Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-797

797. országos ülés 1918 június 21-én, pénteken. 50 vényjavaslat a ház elé kerül. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Méltóztassék megbocsátani, hogy a most érvényben lévő házszabályok által olyan rövid időre szabott felszólalásomban csak bizonyos rapszodikus módon adhassam elő mindazon benyomásaimat, amelyeket a képviselőház eddigi indemnitási tárgyalásai során szereztem és igy nem is kronologikus sorrendben, hanem az aktualitás jelentőségénél fogva fogom megjegyzéseimet megtenni. (Halljuk ! Halljuk ! balfelól.) A tegnapi vita folyamán egy nagyon szomorú eseménynyel foglalkozott a függetlenségi és 48-as párt elnöke és vezére, gróf Károlyi Mihály. Felszólalására Wekerle Sándor igen t. ministerelnök ur, valamint Szterényi József kereskedelmi minister ur is válaszolt. Ezzel a véres eseménynyel, amelynek szinhelye tegnap Budapest volt, behatóan foglalkozva, bizony az a meggyőződésem, az az érzésem, hogy talán nem egészen helyesen intéztetett el ez a kérdés. T. képviselőház, ilyen a forrpontig jutott elkeseredés lecsillapítására nem elegendő a hatalmi szó/, a fegyverek ereje, hanem a megértésnek mindenkit kiegyenlítő hangjára van szükség. Es miután a ministerelnök ur, valamint Szterényi kereskedelemügyi minister ur egyáltalában nem mutatott hajlandóságot arra, hogy a munkásság által gróf Károlyi utján itt előterjesztett kérelmeknek bizonyos tekintetben eleget tegyen, (Ellenmoniások jobb felől.) mindjük egy öt tagú bizottság kiküldésével a munkásságot meghallgassa, és miután most igen fontos kérdésekről, valamint saját erkölcsi presztízséről van szó, nagyon helyesen cselekedett a szocziáldemokrata párt vezetősége, mikor közülünk kért fel valakit arra, hogy az ő mellőzésével most végrehajtandó vizsgálat az itt előadottak alapján is foganatosittassék. Egy levél kíséretében beküldték nekem — talán viszonválasznak is nevezhetném — azt a védekezést és egyszersmind kivánságot, amelyet a kereskedelemügyi minister ur tegnapi előadására vonatkozólag figyelembe venni kivannak. Méltóztassék megengedni, hogy ezt felolvassam. (Olvassa) : »Valótlanság, hogy a panaszbizottságra nincs a kormánynak befolyása. A kereskedelmi és a pénzügyi kiküldött utasításokat kapott, hegy a béremeléseket akadályozzák meg. Hallgassák ki esküalatt Madarits ipari főfelügyelőt, aki a vagongyári tárgyalások felfüggesztését kérte, hogy a ministeriumtól további utasítást kérjen. A harminezhét millióból a m. kir. vasgyárak munkásai egy fillért sem kaptak. Ezt a pénzt az államvasuti műhelyek munkásai kapták. Igaz, a panaszbizottság elutasította a munkásokat, de megállapította, hogy a bérek 32—35 százalékkal alacsonyabbak. Hallgassák ki erre nézve Hunke altábornagyot, a panaszbizottság elnökét. Elutasították a munkások kérelmét, mert a gyár a termelés csökkenéssel félrevezette a bizottságot és elhallgatta, hogy a szakmunkások száma 50 százalékkal csökkent. | Igaz, hogy nem szabad sztrájkolni, a törvény tiltja, de tiltja a kizárást is. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Ugyanaz a szakasz tiltja. Mégis Szterényi biztatta föl 1918 márczius 8-án a gépgyárosokat a kizárásra. Erre nézve hallgassák ki eskü alatt Szüry államtitkárt, Ladányi főtanácsost, Méhely Kálmánt, és Gvercsek tábornokot. Vaskosan téved a minister, ha azt állítja, hogy a májusi sztrájk hat-hét napig tartott. Egy és fél nap után a szakszervezet leszerelte és azt még azon a napon Szterényinek a küldöttség be is jelentette. A küldöttség ottlétekor a sztrájkolok máris dolgoztak. A minister azonban nem tartotta be igéretét és a mai napig többszöri sürgetésre még csak nem is fogadta a szakszervezet képviselőit. A köszönet dolgában is téved a minister. A köszönet az államvasuti műhelymunkások bérjavitásánál volt és nem a Máv. gépgyári esetben ; hiszen itt a munkások egy fillért sem kaptak. Aláaknázta az országot Szterényi. A gépgyárakban Budapesten a legnagyobb rend van. Hallgassák meg a gépgyárosok elnökét, Kornfeld bárót és a többieket. Ezt a szakszervezet jelentette. Ezt hivatalosan is elismerték. Ezzel szemben Szetrényi provokáló rendeleteivel felforgatta a termelési rendet. Csendőrökkel lehet halálos csendet teremteni, de többtermelést nem. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) A dobálásra vonatkozóan Wekerlét félrevezették Még a lövés előtt a csendőrök szuronynyal és j)uskatussal több munkást megsebesítettek. Miért? Ki dobált akkor? A munkások eskü alatt vallják, hogy nem dobáltak és akik az őrnagygyal szemben állottak, nem láttak dobálást és ilyesmi nem is fordult elő. Az őrnagy ur igy akarja magát igazolni.* Fényes László: Lesz-e vizsgálat az őrnagy ellen ! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek t. képviselő urak! Balla Aladár: Én nem hiszem, hogy a mélyen t. ministerlenök ur és Szterényi kereskedelmi minister ur akkor, mikor ilyen komoly, objektív érvekkel támogatott és igazán mérsékelt hangon előterjesztett védekezésről és a munkásság kívánságáról van szó, mikor taxatíve felsorolják, milyen ténykörülményre, kit akarnak tanuképen meghallgatni — és azt hiszem, elég hitelt érdemlő személyeket neveztek meg — hogy akkor ezen kívánság teljesítése elől elzárkózzanak. Ezután áttérek egy másik inczidensre, amely itt tegnapelőtt a képviselőház szine előtt játszódott le. Méltóztatnak emlékezni : hazafiúi gondtól terhelten, ránezos homlokkal állt fel Tisza István gróf igen t. volt ministerelnök ur-, hogy az indemnitási vitában részt vegyen. Mikor beszédének ama részéhez jutott, amelyben foglalkozni kívánt gróf Károlyi Mihály és elvtársainak a választójogi gyűléseken, igy legutóbb a szegedi gyűlésen mondott beszédével, a szenvedély valóságos paroxizmusával támadt erre a pártra (Felkiáltások jobbfelől: Érthető !) és hajszál hijja, hogy mindjárt