Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-779
779. országos ülés 1918 április 25-én, csütörtökön. m kell alakítani ahhoz a funkczióhoz, amelyet a politika ekszigencziái követelnek tőle. Már pedig, ha ismerjük Magyarországnak mostani közállapotait, gazdasági, közoktatási, közegészségügyi, népesedési viszonyait, lehetetlen dolog, hogy el ne facsarodjék a szivünk. Ez az ország a pusztuló ország benyomását teszi rám. Ott vannak a birtokviszonyok. Azt hiszem, hogy a világ egyetlen egy országában, még talán Romániában sem uralkodhatnak roszszabb birtokviszonyok, mint nálunk. Hiszen 2000 embernek tulajdonában van az ország, összesen 46'5 millió katasztrális holdat kitevő földjének több mint negyedrésze: 12 millió katasztrális hold. Ebben az országban 2 milliónál többre megy azon felnőtt, 24 évet betöltött állampolgárok száma, akiknek egyáltalában nincsen földbirtokuk, vagy csak kétholdas, vagy azon aluli földjük van. Hozzá kell tennünk — és ez jellemzi legjobban a mi birtokpolitikánknak, helyesebben mondva: birtokpolitikánk hiányának nemzetpusztitó, fajgyilkos voltát — hogy a teljesen birtoktalan elemek között, a mezőgazdasági munkások és cselédek között 78—80 százalékot tesznek ki a magyarok. Nálunk igen közönyösen, sőt különösen szokták megítélni ezt a szomorú állapotot, pedig ezek a számok szomorú képet tárnak fel előttünk. (Halljuk! Halljuk!) Ott van pl. Vázsonyi ügyvivő igazságügyminister ur választójogi javaslatának indokolásában egy nagyon különös passzus. Az nevezetesen, hogy mig a nemzetiségieknél kedvezőbb a birtoktalanok számarányával szemben a birtokosok számaránya, addig a magyar születésű, a magyar államnyelvü állampolgárok társadalmának 59%-a csak a birtokos,,, 41%-a pedig teljesen birtoktalan proletár. 0 erre azt mondja, hogy ez azt bizonyítja, hogy a magyarnyelvű állampolgárok társadalma demokratikusabb öszszetótelü, mint a nemzetiségű állampolgárok társadalma. Ha ez demokratikus összetétel, akkor én nem tudom, hogy mi a demokráczia. Nem demokratikus összetétel ez, hanem pauperisztikus és proletarisztikus összetétel, (ügy van! bal felöl.) Ezen segíteni kell, de egy olyan parlament, amelyet az ország lakosainak elenyésző kisebbsége választ, sohasem fog segíteni ezen a bajon. Azután ott van közoktatásügyünk rettenetes elhanyagoltsága. Akik vele foglalkoznak, azok tudják legjobban, hogy iskoláink mennyire elégtelenek. Száz- és százezerre megy azoknak a magyar gyermekeknek a száma, akik egyáltalában nem iskolázhatok be, egyszerűen az iskolák hiánya következtében. Ott van közegészségügyünk, ott van az óriási gyermekhalandóság. A magyar faj, hála Istennek, annyi nyomorúság, annyi szenvedés és annyi gazdasági, társadalmi és politikai elnyomás alatt is nőtt — teher alatt, mint a pálma, — nem vesztette el a maga fajfentartó és szaporító erejét. Sok magyar gyermek születik, de ötven százalékuk első életévében elpusztul a rossz gondozás, a nyomorúság miatt. Ha a gyermekhalandóságot meg akarjuk szüntetni, akkor is arra a gondolatra kell jönnünk, másra nem, hogy a magyar népnek gazdasági helyzetét feltétlenül javítani kell. (Ugy van! bal/elöl.) Ott van a tuberkulózis, mely évenként 70—80 ezer embert pusztít el és tíz év alatt annyit, mint egy világháború. Ez ellen is csak ugy lehet védekezni, ha a magyar népnek az életnívóját emeljük. És igy tovább, mélyen tisztelt uraim. Mindezeket a bajokat azonban csak egy olyan parlament orvosolhatja, amely a politikai jogegyenlőség idegszálaival ennek a nemzettestnek minden elhanyagolt és beteg sejtjével állandó és élő kontaktusban áll. Vagyis csak az igazi népparlament. A magyar parlamentnek szervezetét tehát a választójog kiterjesztésével azokhoz a funkcziókhoz kell alakítani, átformálni, amely funkcziők erre a parlamentre a közel jövőben várnak. A választójog kiterjesztése minálunk — hogy a további részletekre térjek át — szükséges azért, mert ezt a kérdést, amely a közéletet izgatja és a maga izgalmával elmérgesiti és infekczionálja, végre-valahára meg kell oldani. Nagyon fontos dolog az, hogy azt a munkát, amelyet a háború után el kell kezdenünk és folytatnunk a háború nagy anyagi és emberveszteségének pótlására, a háború sebeinek ós nyomoruságainak orvoslására, egy politikailag, gazdaságilag, közegészségügyileg, közoktatásügyileg jobb, fejlettebb Magyarországnak a megteremtésére, egy kultur-államnak a kiépítésére, mondom, nagyon fontos dolog az, hogy ezt a munkát teljes nyugalommal a már megalkotott demokratikus választójognak az alapján, a választójogi kérdés minden izgalmának és mérgének kiküszöbölése után kezdhessük meg és folytathassuk. Az angol parlamentre sokszor történik itt hivatkozás, akkor is, amikor ez a hivatkozás nem helyes; pl. mondjuk a képviselőházi testőrség alkalmazásánál. Egészen más dolog képviselőházi testőrséget alkalmazni az angol parlamentben, ahol nem kell küzdeni a nemzet önállóságáért, függetlenségéért, elemi jogaiért, életérdekeiért, amint a magyar parlamentben kell küzdeni, egészen más ott alkalmazni ezt a fegyveres őrséget, mint minálunk. (Ugy van! balfelöl.) Megmondom őszintén, a politikai angolkórnak nem vagyok barátja. Azonban ami jó, azt az angoloktól is eltanulhatjuk. Egy hang (a jobboldalon): Röviden beszélnek ! Jánossy Zoltán: Mindenesetre hosszasabban, mint a közbeszólás; de tessék megbocsátani érte, mert a beszéd természete, hogy mindig hosszabb, mint a közbeszólások. Az angol parlament vezető politikusai épen azzal indokolták meg ennek a kérdésnek a háború idején való napirendre kitűzését és a kérdés háború 8*
