Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-797
797. országos ülés 1918 június 21-én, pénteken. 507 felállíttassák egy magyar műszaki katonai akadémia ; s feltétlenül szükségesnek látom azt is, hogy a Magyarországon levő cs. és kir. főreál- s cs. és kir. alreáliskolák és hadapródiskolák a honvédelmi minister ur rendelkezése alá helyeztessenek és azokban már a folyó év őszén magyar legyen a tanitási nyelv. (Általános helyeslés.) Létay Ernő: Régi vágya volt ez a régi függetlenségi pártnak békében is ! (Zaj.) Szilágyi Lajos: Csak ez által lesz fedezhető a magyar hadsereg várható nagy tiszti szükséglete. A katonai szolgálatot teljesítő vármegyei, városi és községi tisztviselők és egyéb alkalmazottak felmentése érdekében, továbbá az orosz hadifogságból hazatért tisztek és legénység illetményeire vonatkozó sérelmes intézkedések megszüntetése érdekében külön interpellácziókat jegyeztem be, beszédem ezen részeit tehát elhagyom. Az indemnitást általánosságban elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: A honvédelmi minister ur kivan szólni. B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) Azzal a rövidséggel, amelyet a házszabályok rendelkezései elém szabnak, óhajtok reflektálni az indemnitási vita során elhangzott felszólalásokra. Sajnos, csak azokra reflektálhatok, amelyek közérdeklődésre tarthatnak számot ós nem valamennyire. (Félkiáltások a szélsőbaloldalon: A házszabálynak ez a rendelkezése a ministert nem köti.) De igen. Elsősorban is több képviselő, főleg pedig Kun Béla és Preszly Elemér képviselő urak a hadiözvegyek, árvák és rokkantak ellátásának ügyét hozták szóba. Azt hiszem, t. ház, nincs kérdés, amelylyel én behatóbban foglalkoznám, mint ezzel a kérdéssel. De tekintve azt, hogy rövid is az idő most és tekintve, hogy az ebbeli törvényjavaslat már a ház asztalán fekszik, azt hiszem, a t. ház elengedi azt, hogy ez alkalommal erről a kérdésről részletesebben nyilatkozzam, (ügy van!) Hiszen lesz bőven alkalom erre és hiszem, hogy ez mielőbb bekövetkezik. De felvetődött egy igen sürgős intézkedés szükségessége itt és ez az, hogy gyorsítsuk a rokkantak, özvegyek és árvák ellátásának folyósítását. Ha ugyanis valaki elhal, beszüntetik a család hadisegélyét és nagyon későn folyósítják a nyugdijat és ideiglenes segélyt. Ha valaki elesik, hat hónapon át folyósítják a rendes hadisegélyt a családnak. Ez a hat hónap ugy szűrődött le, hogy tapasztalat szerint ezen idő alatt lebonyolíthatók az ellátási ügyek legnagyobb tömege. Természetesen vannak esetek, midőn késedelem áll be, amidőn, egészen helyesen mondta Kun Béla t. képviselő ur, néha két évig is eltart a lebonyolítás. Ennek sokféle oka lehet. Vagy hiányzik valamely okmány, amelyet nem lehet beszerezni, vagy késedelmes eljárás folyik az egyes hatóságokkal és véletlenül egymás után több hatóság késlekedve végzi a dolgot, Gondoskodtunk erre nézve is oly módon, hogy a községeknek kötelességévé tettük, hogy ily esetekben a hat hónap után is nemcsak a nyugdíj t, de az ideiglenes segélyt is előlegezzék. Fényes László : Nem adják ki sehol! Szurmay Sándor honvédelmi minister: Annak igazán nem én vagyok az oka. Fényes László : A kormány ! Egy hang (a jobbóldalon) : Államosítsák! Szurmay Sándor honvédelmi minister: Tessék konkrét esetet idehozni panaszszal, akkor táviratilag elrendelem. (Halljuk ! Halljuk !) Az ügy gyorsításra azonban más intézkedést is tettünk. Kiadtunk egy kis kátét, egy füzetet, amelyben a szétszórtan levő rendelkezések összefoglaltatnak, kiadtuk az összes hatóságokhoz, bezárólag a községeket. Ebben minden meg van mondva, mit kell konkrét esetekben tenni sőt adtunk nyomtatványokat is, még pedig oly egyszerű nyomtatványokat, hogy sok hatósági bizonyítványt tettünk feleslegessé. Feleslegessé válik pl. a nyomtatvány kitöltésével és az illető községi előljáró igazolásával, hogy nem kell beszerezni az együttélési, a vagyontalansági bizonyítványt, az árvák elláttatlan voltáról való bizonyítványt, mert ezzel a nyomtatványnyal minden igazolva van, minden elő van készítve. Tetemes egyszerűsítés ez és mindent elkövetünk, hogy az eljárását gyorsítsuk, de hiszem, hogy az ellátási törvény kapcsán is az ügy ezen része is tetemes lépéssel fog előrehaladni. A rokkantak elbocsátásának kérdését hozta szóba nemcsak Kun Béla t. képviselő ur, de a mai vita során Meskó Zoltán képviselő ur is. Kétféle kategóriája van, t. ház, ami beteg, illetőleg sebesült vitézeinknek. Az első kategóriába sorolom azokat, akik már annyira felgyógyultak, hogy lábadozóknak nevezhetjük őket. A másikba pedig azokat a gyógyultakat, akiknek oly testi fogyatkozásuk maradt, amelyre az ember ha ránéz, már látja, hogy rokkantak, béna az egyik karjuk vagy lábuk. Az egyik kategóriára nézve tisztelettel jelentein a t. háznak, hogy elrendeltem az összes egészségügyi intézeteknél, nemcsak a katonai kórházaknál de a magánápolásban levőket illetőleg is, az önkéntes betegápolás szolgálatában álló kórházaknál is, hogy ily embereket három hónapra azonnal szabadságoljanak, (Helyeslés.) ha megvan a garanczia arra nézve, hogy annak az embernek az állapota nem rosszabbodik otthon. Lehetővé tettük azt is, hogy ellátásuk feljavítására az élelmezési járulékot, napi 3 koronát otthon is megkapják az egész időre. (Helyeslés.) Ezzel nemcsak az egyén érdekét mozdítjuk elő, hanem a közgazdasági érdeket is, mert ez emberek otthon is csak dolgozgatnak valamit. Aki nem tud dolgozni, legalább felügyel, eldirigálja a dolgot. (Igaz! Ugy van !) Sokkal súlyosabb a helyzet a másik kategóriánál, azoknál az embereknél, akik utókezelésre szorulnak. Bő tapasztalatot szereztünk e téren és tudjuk, hogy műiden egyes ember ellenkezik az utókezeléssel szemben, egyik sem akarja vállalni, azt mondják, már nem fáj semmi, hazamehetnek, 64*
