Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-779

60 779. országos ülés 1918 április 25-én, csütörtökön. idején való megoldásának a szükségességét, hogy majd, ha egyszer elkövetkezik a háború óhajtott vége, akkor a nemzeti munkához minden zavar, minden izgalom nélkül, a felszabadított erők összefoglalásával lehessen hozzáfogni. Ezért alkotta meg az angol parlament épen ebben az esztendőben azt a legújabb választójogi reformot, amely Angolországban a választók számát megkétszerezte, olyanformán, hogy a 8 millió férfiszavazóhoz hozzácsatolt még 2 millió uj férfiszavazót s ezekhez még 6 millió nőszavazót. Ha méltóztatnak az angol példákat irányadóknak tekinteni, tisztelettel kérem önöket, hogy ezt a példát méltóztassanak követni. Nagyon fontos minálunk a politikai jogok kiterjesztése, az alkotmány demokratizálása alkotmányvédelmi szempontból. Sokszor emlegetjük, mindnyájan szivünkön hordozzuk a magyar nemzeti állam teljességének a kiépítését. Azonban kivül akadályokba ütközünk. Ezekkel az akadályokkal szemben össze kell foglalni Magyarországnak minden erejét a politikai jogok kiterjesztésével. Széchenyi mondotta, a legnagyobb magyar, aki szerette ugy a faját, mint önök, hogy az alkotmányt védelmezni annyit tesz. mint a jogokat annyira kiterjeszteni, hogy minél több embernek, lehetőleg az állampolgárok összességének álljon érdekében ennek az alkotmánynak a megvédelmezése. Addig Ausztriával szemben sem politikai, sem gazdasági követelményeinket, amelyeket nem tiszta passzióból, hanem a magyar nemzet létérdekeitől vezéreltetve követelünk, nem vívhatjuk ki, amig minden erőt, amely ebben az országban van, a politikai jogok általánossá tételével össze nem forrasztunk, össze nem foglalunk a nagy küzdelemben. Ne felejtsék el önök, amit Deák Ferencz mondott: ha # szabadok akarunk lenni, legyünk igazságosak. Es a magyar nemzeti állam teljességének a kiépítéséhez nemcsak az szükséges, hogy Ausztriából az állami élet minden funkcziójában függetlenek legyünk, hanem az is, hogy ez országnak minden lakosa, minden polgára bele legyen foglalva az ország szervezetébe, aki az ország életérdekeiért munkálkodik, küzd, szenved és harczol. (Mozgás és Mzbeszólásoh a jobboldalon.) Meg vagyok róla győződve, hogy' az eljövendő népparlamentben, — mert annak útját nem lehet elárkolni — ha benn méltóztatik lenni, illendő tisztelettel és türelemmel fogjuk meghallgatni. (Zaj és félHáltásolc a jobboldalon: Nem láttuk eddig!) Ha élek, ott leszek. Ami a Vázsonyi-féle javaslatot illeti, azzal — megvallom — nem vagyok megelégedve. En azt a szó szoros értelmében minimumnak tekintem. Nem vagyok vele megelégedve már a kiindulási pontja miatt sem, mert csak azokat a reformokat tartom életrevalóknak és életképeseknek, amelyek alulról, a népből, a nemzetből indulnak ki, ott verik gyökerüket és ugy fejlődnek terebélyes fává. Bizonyos régiókban, az egekben, akik fölöttünk laknak, nem szeretik, ha a fák az égbe nőnek, de mi meg, akik itt lakunk a földön, nem szeretjük, ha a fák az égből nőnek. Természeti törvénynek valljuk azt, hogy minden lent a földben, a talajban gyökerezik és sokkal jobban örültem volna, ha ez a reform nem onnan indult volna ki, ahonnan kiindult, hanem innen ebből a parlamentből. A választójog terjedelmével sem vagyok megelégedve, mert az én felfogásom szerint a politikai jogoknak csak egy mértéke és jogczime van: a politikai, az állampolgári kötelességeknek teljesítése. Aki állampolgári kötelességeket teljesít, azt a politikai jogok, az állampolgári jogok megilletik. Az én választójogi törvényem csak egy paragrafusból állana, t. i. a választójogi törvénynek a választójog terjedelmére vonatkozó része, abból a paragrafusból, hogy: minden 24-ik életévét betöltött magyar állampolgár, akár férfi, akár nő, egyenlő választójoggal bír. Valósággal gúny, nevetség és az általános választójog fogalma körül való teljes tájékozatlanságra vall az, ba ezt a választójogi javaslatot sokallják és általános választójognak teszik meg. Nem lehet azt mondani, hogy ez a javaslat az okszerűség legvégső határáig általános, mert ez a javaslat nagyon is szükkörü. Méltóztatnak visszaemlékezni arra, hogy amikor a kormányválság kiütött, a 48-as alkotmánypártban két határozati javaslat birkózott egymással. Az egyik a »lényeges« határozati javaslat, a másik pedig az, amely a pártnak kormánytámogatását ahhoz kötötte, hogy az eljövendő kormány a választójog terjedelmét nem szükiti nagyobb mértékben, mint a lemondó kormány. Ebben egy tény konstatálása rejlik. Öntudatosan használom ezt a kifejezést. Nem azt mondom, hogy ez beismerés, önkéntelen beismerés, hanem igenis azt állítom, hogy ez öntudatos, szántszándékos konstatálása egy ténynek, annak a ténynek, hogy ebben a választójogi törvényjavaslatban lehetőleg tekintetbe vétettek a konzervatív szempontok és a lemondott kormány a választójog terjedelmének szűkítésében elment addig a határig, amelyen túlmenni már nem szabad. (Ugy van! a baloldalon.) Hiszen ha nézzük az adatokat, amelyek rendelkezésre állanak, látjuk, hogy ez a javaslat Magyarországnak körülbelül 4,200.000-re tehető 24. évét betöltött férfi-lakosságából 3,500.000-ret vesz csak be az alkotmány sánczai közé, tehát 700.000-ret kihagy. Es ne feledjük el, hogy nemcsak férfi állampolgárok és országlakósok vannak, vannak ebben az országban nők is . . . Egy hang (a jobboldalon): De milyenek! Jánossy Zoltán: . . . akik ma már a férfiak munkáját végzik. Arra a közbeszólásra, hogy milyenek, azt felelem, hogy különbözők mindenféle tekintetben, még erkölcsi tekintetben is. Hiszen hallottuk, olvastuk, hogy a választójogi