Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-796
454 796. országos ülés 1918 államvasutak személyzete ezt konstatálta és mivel vizsgálat indult meg, a határrendőrség megállapította, hogy a szállítólevél, amelyen valami hadiczikk szerepelt, nem egyezik a vaggonban tényleg levő áruval. Sürgönyöztek Pestre, Sényi Péter korvett-kapitánynak és rövidesen megkapták a parancsot, hogy a két vaggont engedni kell tovább. (Zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Hallatlan I) Hiszen kérem, amikor pl. egynéhány magyar altiszt, akikben volt annyi hazafias érzés és volt annyi tisztelet a hivatalos ut iránt, hogy ott Pólában az illetékes "parancsnokságnak jelentést tettek hivatalos utón arról, hogy Magyarországból csempészések folynak, akkor pro forma meginditották ugyan a vizsgálatot — mert hiszen magánczégek szerepeltek, a vizsgálatot tehát meg kellett indítani — de az eljáró vizsgálóbíró, természetesen ékes horvát nyelven, azt kérdezte ezektől a derék magyar altisztektől, hogy mi közük maguknak ehhez, hogy merték ezt feljelenteni, örüljünk, ha Magyarországból kihoznak valamit, eléggé megzsarolnak és csalnak bennünket a magyarok. (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hock János: Disznóság ! Fényes László : Ezeket az eseteket véletlenül konkrét adatokkal tudom igazolni, de száz és száz panasz jön hozzám, melyeknek jogosultságát precziz számokkal támogatni nem tudom, amelyeket azonban kénytelen vagyok minden adatát valónak elfogadni, mert hiszen jó kedvéből az, akinek semmi érdeke nincs benne, nem szokott ilyesmit állítani. (Igaz! ügy van! balfelől.) Maguk az államvasuti tisztviselők panaszkodnak, hogy mert a »hadiáru<< jelzéssel ellátott vaggonoknak vizsgálatába nem bocsátkozhatnak, micsoda csempészés folyik itt, és — amiről az előbb a tisztviselői kérdésnél megemlékeztem — mennyi visszaélés történhetik a szállitási igazolványok kiállítása körül, ami kisfizetésű, nyomorgó hivatalnokokra van bizva. Százszor annyi szállitási igazolványt adnak itt ki, mint amennyit a szerződéses kulcs szerint kiadni szabad volna. Senki sem ellenőrzi ezek kiadását, s az a tisztviselő nj^omorog, kénytelen engedni a kísértésnek. Valóságos mártír az, aki nem adja ki a szállitási igazolványt, és igazán mint egy hős, minden tiszteletet megérdemel az, aki a mai tisztviselői nyomorúságban ilyen körülmények között becsületes marad. Mindezt csak azért hoztam fel, hogy amikor a német hadsereg és egész Ausztria által támogatva a csempészeknek egész kara működik itt nálunk, akkor nyilvánvalóvá tegyem, hogy terményeinkből többszörösen adunk szövetségeseinknek. Egyszer hivatalosan, annyit, amennyit engedélyeznek és nem egyszer de tízszer is annyit a dunk, amit kicsempésznek az országból. (Igaz ! Vgy van! balfelől.) T. ház ! Én azt látom, hogy ennek a Sényi korvettkapitánynak igen bizalmas emberei vannak és miután ezek a háború alatt több százezer, sőt millió koronákra terjedő vagyont szereztek, (Bálijuk! Halljuk! balfelől.) azt kell ebből janias 20-án, csütörtökön. gyanítanom, — hangsúlyozom, hogy tudni ezt nem tudom, de azt kell gyanítanom — hogy maga Sényi is nem egészen anyagi érdek nélkül teszi ezeket a dolgokat, armái kevésbbé, mert hiszen a szállítmányok privát czégek részére mennek Pólába. (Zaj jobb felöl.) Az egyik kormányos egy főszakács minden két hétben eljön ide Budapestre ilyen ügyben és én be is jelentettem ezt, hogy detektivekkel vizsgáltassák meg, hogy mi járatban van. Ennek a főszakácsnak, aki árukat szállít, üzlete van Pólában. Most csinálta a háború alatt és csak névleg szakács. (Zaj balfelöl.) B. Szurmay Sándor honvédelmi minister; Majd kideríti a vizsgálat ! Nem lehet ilyeneket tényékként leszögezni! Fényes László: Kérem, én megmondtam, hogy mi a tény és megmondtam, hogy mi az, amit csak gyanítok. B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Nem az, de amit Sényiről is mondott Fényes László: Bocsánatot kérek, ha azok az emberek, akikkel ő bizalmas viszonyban áll a magyar törvények által tiltott csempészésből meggazdagodtak, akkor jogosan lehet arra a gyanúra vagy lehetőségre gondolnom, hogy a korvett-kapitány ur is érdekelve van a dologban. (Zaj jobbfélöl.) B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Bocsánatot kérek,így nem lehet beállítani a dolgot Azt majd kideríti a vizsgálat. Eg)-'tisztet igy meggyanúsítani, az mégsem járja ! Laehne Hugó." A parlamentben mindent szabad mondani! Fényes László : Sajnálom, a tények erre engednek következtetni és én csak annyit mondtam, amennyit a tények megengednek. Egy hang (a középen) : Nem szabad ilyeneket mondani. Hock János: A minister urnak meg kell köszönnie azt, ha egy visszaélésre felhívják figyelmét ! A képviselő ur felelős azért, amit mondott! Fráter Lóránt." Azért- képviselőház, hogy joga legyen itt akármit elmondani ! Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: A vizsgálat ki fogja deríteni, s ha bűnös, bűnhődni fog ! De nem lehet előre Ítéletet mondani, nem lehet állítani, hogy ő érdekelve van. Hock János: 0 egy vádat terjeszt elő és a minister ur megvizsgáltatja az ügyet. B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Azért senkinek sem tartozik felelősséggel a képviselő ur, amit itt mond. Laehne Hugó: Joga van hozzá! Azért képviselőház ez ! Fényes László : Én egy pár rágalmazási sajtópertől nem félek ! (Zaj és derültség jobb felől.) B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Azért nem felel a képviselő ur senkinek, amit itt mond ! Fényes László : Én kint is elszoktam mondani
