Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-797
504 797. országos ülés 1918 június 21-én, pénteken. Ezt mi tettük meg a törökökkel. De oly eset még nem volt a világtörténelemben, hogy egy nemzet szuverenitása, állami függetlensége és önállósága veszszen el akár egészben, akár részben azon szövetséges javára, melylyel karöltve, melynek oldalán együtt vivta a világ legnagyobb háborúját a legnagyobb vitézséggel, a legdicsőségesebben. (Helyeslés a baloldalon.) Fényes László: Melynek czéljaiért vérzett ! Balla Aladár: Ez épen olyan volna, mint ha mi a német szövetségesünkkel együtt a mi kölcsönös hűségi magatartásunk emlékére templomot akarnánk építeni és az utolsó, végső falazásnál mi magunk segitenők az utolsó kijáratot magunkra ráfalazni. (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) Meg vagyok győződve, hogy ezen szövetségi kimélyitésre vonatkozó gondolatok nem ötletszerűen vetődtek fel. Már tavaly, amikor én Berlinben jártam, egy nagyon ismert, hires német birodalmi politikustól és vezérférfiutó] hallottam azt ezen kijelentés formájában : »Diese Frage wurde von langer Hand vorbereitet.« Már régesrégen nagyon kedvelt ideája volt ez a német vezető-politikusoknak és hogy létrejöhetett, nem is kell olyan nagyon csodálni. Hiszen a monarchia másik felében a most legmegbízhatóbb politikai párt : a Kornblumenisták pártja, a buzavirágos nagynémetek pártja, mely még másfél évtizeddel ezelőtt irredentista velleitásai miatt rendőrkézre került, leghűbb támasza a Mitteleuropa ideájának és bizony hozzájárultak ahhoz a mi nagynémet barátaink is, akik Berlinben nem egészen kötelességszerűen világosították fel az illetétékes tényezőket és ugy adták be ott, legalább Magyarországra vonatkozólag, ennek az egész kérdésnek jelentőségét, mintha itt mindenki csak azt várná, hogy mikor lehetünk mi annak a keletkező német Oberstaatnak a Bundesstaatja. Platthy György: Politikai vigéczek ! Lovászy Márton : Ámítás folyik ! Balla Aladár: Lojálisán, nyomatékosan kijelenteni, hogy nem vagyok ugyan hive ennek a Bundesstaatnak, — hiszen egész természetem, felfogásom, politikai nevelésem is ellentmondana ennek, mert ón csak a teljesen független, önálló magyar nemzet jövőjét és politikáját szolgálom, — (Élénk helyeslés a baloldalon) azonban elismerem, hogy német szövetségesünk óriási teljesítményeivel bizony megóvta a magyar nemzetet az ellenség inváziójától. De remélem, hogy ő is súlyt vet arra, hogy a magyar nemzet az uzsoki szorosban, Gorliczénél és egyebütt csak az ő védelmében folytatta azt a szövetségi hűségnek megfelelő óriási és a történelemben igazán kimagasló harezot . . . Lovászy Márton : Az egész nagy orosz haderőt magunkra vontuk, hogy ne mehessenek Berlinbe ! Balla Aladár: Arról talán tud a t. honvédelmi minister ur is, hogy a magyar nemzet mily óriási erőkifejtéssel verekedett és tartotta fel a hatalmas ellenséget arra az időre, mig a németek a francziákkal végezni akartak. (Igaz I Ugy van ! a baloldalon.) Hogy ezek a még gróf Tisza István által is perhorreszkált túlságos kiterjeszkedési és a közösségi viszony megállapítására vonatkozó német törekvések ne sikerüljenek, bátor voltam én is óvó, intő, gyenge szavamat felemelni. De nemcsak a magam nevében emeltem fel szavamat. Tettem ezt boldogult, felejthetetlen jóbarátom Holló Lajos nevében is, mint az ő végső akaratának végrehajtója, aki, mintha halálának közeledtét érezte volna, (Halljuk! Halljuk! balfelől.) a képviselőház egyik legutóbbi ülésén arra kért engem, hogy amennyiben az indemnitási vita során nem lenne alkalma felszólalhatni, tegyem én szóvá a német szövetségi szerződés mélyítésére vonatkozó tendencziák kérdését. Mert ha valami veszélyes abban a tekintetben, hogy alkotmányunk és nemzeti szuverenitásunk csorbát szenvedjen, ugy a Mitteleuropa államuniójának létrejövetele az lesz. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) De én bizom a józan magyar nép politikai érettségében, hogy nem kényszerítteti bele magát a német szövetségi szerződés olyan mélyítésébe, mely nemcsak a bekövetkezendő békeszempontjából válhatik ismét veszélyessé, (Ugy van! a baloldalon.) hanem amely különben is feltétlenül veszélyt rejt magában nemzeti szuverenitásunk szempontjából. Hiszen el kell gondolnunk, hogy Payer alkanczellár, aki majdnem olyan illetékes a központi hatalmak vezetésében, mint gróf Tisza István, legilletékesebb urának, gazdájának, Vilmos császárnak, de legalább is Hertling kanczellárnak tudomásával mondta el ezeket a nagyon fontos, nag3^jelentőségü dolgokat, (Helyeslés a- szélsőbaloldalon.) s hogy akkor, ha ez létrejön, a gróf Tisza István által hangoztatott nemzeti szuverenitás aligha marad tökéletesen megóva. Fényes László : Papiroson ! Frázisok ! Elnök : Kérnem kell a képviselő urat, hogy beszédét befejezni szíveskedjék, mert a fél óra letelt. Balla Aladár: És amennyire bizom a magyar nép józan politikai érettségében, oly kevéssé bizhatom a jelenlegi kormányban, amelynek egyes tagjai iránt különben a legnagyobb tisztelettel vagyok s képességeit nem vonom kétségbe, — bár nem akarom külön kiemelni, de mégis hangsúlyozom, hogy mag} r ar nemzeti szempontból Szurmay honvédelmi minister ur iránt a legnagyobb hódolattal és tisztelettel vagyok, — (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) ha politikai ténykedése arra enged következtetni, hogy nemcsak a Mitteleuropa veszedelmes közjogi kérdésének megoldásánál, hanem a magyar alkotmányjogunkat érintő összes többi közérdekű kérdésnél nemcsak nem képes, de egyáltalában nem is akarja a magyar nép, a magyar nemzet érdekeit megóvni, megvédeni. Ezért nem fogadom el a költségvetési felhatalmazási törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Ki a következő szónok ? Hoványi Géza jegyző: Szilágyi L^jos! Szilágyi Lajos: T. ház! (Halljuk! Halljuk!)
