Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-779

50 779. országos ülés 1918 április 25-én, csütörtökön. szem, ha egyik-másik minister urnak a kamrájába mennék, ott szintén sokat találnék. Nem vagyok hipokrita, őszintén megmondom, magamat állítom elő, ha ma hozzám eljönnének, ott is találnának 2—8 kiló paprikás szalonnát. Nem helyes ez sem, hogy amikor másnak 40 dekával kell megelégednie, akkor nekem 2—3 kilóm lehessen. Igaz, én reggelire, vacsorára szoktam fogyasztani. Különben ha egyes ember le is mond ilyesmiről, annak semmi közérdekű haszna nincs, mert az ilyent egységesen kellene megcsinálni. Mindannyian bűnösök vagyunk ebben, mindannyiunknak le kellene mondanunk, illetve amink van, be kellene szolgáltatnunk. Ennek megvolna az a nagy erkölcsi haszna, hogy ha Ausztria látja, hogy mindent odaadunk, amit tudunk, akkor kellő erővel léphetünk fel nemcsak Ausztriával szemben, hanem azzal szemben is, aki Ausztriát protezsálja. Szabó István: Adja ide Ausztria is iparczikkeit, ne csak mi a terményünket Ausztriának ! Fényes László: A falusi lakossággal szemben legyünk méltányosabbak, mert lehetetlen, hogy csak őket zsarolják, bennünket, nem. Mindannyian tiltakozzunk a rekvirálás ellen, bárhol is rekvirálnak. Állapítsák meg mindenütt, hogy mi termett, mit szedhetnek r össze ; ez a helyes, becsületes kormányzási elv. És mindenki csak könyvre vásárolhasson. Rekvirálni csak kivételes esetekben kell a termelőnél, ellenben a közélelmezési raktárakban, a közraktárakban és a házak pinczéiben, ott kell rekvirálni, ahol az árdrágítók és lánczkereskedők összezsúfolják a holmikat. A magánlakásokban, a gazdánál nem kell rekvirálni. Ne szítsák ezzel az elkeseredést. És ugyanakkor, amikor átadunk Ausztriának, amit átadhatunk, a magyar kormánynak kötelessége arról gondoskodni, hogy megfelelő ruha- és vászonnemüt kaphassunk viszont Ausztriától megfelelő áron. Meg kell szabni az előállítási költséget, tessék egy pár szakértővel megállapittatni a gabonának, a vászon-, ruhaneműnek, szövetnek az előállítási árát ós akkor azt mondani Ausztriának: ha ennyiért adtok szövetet, vásznat, akkor mi ennyiért adunk búzát, ha pedig ennyivel drágábban adtok iparczikkeket, mi is annyival drágábban adjuk oda terményeinket. Amikor ezeket az őszszel voltam bátor előhozni, akkor hátra fordultak az urak és nevettek rajtam, hogy hogy lehet ilyen naivitást mondani, hogy a búzát magasabb áron kell Ausztriának adni, mint amilyenen adjuk a mi belfogyasztásunkban. Hogy mennyire igazam volt, kiderül abból, hogy az ukrainai búza és a Németország által adott búza is mennyivel drágább a miénknél. Csak Magyarország olyan jó bolond, hogy olyan áron adja oda, amint ő maga fogyasztja. így következik be azután az az anomália, hogy a magyar gazdától 47 és 48 koronával szedik el a búzát métermázsánként a cséplés idején, amikor pedig vetnie kell, 70 koronát fizet ugyanazon búzáért a Hadi Terménynek ! (Zaj.) Engedelmet kérek, ez micsoda földmivelésügyi politika? Pedig azt akarják, hogy a gazdák búzát vessenek, mert ha nem vetnek, nagy baj lesz belőle. Ezekkel a dolgokkal törődni kell az országban, mivel törődjünk, ha nem ezzel? (Zaj.) A vállalatok nem segítenek a tisztviselőkön és nem tudják hova tenni a nyereségeket. Nagyon sok a szállítási költség, a regié; hiszen az az ügynök, aki összehozza az átadót az átvevővel, métermázsánkint 1 K hasznot kap, amikor alig marad annyi a termelőnek. És még mindig mennyi nyereségük van! Ezeken az állapotokon sürgősen változtatni kell, ezek nem függnek össze a politikával. Akár van megegyezés, akár nincs, addig, mig a forradalom ki nem üt, ezeket rendbe kell és rendbe lehet szedni; jóakarat, hozzáértés és ami a legfőbb, energia kell hozzá. Terror nem kell a közéletben, de energia kell a kormányzáshoz. Még egy szempontból vissza kell térnem az idegenek itt tartózkodására és pedig a lakásszükség szempontjából. Olyan mértéktelen a lakásínség ma már nemcsak Budapesten, de az ország minden részében, hogy szinte tűrhetetlen és épen a legszegényebb családok maradnak hajlék nélkül. Késő lesz őszszel a bajban kapkodni ; most tavasz van, őszig van idő, méltóztassék gondoskodni róla, hogy az idegeneket mind kitegyék az országból és a legszigorúbb erélylyel csak azokat engedjék be, akiknek itt fontos, sürgős és komoly dolguk van és csak arra a rövid időre, amig csakugyan dolguk van. Ide ne jöhessen be senki, ne lakhassák itt, ne foglalhassa el a magyar anyától és gyermekektől a lakásokat. Ezeket az idegeneket kitéve, mindjárt nyújthatunk néhány százezer családnak lakást. Ujabb lakásokat pedig építeni kötelességünk. A hadvezetőséggel kell érintkezésbe lépni, épitő anyagot szerezni. Eánk van, vasunk is, csak a hadvezetőségtől függ, hogy hozzá is juthassunk ; téglát elő tudunk állítani magunk. Van elég segédszolgálatos cseh, szlovén katona, azok, azt hiszem, csinálhatnak téglát, ha itt esznek bennünket. Fogjunk már most tavaszszal a lakások építéséhez és az idegenek kiutasításához, mert őszszel nagy baj lesz, nem lehet barakkokat és házakat majd két hét alatt építeni és az idegeneket sem lehet két hét alatt kitelepíteni. Most kell hozzáfogni, hogy mikor az őszi fagyok bejönnek, már készek legyünk vele. Az idegenekkel kapcsolatban egy szerencsétlen tervről kell beszélnem, amelyet, remélem, a technikai lehetőségek meg fognak akadályozni, amely ellen azonban okvetlenül tennünk kell valamit. Nem szeretek élesen személyek ellen beszélni, de kénytelen vagyok azt mondani, hogy néhány előkelő hivatalnok urnak eszébe jutott, hogy gyermek-akcziót csinál, hogy közel