Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-796
796. országos ülés 1918 június 20-án, csütörtökön. 455 azt, tisztelt miiiister ur, amit szükségesnek látok. Én a magam meggyőződésének, az én tudomásomnak következményei elől sohasem szoktam menekedni. Bizonyítja az az invektiva, amelylyel tegnap illettek és amely tegnap egyúttal le is pattant rólam. (Zaj a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Fényes László : És ha már ezeknél a korrupczióknál vagyunk, méltóztassanak megengedni, hogy szóvá tegyem a kereskedelemügyi minister urnak Ábrahám Dezső képviselőtársam tegnapi interpellácziójára adott válaszában tett egy kijelentését. Azt mondta a minister ur : tessék konkrét adatokat szolgáltatni a visszaélésekre vonatkozólag, akkor eljárhat a kormány, de általánosságban tett, tömeges panaszokból még nem tud semmit sem. Bocsánatot kérek, ez nem igy van. A panama, — és jó lesz már egyszer tisztába jönni ezekkel a fogalmakkal (Derültség.) — a panama éppen abban különbözik a tolvajlástól, hogy a mig a tolvajlás nyilt, egyenes elvevése, jogtalan eltulajdonítása a más tulajdonának, addig a panamák olyan formák között mennek végbe, hogy el vannak burkolva, azok tolvajlási ténye nem deríthető ki, legfeljebb csak összetett bizonyítékok utján. Hock János: Ez igaz ! Fényes László : Magyarországon folyton beszélünk korrupczióról, látjuk annak száz és száz tünetét, bizonyítékát is látjuk és mégis nagyon kevés korrupezió az, amit kiderítenek, ami napvilágra jut és amit megbüntetnek. Például a kereskedelemügyi minister urnak — ő bizonyára meg fog érteni — figyelmébe ajánlok egyet. Ha azt látom, hogy mig a tisztviselői kar nyomorog és azelőtt is százával és ezrével szenvedtek és nélkülöztek közülök, de van egy, aki lassan — két-három év alatt, lassanként — meggazdagszik, milliókat szerez, villát épít, mondjuk, azután pénzt elhelyez bankokban, engedelmet kérek, ha tudom, hogy nem örökölt, ha tudom, hogy nem találta az utczán, mert hisz akkor is a rendőrségnek kellett volna átadnia, akkor a logika örök törvényénél fogva arra kell gondolnom, hogy valami jogtalan utón szerezte azt a pénzt. Nem lehet arra a kényelmes álláspontra helyezkedni, hogy panama csak akkor van, ha arról közjegyzői okiratot vesznek fel, mert közjegyzői okiratot nem szoktak felvenni a jranamákró]. (Derültség a baloldalon.) Tehát összetett bizonyítékokkal, a logika összefüggésével kell keresni a panamákat és nem kell haragudni érte, ha valakit megvádolnak vele nyíltan. Akinek tiszta a feje, az maga áll oda és azt mondja : kérem, tessék előállani a gyanúval, tessék kutatni. A vád még nem ér semmit, a vád még nem feketít be olyant, alá tiszta, aki fehér, (Mozgás a baloldalon.) csak azt feketíti be, akiről elhiszik, sőt tudják összetett bizonyítékok révén, hogy ludas. Utalok a katonapanaszokra. 3 jAmint egy közbeszólásomban bátorkodtam megmondani, ezrével panaszkodnak a katonák a hallatlan üldözések és nélkülözések miatt, bizonyítani pedig nem tudjuk. Mert nem mehet egyikünk sem oda. Elég szomorú dolog, hogy csak a magyar parlament az egyetlen, amely nem küld a frontra ellenőrző bizottságokat, mikor minden más parment küld. Bezzeg a francziákiiál, ugy-e, azért lehet terror a parlamentben, mert azok aztán komolyan végzik ellenőrzési kötelességüket és egynek érzik magukat a Kúnt szenvedő néppel, egyek velük. Fájdalom, nálunk ezt az egységet innen kifelé nem látom, (ügy van! a szélsőbaloldalon,) Hock János: Teljesen igy van, igaza van. Fényes László: Engedelmet kérek, amikor ezrével ugyanazt mondják el a katonák, akik egymásnak létezéséről nem tudnak semmit, akkor azt mégis csak valónak kell elfogadnám, akkor még sem lehet azt mondani, hogy ezek csak panaszok, amelyeket csak jókedvéből ir le az a katona, hogy engem megtréfáljon. Naponta 150—200 panasz érkezik hozzám ; hiszen mázsaszámra szállíthatnám a honvédelmi minister urnak. B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Elég sajnos! Fényes László : Csak néhányat . . , B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: A képviselő ur érdeme, hogy igy van. Fényes László : Az én érdemem"? B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Igen ! Igen ! Majd megfelelek erre. Fényes László : Annak az érdeme, aki a panaszoknak hangot ad ? Hát minister ur, mondok én valamit. Méltóztatik talán arról tudni, liogy az éhezés miatt tett panaszokat nem szabad továbbítani ? ! Én ezt illetékes helyről hallottam. Ha parancsolja a minister ur. a minister urnak meg fogom mondani, — az illető urat meg fogom kérni, hogy engedje meg — hogy ki mondta. Talán nem. fogja tagadásba venni, hogy a katonai parancsnokoknak meg van tiltva, hogy a katonák éhezéséről jelentést tegyenek. Ez a katonai éhezés összefüggésben van — bocsánat, hogy most megint visszaugrom a csempészésekre — azzal a ténynyel, hogy noha Ausztriának megadjuk mindazt, amit megállapitottunk és vállalt szerződési kötelezettségünket teljesítjük, azonfelül mindent kicsempésznek és a hadsereg részére adott élelmiszereket Ausztriának adják oda. Ezért szenvednek és éheznek a mi katonáink. Amikor ehetetlen moslékot adnak oda nekik részbon a kellően nem ellenőrzött vállalkozók . . . Meskó Zoltán : Szabad lábra helyezték megint ezt a Strassert ! Fényes László : . . . részben azért, mert az intendatura tényleg nem kapja meg a megfelelő anyagot, mert közben elindították Ausztriába a vaggonokat vagy uszályhajókat, .akkor ne legyen szabad annak a katonának parancsnokságánál panaszkodni. Hát mit csináljon ? Rá van utalva arra, hogy azokhoz a képviselőkhöz, azokhoz az újságírókhoz folyamodjék, akikről látja, hogy törődnek a dolgával. Én sok panaszt vittem már a minister úrhoz,
