Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-797

797. országos ülés 1918 jiuiius 21-én, pénteken. 505 Az előttem szólott t. képviselő ur legutolsó mondata ellen saját tapasztalatom alapján a leghatározottabban tiltakozom. Ha valakinek, nekem vannak adataim ; sokkal több adatom van, mint Urmánczy Nándor t. képviselőtársamnak és ha én azt tapasztaltam volna valaha, hogy a magyar honvédelmi minister ur az általam tudomására hozott visszaélések tekintetében nem intézkedett volna, én lettem volna az első, aki a honvédelmi minister ur ellen itt a házban a lehető legélesebb támadást intéztem volna. Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Határozottan ellenkező nézeten vagyok tehát, mint a t. képviselő ur, mert ón meg vagyok róla győződve, hogy báró Szurmay Sándor honvédelmi minister ur igenis tőle telhető módon mindent elkövet arra, hogy a tudomására hozott kifogások, panaszok megvizsgáltassanak és orvosoltassanak. (Helyeslés a jobboldalon.) Eögtön szolgálok egy konkrét példával. Az elmúlt esztendő október havában itt a ház nyilt ülésén arra kértem az igen tisztelt honvédelmi minister urat, hogy a háború kezdete óta a fronton szolgáló katonák érdekében eszközölje ki azt, hogy ezek a katonák hosszabb időre a front mögé visszavonassanak s ezáltal a hosszú frontszolgálat után némileg jutalmaztassanak. örömmel konstatálom, hogy a hadseregfőparancsnokság e tekintetben intézkedett. Minden ilyen katonát, aki a háború kezdete óta a fronton van, három hónapi időtartamra hátravonnak, sőt ebből a. három hónapból négy heti üdülési szabadságot is kap minden egyes katona. Amikor ezt örömmel konstatálom, kérem az igen tisztelt honvédelmi miniszter urat, méltóztassék a legszigorúbban ellenőrizni,, hogy ez a humánus intézkedés tényleg végre is hajtassék. Ezúttal azokra a derék harczosokra kívánom a honvédelmi miniszter ur figyelmét felhívni, akik a háború kitörésekor épen a leszerelés előtt állottak. Ezek közül a legrégibbek azok a haditengerész-katonák, a kik. 1910-ben vonultak be, 1914 július 23-án negyedik szolgálati évüket töltötték be, ma pedig nyolczadik szolgálati évüket szolgálják már a haderő kötelékében. (Helyeslés a jobboldalon.) A haditengerészek után a legrégibbek a lovasságnál és a lovagló tüzérségnél szolgáló azon katonák, akik 1911 őszén vonultak be, 1914 Julius 23-án tehát harmadik szolgálati évüket töltötték be, ma pedig hetedik szolgálati évüket szolgálják. De nemcsak a lovasságnál és a lovagló tüzérségnél, hanem a gyalogságnál, továbbá az árkász-, utász-, vasutas- és távirász-csapatoknál is vannak igen nagy számmal altisztek, akik 1911-ben vonultak be, 1913-ban szabadságoltattak volna, azonban az uj véderőtörvény alapján még egy évig visszatartattak, tehát jelenleg szintén a hetedik szolgálati évüket szolgálják. T. ház ! Rettenetes még csak elgondolni is, KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIX. KÖTET. hogy mily áldozatot hoztak ezek a katonák a haza oltárán. Közülük igen sokan nős, családos emberek és öveiktől, otthonuktól, a békés polgári munkától immár hetedik, illetőleg nyolczadik éve vannak elvonva. De a nőtlenek is legszebb férfikorukban hét, illetve nyolcz esztendeje vannak megakadályozva abban, hogy egzisztencziát és családot alapithassanak. Felesleges ehhez minden kommentár, egyszerűen arra kérem mély tisztelettel a honvédelmi minister urat, méltóztassék ezeknek a katonaknak az ország belsejében, az otthonukhoz legközelebb eső helyőrségben való alkalmaztatását kieszközölni. (Helyeslés jobbfélől.) Ha pedig ez nem volna lehetséges, méltóztassék egy körrendeletet kiadni, hogy a hetedik vagy nyolczadik évüket szolgáló katonák felmentési ügyeit a községi elöljáróságoktól kezdve fel egészen a ministeri bizottságokig, mindenki az egész vonalon a lehető legjobb indulattal kezelje. Ugy hiszem, hogy össze-vissza csak néhány ezer emberről van szó, mert a hetedik, illetve nyolczadik évüket szolgáló katonák közül azóta már igen sokan elestek, meghaltak, eltűntek, hadifogságba kerültek, megrokkantak, itthon alkalmaztatnak, vagy pedig már sokan fel is mentettek. Méltányos, hogy az a néhány ezer ember, aki még kint van, megkülönböztetett elbánásban részesüljön. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) i Ezek után áttérek Urmánczy Nándor t. képviselőtársamnak azon határozati javaslatára, amelyben utasíttatni kívánja a kormányt, hogy törvényjavaslatot terjeszszen be az önálló magyar hadsereg felállításáról. (Halljuk! Halljuk!) Bocsánatot kérek, senki rólam kétségbevonni nem fogja, hogy én az önálló magyar hadsereg lelkes hive vagyok és senki és semmi sem tarthat vissza engem ' attól, hogy a magyar hadsereg mielőbbi felállítása érdekében a legkérlelhetetlenebb agitácziót fejtsem ki a sajtóban vagy a parlamentben, de amit most Urmánczy képviselő ur akar, azt egyszerűen nem értem, mert én a magyar hadsereg kérdését ép olyannak tekintem, mint a béke kérdését és miként a béke kérdésében nincsen különbség magyar s magyar ember vágya között, akként a, magyar hadsereg kérdésében is — meg vagyok róla győződve — sem itt, a házon belül, sem a házon kivül magyar ember és magyar ember vágya, között különbség nincs. (Ugy van! jobbfélől.) Fényes László : Fájdalom, van ! Szilágyi Lajos : Kérem Fényes képviselő urat, méltóztassék türelemmel meghallgatni okfejtésemet ; meg vagyok róla győződve, hogy meg fogom győzni. Hogy miért akarja most Urmánczy képviselő ur megszavaztatni a magyar képviselőházat a magyar hadseregről, mikor közöttünk ugy sincs ebben a tekintetben különbség és hogy miért akar most egy ilyen határozatot provokálni, mikor a magyar hadsereg kérdésében itt már felelős kormány-nyilatkozatok történtek, azt én nem értem. Ugyan hogy áll most a helyzet ? Gondoljuk csak meg részletesebben. Az 1867. évi XII. t.-czikk alapján Ö felségének a haderő vezényletére, vezér64