Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-797

797. országos ülés 1918 június 21-én, pénteken. 503 jobban lázítja a közvéleményt, mint gróf Károlyi beszéde. Fényes László: Payer beszéde lázit! Balla Aladár: De hol volt a t. ministerelnök ur és igen tisztelt gróf Tisza István képviselőtársam az ő felháborodásával ezen beszéd és ezen ezikkek után ? Miért nem adott kifejezést akkor gróf Tisza István és Wekerle Sándor ministerelnök azon kívánságának, hogy az ilyen nyilatkozatokkal, ilyen czikkekkel szemben a preventív rendőri intézkedésekhez kell folyamodni ? Miért nem tett kifogást ilyen nyilatkozatok és ezikkek ellen ? Azért nem, mert Sándor Pál és Urmánczy Nándor, aki gyönyörű hazafias beszédében mindenesetre olyan vérlázító és hátborzongató dolgokat mondott el, amelyekről ha tudomást vesznek a magyar katonák, amennyiben még arról nem tudtak volna, esetleg bizonyos elkedvetlenedéssel harczolnának tovább, — Sándor Pál és Urmánczy Nándor nem konkurrenczia hatalmi kérdés szempontjából. Sándor Páltól nem féltik a hatalmat, de igenis, féltik ettől a nemzeti radikális irányzattól. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Félnek attól, hogy ha egyszer a legilletékesebb tényező arra az igen helyes meggyőződésre jut, hogy az ő trónjának, az ő monarchiájának legbiztosabb támasza az, ha a nép támogatja, ha népjogok és a magyar alkotmányjogok tiszteletben tartása mellett fog kormányozni ebben az országban, akkor nem az önök sorából fogja választani a kormányzó férfiakat, hanem azok sorából, akik a nép jogait követelik, és akiknél mindenesetre lesz olyan jó kézben a kormány, mint amilyenben most van. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon. Mozgás a jobboldalon és a középen.) De t. képviselőház, ha már megezenzurázzák ezeket a lazításra alkalmas beszédeket, akkor miért nem czenzurázzák meg azokat is, amelyek onnan túlról hangzanak el, amelyeket Payer német birodalmi alkanczellár mondott és amelyek a Neue Freie Pressében jelentek meg fehér folt nélkül, legalább is olyan publiczitással, mint gróf Károlyi Mihály beszéde a Szegedi Naplóban, vagy nem tudom, hol. De a kormány megengedte, —- igen helyesen — annak közlését is, hogy mit határozott pl. a bécsi munkástanács ezen szövetségre és a békére vonatkozólag. A határozat így szól (olvassa) : »A munkástanács követeli, hogy az osztrák kormány necsak hajlandónak mutatkozzék mindenkor az annekszió és hadikárpótlások nélkül való béke és a nemzetek ligája megalapításáért való tárgyalások megkezdésére, hanem hogy jelentse ki, hogy kész minél gyorsabban az ellenséges államok kormányait is az ily alapon való béketárgyalások megindítására felszólítani. A munkástanács felhatalmazza a német szocziáldcmokrata képviselők klubját, hogy követelésüket haladéktalanul terjeszsze a külügyminister elé.« (Felkiáltások a baloldalon: Nagyon helyes!) Méltóztatnak emlékezni hogy a június 5-én tartott képviselőházi ülés folyamán gróf Tisza István igen t. képviselő ur, mint a magyar közvélemény reprezentáló] a (Mozgás a baloldalon.) — legalább a ministerelnök ur ezt állapította meg róla — azt a kijelentést tette, hogy a német szövetségi szerződés kimélyít és ér e vonatkozó tendencziáknak, kívánságoknak óriási nagy alapja, óriási nagy tábora és talaja van Magyarországon. Hát, ha ez igy áll. . . Laehne Hugó: Eger megmutatta! Balla Aladár : . . . akkor miért az a sürgősség, hogy azonnal, de mindjárt, még a háború befejezése előtt csinálják meg a német szövetségi szerződés ezen mélyítését a Mitteleurópát képező államok unióját, amikor nem kell félni semmiféle veszélytől, hisz honnan is jöhetne veszély ? Mondom, miért akarja ezt a mostam igen kiválóan bevált német szövetségi szerződést most a háborúban c képviselőházzal megcsinálni, mely képviselőház — mondjuk már egyszer ki őszintén — csak önmegtermékenyítés folytán van még életben. (Derültség.) Hisz azt méltóztatnak mondani, hogy a közvélemény, ha majd feloszlatják a házat, vagy ha majd a normális állapotok beálltával ugy is uj választások következnek, az a nagyon megbízható közvélemény ugy is olyan többséget fog ide küldeni, amely óriási lelkesedéssel fogja biztositani a szövetség mélyítését a németbarát politikusok részére. De ugy látszik nincs egészen ugy ezzel a közvéleménynyel ! Méltóztassanak csak visszagondolni, hogy a Payer-féle nyilatkozat micsoda meglepetést, hegy ne mondjam, megdöbbenést okozott. Dicséretére legyen mondva a magyar sajtónak, lapjaink legnagyobb része, köztük épen a legolvasottabb »Az Ést« és »Magyarorszá g« s a többi lapok is mily behatóan méltatták Payer alkanczellár urnak magyar alkotmányunk ellen indított eme nagyon éles offenzíváját. De meg is hökkentek akkor a mi kormányzó férfiaink és ki is ment a rendelet, hogy aki ezentúl akár alkotmányosan, akár intervju formájában, akár hivatalos formában e kérdéssel foglalkozik, szordinót alkalmazzon és nyilvánítsa ki, hogy a mélyítés kérdése még nem befejezett dolog. Hát ne is legyen, olyan formában se, mint Payer ur kívánja, de még hasonló formában sem. Mert ez volna a világtörténelem legnagyobb monstruózitása, csodája, talánya. (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) Mert arra már volt eset, hogy az egyik állam a másikat meghódította, szuverenitása alá vonta. Ennek leggyakoribb példája, mint méltóztatnak tudni, az, amikor egy hóditó állam a hatalomnak és győzelmes fegyverének erejével kényszeríti a meghóditottat országának, vagy országa egy részének és ezzel járó szuverenitásának feladására. Oly esetet is tudunk a történelemből, midőn valamely nemzetnek vezérlő férfiai árulással más nemzet, más állam kezére juttatták az országot. Történt ez — szomorúan tudjuk — másfél száz év előtt. Oly eset is van, midőn az egyik állam a másiktól annak kisebb részét, egy országrészt készpénzen megvásárol.