rendes illetményeiket minden levonás nélkül. Az előléptetéseknél is sok a panasz. Tartalékos főhadnagy pl. századossá csak akkor léphet elő, ha féléven át az első vonalban mint századparancsnok működött és működése kifogástalan volt. Helyes. A népfölkelő-főhadnagytól még ennél is több feltételt követ ebiek. Most jön az érdekes része a dolognak : a tényleges tisztektől mindezt nem követelik, hanem ha a most szokásos háromévi várakozási idő letelt, tekintet nélkül arra, hogy voltak-e a harcztéren vagy nem, előlépnek századosokká. (Mozgás.) A tartalékos főorvosok panaszolják, hogy az ő előléptetésük a háborúban sokkal lassúbb, mint volt a békében. Az állatorvosoknak az a jjanaszuk, hogy róluk jóformán teljesen megfeledkeztek a háború alatt az előléptetéseknél. Másik panaszuk pedig az, hogy ők semmi körülmények közt a Károlycsapatkeresztet meg nem kaphatják, még akkor sem, ha az első vonalba beosztott csapatnál teljesítenek szolgálatot, holott az állatorvos szolgája és a hozzá beosztott segédszemélyzet tagjai ezt megkapják. (Mozgás.) A mai uzsoraárak és a folyton fokozódó drágaság ránehezedik a katonákra és családjaikra is. A nyugdíjas tisztek panaszolják, hogy nem tudnak nyugdíj ukból kij önni. A háború alatt rokkanttá vált és nyugdíjazott tényleges tisztek helyzetére bivom fel a t. ház figyelmét. Hadnagyok, főhadnagyok, századosok lettek rokkantakká. Ezeknek életpályája tört ketté. Támogatni kellene őket melegebben, hogy több-kevesebb munkaképességükhöz képest megfelelő állást, elhelyezést nyerjenek. (Helyeslés balfélől.) Gyakran hangoztatott panasz az is, hogy mig az állami tisztviselők családi pótlékot kapnak, addig a tényleges tisztek nem kapnak. Egy főhadnagy felesége, akinek az ura 40 hónap óta szerb hadifogoly, s akinek három gyermeke van, kérdi, hogy 140 koronával a mai drága időben mihez kezdjen. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nehéz élelmezési viszonyaink között szinte természetes, hogy a legénységi élelmezés ellen a panasz általános. A bajt elősegíti az is, hogy sok visszaélés történik a legénység rovására. Sokszor többet számolnak el, mint amennyit a legénység tényleg elfogyasztott. Sok hátizsákban, postacsomagban olyan élelmiszer kerül csereforgalomba, vagy csempészkézre, amely a legénységet illette volna és amelyet a legénység fogyasztására is számolnak el. Főleg az idegenben, Galicziában, Montenegróban, Csehországban, Dalmácziában levő, főleg az idegen csapatokba beosztott és az idegen tisztek alá került magyarok koplalnak sokat. Egyik Sturmbataillonból jött ez a levelezőlap. Olyan levelezőlap ez, amelyre nem szabad semmit sem irni, csak a ezimet, mert a szöveg már rá van nyomatva kilenczféle nyelven : »Egészséges vagyok és jól érzem magamat«. Ugy látszik, onnan a magyarok nem küldhetnek más levelet, tehát a czimben küldtek üzenetet: »Tekintetes Meghalunk Éhen urnak, Budapest, Konti-utcza 4.« Ha nem is kell szó szerint venni ezt a czimzést, de mindenesetre annyira igen, ahogy egy másik levél megmagyarázza ezt (Olvassa): »Az egész legénység panaszra ment, mert a koszt már épen arra való, hogy éhen ne haljunk.« Pedig ezt a levelet egy Gebirgsbäckereihez beosztott magyaT irta. »A tiszt ur meghallgatta a panaszt és kaptunk egy órai testgyakorlást minden napra.« (Mozgás.) A tiszt természetesen cseh volt. Ráth Endre: A búzát kiviszik Csehországba, itt meg kukoriczát esznek. Kézdivásárhelyen 10 rész kukoriczát kapnak és egy rész búzát. Urmánczy Nándor : Bécs mellől egyik Arbeiterabteilungból írják : »A menázsit illetőleg csak annyit jegyzünk meg, hogy számos esetben mosdásra használjuk a vacsorát, mert egyszerűen sós meleg viz.« A 85. számú gyalogezrednél a legénység egy fél kenyér helyett újév óta naponként és fejenként egy negyed kenyeret kap. A szomszéd 4. lovashadosztálynál, amely cseh'és lengyel, a legénység most is állandóan fél kenyeret kap. Nem akarok erős kifejezést használni, csak kérdem, hogy szabad-e ilyet megtűrni ? (Helyeslés balfélől.) Rendszertelenül, egyenlőtlenül és nagyon gyakran igazságtalanul megy a szabadságolások ügye is. (Ugy van ! balfélől.) Itt nem a tisztek szabadságolására gordolok, mert az szabályozva van, noha ott sem tartják meg mindig a szabályokat. Épen az imént emiitett 85. számú gyalogezredtől informálnak ugy, hogy ott a tisztek szabadságolása nem megy szabályszerűen. A magyar katonákkal különösen sok igazságtalanság történik, mert — fájdalom — nagyobb