Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-779

40 779. országos ülés 1918 április 25-én, csütörtökön. dezni a nemzet itthon maradt részét, amely a háborúban levőket is képviseli. Kállay Tamás : Ugyanezek jönnének ide ! Fényes László : A nemzet majd meg fogja adni a választ arra, hogy kik mellett van, azok mellett-e, akik a választójog szűkített mértékét akarják, vagy azok mellett, akik az egész javaslatot vagy még annál is többet kivannak. De én ezzel még nem látom befejezettnek a választójogi küzdelmet. Annak csak akkor lesz vége, ha minden ember, aki él és dolgozik, megkapja a választójogot. Zábráczky József: És ha elég érett lesz reá ! Elnök: Kérem Zábráczky képviselő urat, tartózkodjék a közbeszólásoktól ! Fényes László : A nemzeti szempontokat én is tekintetbe veszem. Ha ugy tetszik, azt mondhatom : fanatikusan magyar vagyok. De az én magyarságom nem tudja tovább nézni azt a tülekedést, azt a korrupcziót és mindenek felett azt a tehetetlenséget, amely ma a kormányzatban megnyilvánul. Nem egyes embereket okolok ezért, hanem a szellemet, a rendszert, az egész politikai csoportosulást, ugy, amint van. Igazuk van a szoczialistáknak és mindazoknak, akik a választójog nagymértékű kiterjesztését kivár;ják, hogy máskép nem jöhet rendszerváltozás, mint ezen az utón. De attól tartok, hogy egyelőre ha ezt megkapjuk, akkor sem lesz rendszerváltozás. Az utóbbi időkben a választójog szekeréről le szálltak néhányan. Leszállt annak idején maga gróf Tisza István, odadobta a gyeplőt s azt mondta : Tessék, gázoljon el a kocsi, ha tetszik. Azt hiszem, a politikai karrierjén keresztül is fog gázolni. De fel kapaszkodtak a kocsira sokkal kevésbbé jóhiszemű emberek, mint ő ; felkapaszkodott a választójog szekerére a nagjdiőke és nagytőke sleppje : az ügyeskedők. Ezek fogják megint a hatalmat a kezükbe keríteni. (Ugy van/) Épen azért nem hiszem, hagy a választójognak az a mértéke is, amelyet a benyújtott törvényjavaslat kontemplál, rendszerváltozást hozzon. Mig csak az egész el nem érkezik. Ha pedig ezt nem hiszem, akkor nem kötöm magam 5%-os engedményhez vagy többlethez, hanem azt mondom, elveszem azt, amit ma el tudtam érni és azután küzdök tovább a többiért. Hogy a méreganyag nem megy ki a nemzet testéből, a felelősség ezért azokat illeti, akik, bár j óhiszemüleg, nem értették meg a helyzetet, nem értették meg az idők szavát. A küzdelemnek tovább kell folyni és én mindig ott leszek, ahol a választójogért küzdeni fognak. Ott leszek akkor is, amikor azok, akik ma mint tábornokok, hol visszatartják a népet, hol előre küldik, hátul el fognak bújni. Ugy látom, hogy a választójogi csata körül is megismétlődik az, ami a rendes háború első és második fázisaképen szokott történni. Előbb jön a diplomáciai tárgyalás. Azt mondják : nem tudtunk megegyezni, kénytelenek voltunk háborút csinálni. Elvonulnak és jönnek a tábornokok. Előre küldik a népet, ők maguk hátul maradnak. Létay Ernő : Az a kötelességük ! Fényes László : A diplomatáknak és a tábornokoknak igen, de azoknak, akik a népet vezetik, nem. Hátul settenkednek titokban és hatalmi játékokat játszanak, mint ahogy bátor leszek majd kimutatni. Ne utánozzák a régi megvetett világ eszközeit! Ne legyenek diplomaták és tábornokok ! Ne csináljanak csatákat és ne küldjék az embereket a gépfegyver elé, ha nem biztosak abban, hogy tudnak győzni, a hatalom, a gépfegyver ellen és ha nem biztosak abban, hogy a rendet, a nyugalmat, a fejlődést, a szenvedésnélküliséget biztosi tani tudják. Mindenkit arra kérek, aki megtisztel azzal, hogy szerény felszólalásommal magában foglalkozik, hogy egyet vegyen tekintetbe és ezt minden munkástestvéremnek üzenem ki az országba. En látom a nyomorúságot, — talán senkinek sincs ugy alkalma látni, mint nekem — félek a nyomorúságtól, féltem az embereket, a fejlődést a további szenvedésektől és nyomoruságoktól, eszközöket akarok találni a boldoguláshoz, de nem olyan eszközök-et, melyekért harczolván viselnünk kell a további szenvedést, sőt még erősebbet. Az erkölcsi jog alapján, terror nélkül kell győznünk az általános választójoggal. Hivatkozom arra, hogy Magyarország agrár állam. A falu népe most megy be a demokráczia világába, nincs még szervezve, de megszerveződik majd, mert a viszonyok oda kény

r

szeritik és ha az ipari munkásság és a föld munkásai egybe fognak, akkor éretten, biztosan és a rend folytonossága mellett fog majd a választójog Magyarországon általánossá, egyenlővé és titkossá lenni. Ha tehát alkalom van elfogadni a választójog nagyobb mértékét, el kell azt fogadni és tovább küzdeni, de felborítani ma a világháborúban ezt a nemzetet, gépfegyverek elé vinni a munkásságot, alkalmat adni a még nagyobb korrupczióra és még nagyobb erőszakra, nem lehet, mert a forradalom nem végződik mindig előnyös eredményekkel. Láttam forradalmakat, ahol a czézárok kerültek felül. Itt a mi kis orszá gunkban és kis politikánk operettforradal maiban is láttuk, hogyan kerekedtek felül a czézárok ; hogy a demokráczia jelszavával jöttek ide és — ezt kényrtelen vagyok beismerni — ha egy világ választ is el a munkapárttól, soha a korrupcziő, a hatalmi erőszak oly

T nagy nem volt, mintépen most, ez alatt az idő alatt. (Ugy van! a jobboldalon.) Nekem a választójog nem mint falraakasztható szentség kell, hanem a czélból, hogy a nép jobban boldogulhasson. Nézzük meg, hogy akkor, amidőn eszköz nélkül kezünkben volt a lehetőség, itt voltak a demokraták, vájjon mit csináltak, milyen volt a nép helyzete, hogyan kezelték a szabadságjogokat ? Azt kell látnunk.hogy valóban felülről, hivatalosan csinálták — akaratuk ellenére — a forradalmat. Én nem tudok belemenni azok választójogi taktikájába és politikájába, akik amikor hatalmán voltak és módjuk lett volna nemcsak a választójogot képviselni, de gyakorlatilag is csele-